A kitagolás megoldása a szociális ügyekkel foglalkozó minisztérium két főosztályhoz tartozik: a fogyatékosügyi főosztály alapvetően a stratégiaalkotásért felel, a családi és szociális szolgáltatások főosztálya - a szocszolg - pedig számtalan működő szociális intézményt felügyel, köztük a bentlakásos fogyatékos és pszichiátriai intézeteket.

A feladatok megoszlanak a két terület között, a kitagolás elmaradásáért egyértelműen egyik főosztály sem vállal felelősséget. Páva Hanna, a fogyatékosügyi főosztály vezetője első megkeresésünkkor azt mondta, a családi és szociális szolgáltatások főosztályát kell keresnünk, mert "a kitagolás teljesen hozzájuk tartozik". Horváth Péter, az Országos Fogyatékosügyi Tanács (OFT) titkára szerint viszont éppen ez utóbbi a területnek a vezetője, a szociális szakállamtitkár tavaly először nem akart foglalkozni a kitagolás ügyével, mondván, a kérdés nem is hozzájuk tartozik.

Képtelenek az önállóságra"

A problémák már az 1998-as törvény szövegének megalkotásakor jelentkeztek. Pordán Ákos, a Kézenfogva Alapítvány ügyvezetője szerint nem volt egyértelmű a szöveg, hiszen nem az intézmények bezárásáról vagy lebontásáról rendelkezett, hanem - a lakóotthonok kialakítása mellett - átalakításról és modernizálásról, "humanizálásról".

A felemás megfogalmazás hátterében több forrásunk szerint is az áll, hogy 1998-ban az 1970-es években kiépült rendszer vezetői garnitúrája még ott volt a döntéshozók körül, és az ő szavuk számított, a minisztérium pedig ezekre a szakértőkre támaszkodva dolgozott. A fenntartók - többnyire megyei önkormányzatok - lobbija is abban volt érdekelt, hogy ne nyúljon senki a fennálló rendszerhez. A minisztérium szakmai vezetői is inkább a modernizációt pártolták a kitagolás helyett. Akkoriban nagy szakértői anyagok is születtek a humanizációról - emlékezett vissza Horváth Péter, az OFT titkára.

Az 1999-es fogyatékosügyi program nyomán a következő két évben felmérték az összes intézetben élő fogyatékos állapotát. Horváth szerint nem meglepő az eredmény: arra jutottak, hogy a betegek kilencven százaléka képtelen az önállóságra. Az akkori orvosi szemlélet ez volt az értelmi fogyatékosokkal kapcsolatban - magyarázta.

Kecskére káposztát

A kezdeti időszakban alig találtak szakembereket a fogyatékosügyi irányításhoz, így érdemi javaslatok is alig születhettek, hiába alakult meg a fogyatékosügyi főosztály 2000-ben a szakminisztériumnál - mondta az SZMM egyik névtelenséget kérő munkatársa.

A jogalkotónak néha fogalma sem volt, hogyan működik a rendszer - jelentette ki Petri Gábor, aki ma az Autisták Országos Szövetségét irányítja, korábban azonban évekig dolgozott a minisztériumban. A 2002-es kormányváltás után egy miniszteri utasításban a minisztériumi fenntartású nagy intézmények vezetőit bízták meg azzal, hogy dolgozzák ki a saját kitagolásuk programját, holott a változás gyakran éppen ezeknek a vezetőknek nem érdeke, ráadásul anyagi forrást sem rendeltek hozzá - mondta Petri.

22 milliárd a rendszer bebetonozására

1999-2006 között tisztán hazai forrásból a Belügyminisztérium (BM) 22 milliárd forintot biztosított önkormányzatoknak nagy intézmények felújítására, sőt, újak építésére - ezt a Kézenfogva Alapítvány számolta össze.

2004-ben egymilliárd forintból új, 150 férőhelyes intézmény épült például Komárom-Esztergom megyében, és hasonló léptékű beruházást hajtottak végre Csongrád megyében is. 2006-ban a Hajdú-Bihar megyei Komádon 150 fős fogyatékos otthon épült 900 millió forintból, Nógrád megyében 150 plusz tíz férőhelyes épület épült 1,68 milliárdból.

