Vannak-e félelmeid a fogyatékosokkal kapcsolatban?

Damásdi Ágnes (21), Izsák:
Részben igen, mert félek, hogy nem tudok úgy bánni velük, hogy az nekik jó legyen. Másrészt szívesen beszélgetek, foglalkozom velük, mert nagyon érdekesen látják a világot. Sokkal több örömet találnak benne, mint egy átlagember.

Cserna Dávid (17), Ráckeve:
Semmi félelmem nincs, mivel van egy teljesen vak osztálytársam, s hogyha az ember beszélget velük néhány percet, rájön, hogy ugyanolyan emberek, mint mi. Nagyon becsülöm azt, hogy itt a Csillagponton is biztosítottak helyet a fogyatékosoknak. Kérdés nélkül is erről szóltam lelkipásztoromnak már reggel.

Fejes Zsolt (32), Budapest:
Nincsenek félelmeim, egyenrangú testvéreimnek tartom őket, akik a maguk módján dicsőítik az Urat és élik számukra örömteli teljes életüket. Szerintem jó ötlet, hogy egy ilyen csillagpontos ifjúsági találkozón együtt lehetünk velük is.

Vincze Gergely (23), Bakonyszentkirály:
Alapvetően minden ember valamilyen fogyatékkal él, hiszen tökéletes ember nincs. A legtöbb ember sajnos nem gondol bele ebbe és megkülönbözteti a fogyatékosokat és a „normálisokat”. Pedig mindenkinek szüksége van társai segítségére, csak van akinek többre.

Gilicze Tamás (33), Bakonyszentkirály:
A közvetlen közelemben nem élnek fogyatékos emberek, ezért nem tudtam hozzászokni jelenlétükhöz, nem tudom, hogyan illik viselkedni. De az mindenképpen tetszik, amilyen természetességgel kezelik itt a fogyatékosságot.

A fogyatékkal élőknek a kérdést a fonákjáról tettük fel:Mi a véleményetek rólunk, „egészséges” emberekről?

Szepesi Richárd „Ricsosz” (29), a Nemadomfel együttes billentyűse, Budapest:
Én azt látom, hogy ezek a srácok ugyanúgy képesek megcsinálni és kiállni, képesek énekelni, egy fantasztikus produkciót előadni, és ez pozitív értelemben lesokkolja és felszabadítja az emberekben a gátlásokat, amiket a fogyatékkal élőkkel kapcsolatban éreznek.

Angéla (33), Nyíregyháza:
Az az igazság, hogy nekem nagyon negatív tapasztalataim vannak az egészséges emberekkel kapcsolatban. Remélem, a Jóisten majd megváltoztatja, mert úgy érzem, mindenki elmegy a másik ember mellett. Mellettünk elmennek az egészségesek. Mi, sérültek, egy pici szeretetnek is tudunk örülni, de amikor kezd erős lenni ez a szeretet, az egészségesek megijednek. Addig szeressenek az emberek, amíg nem kényszerülnek tolószékbe.

Szabó János (39), Budapest:
Néha felkapom a vizet, de már megszoktam.

Benedek Árpád (42), Budapest:
Engem még nem bántott meg senki. Mindenki nagyon kedves velem, főleg itt a Csillagponton.

Bődi András (53), Budapest:
Én szeretem az embereket. Mindenkit. A szeretet a lényeg.

Lejegyezte:
Kovács Hajnal, Fodor Zsófi, Németh Péter