Az angyal tükre

beküldte: davi Gondoltak már arra, hogy vajon az Úr hogyan választ anyát a fogyatékos gyermekeknek? Látom magam előtt az Urat, hogy a magasból letekintve nagy gonddal és körültekintéssel válogatja ki eszméjének megtestesítőjét, és utasítja az angyalokat, hogy jegyezzenek be mindent egy nagy könyvbe. Arnold Elizabeth fiú, védőszentje: Mátyás. Frederich Marsulli, lány: védőszentje: Cecília. Végül az Úr átnyújt egy nevet az angyalnak, és elmosolyodik. Ennek az asszonynak adjunk egy fogyatékos gyermeket.

Az angyal kíváncsiskodik, miért éppen neki Uram? Hisz olyan boldog. Éppen ezért, mosolyog az Úr. Hogy adhatnék fogyatékos gyermeket olyan asszonynak, aki nem ismeri a nevetést. Kegyetlenség volna. De lesz hozzá elég türelme? Kérdezi az angyal. Nem akarom, hogy túl sok türelme legyen, mert akkor belefullad az önsajnálatba és elkeseredésbe. Ha túl esik az első megrázkódtatáson, és legyőzi a sértettség érzését, jól fog boldogulni a helyzettel. Figyeltem ma ezt az asszonyt, meg van benne az az öntudat és függetlenség, amely oly ritka és oly szükséges erény egy anyában. Látod olyan gyermeket adok neki, aki a saját világában fog élni. Az anyának majd ezzel kell együtt élnie, és ez nem könnyű dolog. De uram, talán nem is hisz benned. Elmosolyodik. Az nem baj. Azon segíthetünk. Ez az asszony tökéletesen megfelel. Megvan benne a megfelelő egészséges önzés. Az angyal a levegőért kapkod. Önzés? Hát az önzés erény? Az Úr bólogat. Ha nem tud néha elszabadulni egy gyerekétől, nem fogja bírni a dolgot. Igen ő az az asszony, akit megáldhatok olyan gyermekkel, aki nem tökéletes. Most még nem tudja, de irigyelni fogják Őt. Soha nem fog bedőlni az üres szavaknak. És amikor a gyermeke először mondja neki, hogy Mama, csodát fog átélni, és ennek tudatában is lesz. Ha elmeséli gyermekének milyen egy fa, egy naplemente, olyannak fogja látni a teremtményét, amilyennek kevesen látják. Úgy látja majd a dolgokat, olyan tisztán, ahogyan én látom. A tudatlanságot, a gonoszságot, az előítéleteket. És megengedem neki, hogy fölébük emelkedjen. Soha nem lesz majd egyedül. Minden napján, élete minden percében mellette leszek, mert az én munkámat fogja végezni. És az olyan biztos, mint hogy mellette állok. És ki legyen a védőszentje? Kérdezi az angyal, és tolla megáll a levegőben. Az Úr elmosolyodik. Elég ha adunk neki egy tükröt.

	Írta: kph Dátum: 2006.06.15

Forrás: http://www.babafalva.hu/portal/modules.php?name=News&file=article&sid=197

 Kedves Kislányom, Timi!


Amikor írom soraimat, még kicsi gyermek vagy, nem érted még az élet nehézségeit, bár már megtapasztaltad, hogy vannak nehézségek az életben.

Sokat kérdezted, hogy miért téged választottunk, bár már tudod a történetet, most leírom neked, sajnos nekem nem lehetett gyermekem, nagyon sokat imádkoztam Istenhez, hogy adjon nekem egy szép kislányt.

Egy pingvines szobában voltál, és ahogy megpillantottunk, nevettél, és azonnal átöleltél engem, te voltál a legszebb, így Isten elküldött hozzánk, hogy egy család legyünk. Fél éves voltál, mikor hozzánk kerültél, és már azonnal elfoglaltad a helyed a családban, és így már teljes volt a családunk.

Öröm töltötte be a szobát a kis hangoddal, bár éjjel nem szerettél aludni.

Kértük az egyházi vezetőt, hogy kereszteljen meg 10 hónapos korodban.

A keresztségben Isten gyermekévé és az Egyház tagjává lettél.

