Visszatekintve Kósa szerint tipikus félrecsúszott beruházásról volt szó. A 2000-es évek elejére tarthatatlanná váltak az intézetben uralkodó állapotok: a régi kastélyépületben omlott a vakolat, kevés volt a vizesblokk, szűkös volt a hely. Emiatt döntés született egy új épület felhúzásáról, és már megvoltak a műszaki tervek, a források, sínen volt az építkezés, mire megszületett a fogyatékosügyi program végrehajtási terve. "Ha akkor leállítják, a mellérendelt összeg is odaveszik, a régi épület nem bírt újabb éveket, és a szülők is várták az elhelyezést" - emlékezett vissza Kósa.

"Nagyon kellemetlen" szülői

A költöztetés közepette kialakult káosz 2004-ben egy autista fiú halálához vezetett. Kisétált a nyitva felejtett kapun, és a Dunába fulladt. A valódi botrány ezután tört ki: már majdnem kész volt a fogyatékosoknak szánt új épület, amikor kiderült, hogy nem akadálymentes, és többek között egy betervezett lift is hiányzott belőle.

Horváth Péter szerint ez volt az a pont, amikor a szociális szolgáltatások főosztályától a fogyatékosügyi főosztályhoz került a négy állami intézmény irányítása, köztük a Reménysugáré is. "Akkor, 2005-ben Kovárik Erzsébet volt az államtitkár. Megnéztük a félkész épületet, és hazafelé a kocsiban úgy döntött, hogy átutalja a négy intézményt, hogy az ügyet már mi oldjuk meg" - mondta Horváth Péter, aki akkoriban a fogyatékosügyi főosztályt vezette. "Mondtam neki, leég a pofámról a bőr, ha át kell vágnom egy nagy intézmény szalagját - erre azt mondta, akkor csináld meg a kitagolást."

Horváth szerint rohamtempóban, két hét alatt elkészült a terv: arra gondoltak, hogy abbahagyják az elrontott beruházást, és a 116 ott lakóból 40 főt Dunakeszire helyeznek át, "a többieket pedig kitagolják". "Büszke voltam, hogy a miniszter és az államtitkár is támogat." Horváth úgy emlékszik, hogy végül a szülők akasztották meg a folyamatot, akik arra gondoltak, hogy a minisztérium szándékosan építtetett rossz épületet, mert hasznot akar húzni belőle - ezért azt követelték, hogy kitagolás helyett fejezzék be az építkezést. Buczkó Krisztina - akinek fia már akkor is a Reménysugárban élt - úgy emlékszik, hogy a szülők meg voltak győződve arról, hogy valójában egy luxus idősek otthonát húztak fel, a fogyatékosokat pedig vidéki intézményekbe akarják vinni.

Kemény Péterben is nyomot hagytak az akkori események, úgy emlékszik, hogy egy "nagyon kellemetlen szülői értekezleten" derült ki, hogy a szülők hallani sem akarnak a kitagolásról. A szülők megkeresték a sajtót, és Lendvai Ildikót, a helyi országgyűlési képviselőt is. "Lendvai fölhívta Göncz Kingát" - mondta Horváth Péter, aki szerint ezzel megpecsételődött a dolog, így végül a megkezdett épületet fejezték be. "Nagy kudarc volt" - mondta Horváth.

Fordul a kocka

A kitagolást uniós pénzekkel sem támogatták meg. A 2004-2006 közötti EU-s forrásokat elosztó Nemzeti Fejlesztési Tervben (NFT) egyáltalán nem esett szó erről, és a 2004-es Nemzeti cselekvési terv a társadalmi összetartozásról című kormánystratégia sem említette, pedig addigra a kitagolásra megszabott 12 év fele már eltelt - derül ki az ELTE és a Soteria Alapítvány márciusban nyilvánosságra hozott kutatásából, amely a fogyatékos otthonokra fordított uniós pénzeket vizsgálta.

A 2007-2013 közötti időszakra kidolgozott Új Magyarország Fejlesztési Terv egyik programja, a közigazgatásban TIOP-nak (Társadalmi Infrastruktúra Operatív Program) nevezett része hozott változást ezen a téren - igaz, a megvalósítása máig nem indult el. De 1998 óta először különítettek el pályázaton elnyerhető forrást, 13 milliárd forintot kifejezetten a nagy intézmények kiváltására. Pénzt csak olyan lakóotthonokra lehetett kapni az előkészítő dokumentumok szerint, amelyek legalább 2000 fős lakosságú települések belterületén vannak, olyan helyen, ahol egy kilométeren belül van tömegközlekedési lehetőség.

A Reménysugár Habilitációs Intézet régi épülete, a Száraz-Rudnyánszky-kastély

A pályázati kiírás első verziójában ugyanakkor olyan feltételeket határoztak meg, hogy akár 150 fős intézmények is épülhettek volna lakóotthon címén. Az érdekvédők között ez nagy felzúdulást váltott ki, és 23 szervezet nyílt levelet küldött a miniszterelnöknek. Ebben azt írták, hogy a kormány "fejezze be a szakmai szempontból hatástalan, és emberi jogi szempontból elfogadhatatlan nagylétszámú bentlakásos intézmények további fejlesztését, és haladéktalanul fordítsa az összes rendelkezésre álló hazai és uniós forrást kis létszámú, személyre szabott lakóotthonok és közösségi alapú szociális szolgáltatások fejlesztésére."

Az NFÜ a nyomás alatt felfüggesztette a társadalmi vitát, és tavaly novemberben egyeztetést kezdeményezett. Az átdolgozott pályázatot márciusban újból társadalmi vitára bocsátották. Az uniós pénzek elosztása, a beérkező pályázatok elbírálása viszont már a következő kormányra marad.

"Mindig akad még egy ágy"

A fogyatékos érdekvédő szervezetek tavaly év végén szembesültek azzal, hogy a kitagolásra előírt határidő lejártával a kormány a költségvetési törvényben eldugva egyszerűen meghosszabbította volna a határidőt 2015-ig - mondta Kovács Melinda, az ÉFOÉSZ ügyvezetője. Az SZMM egyik névtelenséget kérő munkatársa szerint a határidő kitolása a költségvetési törvényen keresztül a Pénzügyminisztérium (PM) akciója volt, amely az SZMM-et megkerülve nyújtotta be a tervezetet.

A Reménysugár Habilitációs Intézet új épülete Budafok-Tétényben

A civil tiltakozás hatására került át a fogyatékosok esélyegyenlőségéről szóló törvénybe a hosszabbítás, de már konkrét kritériumokkal: előírták, hogy 2013 végéig 1500 férőhelyet fel kell számolni, és lakóotthonná kell alakítani - ezzel bezárult az utolsó kiskapu is, a "humanizáció" és "modernizáció" fogalma ugyanis már nem szerepel a szövegben. A módosítást Horváth Péter, az OFT titkára szerint nem támogatta a PM, az önkormányzatok egyenesen tiltakoztak.

Az ÉFOÉSZ ügyvezetője szerint a minisztériumi egyeztetéseken világosan megmondták nekik, hogy az önkormányzati lobbi (bővebben lásd keretesünket) nem enged 1500 férőhely kiváltásánál többet. Az önkormányzatoknak szerinte így kényelmesebb, a jelenlegi támogatási rendszerben ugyanis a lakóotthonok fenntarthatatlanok, míg sok fő ellátása nagy tömegben jobban megéri, és ott "mindig akad még egy ágy".

Cikkünk a Társaság a Szabadságjogokért jogvédő szervezet Oknyomozó Programjának támogatásával készült.