Az általunk megkérdezett, a minisztérium működését ismerő egykori és jelenlegi köztisztviselők nem tudták egyértelműen megmondani, hogy a BM a szociális tárca tudtával, vagy anélkül osztotta-e a törvénnyel ellentétes célokra a támogatásokat. Petri Gábor szerint valószínűleg a saját hatáskörében döntött a BM a támogatásokról, Serafin József, a szocszolg főosztály jelenlegi vezetője viszont úgy emlékezett, hogy véleményezési joguk volt, igaz, a legtöbb esetben már kész terveket, és szinte eldöntött beruházásokat kellett véleményezniük.

Serafin azt mondta, a fejlesztői érdekek ezen a téren mindig erősebbek voltak. Kemény Péter, a fogyatékosügyi főosztályvezető-helyettes pedig kérdésünkre arról beszélt, hogy a szaktárcának nincs igazán rálátása más minisztériumok ügyeire. Rendszeresen előfordul, hogy a főosztályok félórát kapnak egy-egy anyag átnézésére, ezeket így "fizikai képtelenség érdemben átnézni" - mondta.

Értelmi fogyatékosoknak tartanak a keleti harcművészetekre épülő edzést Pécsett

A szociális szolgáltatások főosztályának akkori vezetője, Kovács Ibolya szerint azonban működött egy bizottság, amelyben a két minisztérium illetékes főosztályai vettek részt, és a BM "szakmailag szabad kezet adott". Kovács szerint a címzett támogatásokból is épültek lakóotthonok, vagy 25-50 fős kisebb egységek, és szerinte meg kell érteni, hogy a kastélyok mellett gazdaságosabban lehetett felhúzni kisebbeket. Az egykori főosztályvezető szerint nem rossz szándékú emberek osztották rosszul a támogatásokat, csak ma már jobban tisztában vannak vele, hogy "mit kell szem előtt tartani". Kovács szerint hiba volna a mostani szakmai elvek alapján megítélni a korábbi projekteket, és szerinte  már az is előrejutás, hogy az ötvenes évekbeli körülményeken sikerült javítani.

Az intézmények akkoriban iszonyatos állapotban voltak, és súlyos forráshiánnyal küszködtek. "A megyei politikusok sikerként könyvelték el, hogy hosszú évek után sikerült az áldatlan állapotokon javítani. Egy ilyen címzett támogatás megszerzése sokszor egy évtizedes lobbi eredménye" - emlékezett vissza a korábban a szaktárcánál dolgozó Kósa János, aki hozzátette: eközben az új rendelkezések, a fogyatékosügyi program csak szűk kör, a szakemberek számára volt ismert. "Egyszerűen a magyar valóság került szembe a modern elvekkel".

A szociális tárcának ugyan voltak forrásai a lakóotthonokra és közösségi szolgáltatásokra, de ezek szűkösek voltak, évente maximum 10-14 lakóotthon építését tették lehetővé, de ezek nem jártak együtt kitagolással. A szaktárca éves beszámolói alapján a szociális minisztérium 2001-ben 475 milliót, 2002-ben 566 milliót, 2003-ban 500 milliót, 2004-ben pedig 160 milliót költött főként lakóotthonok létesítésére, ezután ez a forrás teljesen elapadt.

Utoljára 2006-ban jutott mintegy 600 millió forint erre a célra, akkor kilenc lakóotthon épült. Ezt Göncz Kinga lobbizta ki, azóta nem volt ilyen - emlékezett vissza a fogyatékosügyi főosztályvezető-helyettes, Kemény Péter.

Forrásaink közül többen említették, az egymást váltó, a szociális területért felelős miniszterek elkötelezettsége nagyon fontos lett volna, de Göncz Kingán kívül egyik minisztert sem érdekelte igazán a fogyatékosságpolitika. Akadt olyan miniszter is, akinek el kellett magyarázni, hogy a fogyatékos nem beteg - állította egyikük.