Lassan teltek a napok, és hónapok és kiderült, hogy beteg vagy, nagyon sok időt töltöttünk kórházban, éjjel – nappal együtt voltunk. A betegség, amelyet kaptál Istentől, csak a javadra vált, megtanultad már kisgyermekként, hogy, hogyan kell szembenézni a világgal, és a betegség által a szenvedéssel. Isten segített neked, mert mindvégig veled volt a bajban, és üzenetet is kaptál, hogy a nehézségeket könnyedén viseld el. A betegek szentségében erőt kaptál, amit megmutattál, amikor az intenzív osztályon feküdtél, olyan erős voltál, hogy egy felnőtt ember is példát vehetett volna rólad

 A gyorsuló, rohanó világban ami most körülvesz engemet, édesapádat és nagymamát, nem érzékelsz szinte semmit. De miért nem? Mert óvunk téged minden rossztól, de ez a javadra válik most még. Ha kikerülsz a „nagybetűs életbe”, tudd meg, hogy az élet nehézségekkel jár, minden dologért meg kell „küszködni” az embernek, nekünk is. A mai világ a rossztól származik. Kevesen vannak a jók, akik tiszta lelkülettel és érzéssel fordulnak egymáshoz. Ma az emberek nem ismerik egymást, elmennek egymás mellett, és nem törődnek egymással. Kislányom, te ne tedd ezt, nem ezt kaptad tőlünk, hogy rohanj az életben a saját gondolataid és cselekedeteid után. A cselekedeteid, a tetteid tükrözni fogják a belső életed harmóniáját, így minden ember számára figyelmeztetés lehet az, hogy te hogyan viszonyulsz a másik emberhez.

Az óvodában már teszel különbséget a barátaid és csoporttársaid között. Itt már szétválasztod, hogy kivel szeretsz játszani és kivel nem. Számodra minden gyermek egyforma legyen, és egyformán szeresd. Te ne tegyél különbségeket, hiszen mind Isten gyermekei vagyunk, és egyformák, bár különbözőnek látszunk.


A kedvenc játékod a ló, mindig is nagyon szeretted. A ló szép tiszta állat, és a kiegyensúlyozottságot tükrözi, ez a kiegyensúlyozottság legyen benned mindig, és vidd magaddal, és add át gyermekeidnek is.


Amit én adhatok még neked az útra, az, hogy ha teheted, tanulj sokat, olvassál sokat, látod, mi is még mindig tanulunk, nekünk nem adatott meg az, hogy folyamatosan tanuljunk, hanem ahogy te is látod, hazajövünk a munkából, és amikor van egy kis időnk, olvasunk , tanulunk. Te kislányom mindig csak arra törekedj, hogy a tanulást senki nem veheti el, és mi mindent megteszünk, hogy te ezt az utat végig tudd vinni.


Látod most én „vén fejjel” beülök a padba, mint édesapád is. Te ezt ne tedd meg, hányszor mondod nekünk, és hányszor teszed fel a kérdést, hogy mikor játszunk már? Apa vagy anya, ha végeztél a gépen, játszunk? Most látod már, hogy ez mit hoz magával, nem tudunk annyit foglalkozni veled. Hidd el kislányom, meglesz ennek is a gyümölcse, csak te most nem érted még. Vajon miért? Mennyi-mennyi kérdés van benned az élettel kapcsolatban, kérdezel, és mi válaszolunk rá, de vajon mi tudjuk a válaszokat? A kérdéseidre a válaszokat mi megpróbáljuk úgy adni, hogy mindenben csak a szépet és jót lásd meg, és ne figyelj a rosszra, mert az a gonosztól jön. Nagyon sok rossz van a világban, ezt fogod tapasztalni, de tegyél különbséget, hiszen már most is tudsz különbséget tenni, ez a gyermeki lendület kísérjen utadon mindvégig.

A mostani világ egyre borzalmasabb, háborúság van az emberek között, szegénység, elkeseredés, bizonytalanság. Jézus szavaival élve testvér-testvér ellen támad, ezt ne úgy értsd, hogy karddal, vagy esetleg fegyverrel, hanem szóval. Sajnos én olyan vagyok, aki hirtelen mindent kimond, te ezt ne tedd, mert csak ellenségeket, vagy haragosokat szerzel magadnak. Mindenki a másikat figyeli, és csak a másik háta mögött beszél, te kislányom ne tedd ezt soha, mert nem az a rossz, amit megeszünk, hanem az, ami a szánkból kijön.

A gondolataidat, a cselekedeteidet mindig a szíved diktálása szerint tedd meg, de azzal a szívvel, amit Jézustól kaptál.

 És lassan eljött a gyógyuláshoz vezető út is, ami még hosszú, de eredményes.

Amit eddig az életedben tapasztaltál a sok-sok nehézségen keresztül, az, hogy Isten gondviselő kegyelme vezet téged.

Ezt a gondviselést az egész életeden keresztül érezni fogod, ha Istent keresed az emberekben, és minden olyan dologban, ami a hasznodra válik az életben. Ne halmozd el magadat a földi javakkal, hanem a szeretetet keresd mindenben. Ezt a szeretet adom át neked édesapáddal együtt, ezt vidd magaddal az életben, mert a szív az, ami mindig közelebb viszi az embereket egymáshoz és Istenhez. A szívből indul ki minden, a jó és a rossz is. Nekünk nincs vagyonunk, nem vagyunk gazdagok, sajnos néha nélkülözünk is dolgokat. De mi emelt fővel viseljük el, hiszen a legfőbb kincs te vagy számunkra, te adtál nekünk boldogságot, örömet az életben.

