Category:  Film & AnimationA művésznő volt olyan kedves és megajándékozott  két versével is bennünket és élettörténetébe is beavat bennünket.

Ismerjétek meg Őt, élete példaértékű lehet bármelyikünk számára. 

Fohász
Zavaros víz hullámai sodorják az életem.
Ezért néha úgy érzem, hogy minden oly reménytelen.
Nézek jobbra, nézek balra, keresem a kiutat.
Hol találok bajaimra, tiszta forrású kutat?

Zavaros víz hullámai kicsit csendesedjetek.
Engedjétek, hogy éljek, mielőtt végleg elmegyek!
Jó lenne sok szépet tenni, s nagyon boldognak lenni.
A víz felszínén önfeledten, vidáman lebegni!

Zavaros víz hullámai, bőszek, hajthatatlanok.
Nem hagynak kibontakozni, mielőtt elsorvadok.
A halál zord árnyékában éltem én az életem.
A gyógyírt gondjaimra, csak az alkotásban lelem.

Istenem segíts engem, annyi gondon és bajon át.
Utam végén elérjem a megnyugtató Nirvánát!
S ahogy a kagyló a mocsokból gyönyörű gyöngyöt ád.
Én is adhassak magamból, egy tiszta fényű csodát!
Budapest, 2008 jún. 22.

Tűnődés...
Túl vagyok a kómán
Élek, ahogy hagyják.
És a gép duruzsol a fülembe
Miközben levegőt juttat a tüdőmbe...

Nem kívánom Néked
Ezt a nehézséget!
De belenézhetne a szemembe
Aki szerint túl nagy a létem költsége...

Szeretem a szépet,
Festek is sok képet.
És a gép duruzsol a fülembe
Miközben levegőt juttat a tüdőmbe...

A gazdaság sáros?
Haljak meg, tán már most!
De belenézhetne a szemembe
Aki szerint túl nagy a létem költsége...

Igyekszem a jóra,
Vágyom néhány szóra.
És a gép duruzsol a fülembe
Miközben levegőt juttat a tüdőmbe...

Hát Tisztelt Országház!
Ez a humanitás?
De belenézhetne a szemembe
Aki szerint túl nagy a létem költsége...

Komor ez a Világ,
Nekem helyet nem ád.
De belenézhetne a szívembe
Aki szerint nem vagyok méltó az életre.
Budapest, 2004 okt. 27.

A honlapon fent lévő életrajzot átdolgoztam egy könyvhöz, ami  elsősorban a festészetről szól, ezért ez az életrajz is erre koncentrál. Örülnék ha fel tudnál belőle használni valamit:
Élete:
Mélykúton születtem, 1959 január 10-én. Itt, gyerekként megtapasztalhattam az összetartozás és a szeretet légkörét. Az ott töltött idő tanított meg a kitartásra és a szorgalomra.

9 éves voltam, amikor Szentendrére, a festők városába költöztünk. A város híres a sokszínű nemzetiségéről, tolarenciájáról, ami megkönnyítette számunkra is a beilleszkedést. Ekkor tudtuk meg azt, hogy lassan romló izomgyengeségem van. Érettségi után a városban találtam munkát, ahol a teljes járóképtelenségemig dolgoztam, közben tovább tanultam, számítógép programozónak.

Negyvenévesen kerültem a János Kórház Légzésrehabilitációs Osztályára, ahol ma is élek. 1998 augusztus 19.-én kómába estem, mert a légzést segítő izmokat is megtámadta az izomgyengeség. Gégemetszést hajtottak végre rajtam, s azóta lélegeztetőgép ad levegőt...

A család szeretete segített át a szenvedéseken, az életem összes helyszinén végig a lassú leépülésem alatt. Nekik köszönhetem, hogy ilyen betegen is van kedvem élni...

Az életem három helyszinének sokat köszönhetek:
Mélykúton, gyermekként töltött 9 év adott annyi erőt,
a Szentendrén, a művészetek városában, töltött 30 év adott annyi ihletet,
s a János kórház Légzésrehabilitációs Osztálya adott annyi lehetőséget,
hogy rajz (pasztell, szénceruza) és festés (olaj, akrill) töltik ki napjaimat. Igyekszem minnél több témában készíteni képeket: városképeket (főleg Szentendre és Mélykút), tájképeket, csendéleteket, ember-, állatábrázolásokat és illusztrációkat készítek.
A család gondoskodó, türelmes szeretetének köszönhetem,
hogy szín- és a témavilág szempontjából, még betegen is vidám tudtam maradni.
A sorsom visszaigazolta, hogy az életemnek ilyen betegen is volt értelme, sőt talán éppen ezért kezdtem el rajzolni és festeni...

Több, mint 10 éve, lélegeztetőgépen élek, de már 15 éve elkezdtem autodidakta módom, rajzolni és festeni, mikor az állapotom olyan rosszra fordult, hogy nem tudtam menni és a kezemet is csupán csuklóból tudtam mozgatni. Így fel kellett adnom az addigi szakmámat. A képek készítése az utóbbi 15 évben az életem célja és értelme lett. Az alkotás teszi teljessé és boldoggá az életem, és segít a mindennapi problémákon fölülemelkedni. Mivel a sorsom nehéz, szomorú és sötét, ezért igyekszem a képeimmel pont az ellenkezőjét demonstrálni. Így rám is visszahatnak az elkészült művek vidám színei és nyugodt derűje.

A szülővárosom művészet iránti elkötelezettségem, -pontosan nyolc évvel a kómába esésem után!- 2006 augusztus 19-én Díszpolgári címmel jutalmazta.
2007-ben a Honvédelmi Minisztérium Nívódíját kaptam.
2008-tól a szigethalmi Irodalmi és Képzőművész Asztaltársaság tiszteletbeli tagja vagyok.
2009-től az "OKIT" (Országos Képző- és Iparművészeti Társaság) tagja vagyok.

Sok közös és több, mint harminc önálló kiállításom volt.
Ami nemcsak sikereket hozott, hanem barátokat is! A kiállítások és a képek sok embert hoztak közelebb hozzám, néhányan megszerettek, s ezért, ilyen betegen is úgy érzem, sikerül boldog, teljes és kiegyensúlyozott életet élni.

A kómába esésem után, mikor az életem kilástalannak tűnt, akkor kezdtem el verseket is írni:

Istenem segíts engem, annyi gondon és bajon át.
Utam végén elérjem a megnyugtató Nirvánát!
S ahogy a kagyló a mocsokból gyönyörű gyöngyöt ád.
Én is adhassak magamból, egy tiszta fényű csodát!

Szeretettel: Doszkocs Zsuzsa