Amit mi adtunk útravalónak, az nagy kincs, ez a kincs a szeretet, a szív tisztasága. Lehet vagyonod, sok pénzed de mit érsz el vele, ha nem tudod hasznosan használni, és a gazdagság megkeményíti a szívedet? Hogyan tudnál az emberekhez közeledni, ha a vagyon hajhászása az életed legfőbb gondolata és tevékenysége? Hogyan tudnád a családodat szeretni, ha nem lenne időd a közös megbeszélésre, a segítségnyújtásra?

Mit is jelentenek most ezek az intelmek számodra?

Kislányom most 6 éves vagy, az élet előtted áll a nehézségeivel együtt. Nem érzed a külvilág nehézségeit, nem tapasztalsz most még semmit, ami számodra nehéz és borzalmas lenne. Így én figyelmeztetlek téged, hogy mire kell odafigyelni, mit adhatok én neked, és te ezt, hogyan tudod az életedben hasznosítani, hogy majd egyszer ezt a levelet a kezedbe vehesd és megmutasd az unokáimnak, hogy mit írtam én neked.

Amikor gyermekek voltunk, nem tudtuk, hogy mik szeretnénk lenni, mit fogunk dolgozni majd. Én bolyongtam az életben, nem találtam a helyem, addig, míg Isten nem szólt hozzám. Hidd el, ez így volt, és attól a perctől kezdve már tudtam, hogy mit akarok. Igen, tudtam, hogy az Ő szavát akarom átadni a gyermekeknek. Nincs szebb dolog a világon, mint az, hogy Jézus Krisztus örömhírét az ember elvigye a másik emberhez.

Furcsa most a dolgod, ugye? De már tapasztaltál valamit, pont szenteste álltál meg, és vízkeresztkor indultál el magadtól, nem véletlen ez, kislányom! Már egy éves korodban megmutatta Isten, hogy szeret téged. Ezeket a jeleket vidd magaddal az életben, és tapasztalni fogod a gondviselést.

Nem vagyunk gazdagok, de szegények sem, hiszen amire szükségünk van, azt Isten megadja nekünk, pénzért mindent, de mindent megvehetsz, csak egyet nem, a szeretetet. Gazdagságban sokan felnőnek, és valami üresség van bennük, keresik a helyüket az emberek, de nem találják. Szép nagy autóval járnak, de vajon boldogok-e? A pénz a hatalmukban van, és ez a hatalom rosszá teszi az embert. Nézz körül, kislányom, nem olyan rég pont te mondtad, hogy csak neked vettük meg azt a mesekönyvet, amit az óvó néni árult az óvodában. Látod most már?

Mennyi-mennyi gyermek van, akinek a szülei nem tudnak megvenni egy mesekönyvet sem?

És te pedig megkaptad, megszeretted, mert pont a kedvenc meséd volt benne. Látod, hogy az életben vannak nehéz dolgok, de te vajon miért is kaptad meg? Mert örömet szereztünk neked ezzel, hogy a mesekönyvet, a játékokat, amiket mi most meg tudunk venni, azt hasznosan használd, ne dicsekedj vele, hogy neked ez meg ez van! Hanem emlékezz arra, hogy hányszor tettük meg az ünnepek előtt, hogy a játékokat, a ruhákat odaadtuk a szegényebb gyermekeknek, és te választottad ki, hogy mit vigyünk el. Nem pont erről szól a szeretet, a kevés dologból is tud az ember adni, ha szívből adja. Ne a nagy értékeket nézzed az életedben! Nem biztos, hogy a legdrágább dolog neked jó! Hányszor volt rá példa, hogy nem tudtunk neked megvenni valamit, amit te szerettél volna, mert nem volt rá pénzünk. És te ezt tudomásul vetted, nem sírtál. Kérlek, hogy ezeket a dolgokat soha ne felejtsd el, tanuld meg, hogy az élet nehéz, és egyre nehezebb lesz, de van kiút mindenből, van remény, és ez a remény az isteni gondviselés, ami egész életedben ott van, csak nyisd ki a szíved, a füled, hogy meghalld a hívó szót, azt a szót, amit Isten mond neked és a családodnak.

Kérlek, ezt vidd magaddal az útra! Én pénzt, gazdagságot nem tudok adni, de szeretetet igen, és az Istenhez vezető útra tudlak vezetni édesapáddal együtt. És a sok-sok szeretetet, amit mi adtunk neked: azokat a perceket, órákat, amiket együtt töltöttünk beszélgetéssel, játékkal, kirándulásokkal, a természet csendjével, harmóniájával és a sok csodálatos dologgal, amiket együtt tapasztaltunk az életben.
ÉDESANYÁD.

(Ezt a blogot Kováts Lajosné Ilike segített nekem összeállítani. Köszönet érte)