Holdkristályvissza a blogra Angyal képek bejegyzéseiKépek különbötő angyalokról

08-03-13

"Áldott legyen az Úr! Napról-napra gondoskodik rólunk a mi szabadításunk Istene!"

* Zsoltárok 68,20 *

Fogadj el bennünket!

Itt élünk a világban,
jelen vagyunk a tegnapban és a holnapban
Mi elfogadjuk embertársainkat egészségben,
legyünk együtt ebben a másságban, megértésben.
A jövőben is jelen leszünk, kérünk, fogadd el létünket,
és barátságoddal, megértéseddel segítsd életünket.

Ezt a verset Nagy Angéla irta, aki  Szegeden született 1974-ben. Születése óta kerekesszékben élő mozgássérült. 1992-óta a Magdaléneum Református Egészségügyi Gyermekotthon lakója.

Egy verse az anyai szeretetről

Szeretet csordul le

Szeretet csordul le
az édesanya ajkáról
kimondott szavaiból,
ölelő karjaiból.

Szeretet csordul le
ISTEN kegyelméről,
az édesanya által
világra hozott életről.

Mely születése után
mindig virul,
így az édesanya öröme
napról napra. megújul.

Még akkor is,
ha szeretett gyermekével
messze vannak egymástól
szívével- lelkével mindig
rá gondol.

Szeretet csordul le
most a TE "magzatod” szívéről,
kinek szavai
hozzád szólnak lelkéből.

Csorduljon a szeretet
kettőnk között Örökké,
„legyünk egymáséi"
és ne váljunk el többé.

"Szemem fénye"

     Nemcsak nekem vagy szemem fénye: édesapádnak, a férjemnek is. Te vagy a mi kis Petikénk. Szerelmünkből bimbózol. Együtt szurkolunk érted. Szerzel persze nekem (nekünk) kellemetlen perceket is. De nagyon szeretünk, és várjuk, hogy karunkba zárhassunk.
     Testvérkéid már tudják, hogy útban vagy. Kérdéseikre alig győzünk válaszolni. Megsimogatják a kisházat, hol lakol.
     Sokszor elmélázunk azon, ami leszel: a buksi fejeden, kis huncutságaidon, gyermekbetegségeiden, ránk hagyatkozásodon, kisiskolás félelmeiden és igyekvéseden. Álmodozni egyelőre nem is kell több. Bár tudjuk, hogy később jön a kamaszkor, majd a felnőtt önállósulása...
     Nekem olyan jó, hogy egyelőre még nem szakadtál ki belőlem. Bennem szenderegsz - de félelmetesen igyekszel is, hogy megszüless. Én pedig nagyon vigyázok álmaidra.
     "Aludj el, magzatom, szemem fénye, - Az én életemnek egy reménye! - Örömmel ringatlak, - Szívemből óhajtlak. - Aludj, aludj!"

 Ha megbomlott a melódia

 - Téged számításon kívül hagytunk, amikor ölelkeztünk azzal a férfival, akivel talán nem is igazán szeretjük egymást. Nem kívánlak! Mégis itt vagy, kérlelhetetlenül. Azt mondják, csak húsdarab vagy az én testemből, csupán magzatkezdemény, jogomban áll megszabadulni tőled. De (mit szólsz hozzá?) tényleg ennyire úr vagyok a saját hasamban?!
     - Tulajdonképpen mikor válsz emberré? Nehéz eligazodni ebben a kérdésben. Egyesek szerint emberi életed majd a születéseddel kezdődik. Mások szerint akkor, amikor személyes tudatod már kialakult. Van aki amellett szavaz: amikor az agyad elkezd működni, vagy amikor a központi idegrendszered kialakul. Hol itt az igazság?
     - Bánom is én, ki mit .mond! Ocsmány púp vagy a hátamon, és nem kellesz! Utállak és gyűlöllek! Kidoblak és eltaposlak! Ne merj ehhez nyöszörögni! Utálom és gyűlölöm magam, hogy ilyen undok béka terem bennem, és még bajlódnom is kell vele.
     - Gratulálok a kislányához! Mi a neve? Tímea - feleltem meglepetten és megdöbbenten. És ha fiú lenne? Akkor Iminek hívnánk. Gonosz valaki ez a védőnő, és gonosz a kérdése is! Mert neked nincs neved! Mert nem születhetsz meg! Iszonyatos erre gondolni: Nem fogsz megszületni!
     - Előtted már többen jöttek, és (nem mindig éppen szívesen) világra is hoztam őket. Megvagyunk. Te már túl sok lennél; nem győzzük, hogy vállaljunk. - Sajnos, egyáltalán nem hiszem, amit mondanak, hogy a "bárányka" mellé "füvecskét" is kapunk; az élet ennél keményebb és kegyetlenebb, már tapasztaltam. - Persze talán: ha létrehozásodkor felelőtlenek voltunk (bár az is lehet, hogy akkor csak apád kényszerítése vitt bele engem az ölelésbe), felnőtt emberként kell most a helyzetünkhöz hozzáállnunk. - Most az jut eszembe, hogy azért az "elegendő füvecske" megtermelésébe nekünk is van némi beleszólásunk. Talán inkább igaz, mint nem igaz a báránykás példázat.
     - Leányunkat, aki szellemi fogyatékossága miatt döntésképtelen, megerőszakolta egy férfi. Megtartsuk a gyerekét azért, hogy mindkettőjük jövője csődbe jusson, a minimális emberi kibontakozás és boldogulás biztos csődjébe?!
     - Attól fogva, hogy feltűntél a láthatáron, apádnak már én sem vagyok a "szemefénye": mindkettőnket elhagyott. Saját vérrokonaim nagyon vegyes érzésekkel fogadnak bennünket. Magamra hagyva mit kezdjek veled? - Tudom, hogy élet vagy a szívem alatt. Rád hivatkozva akarok keresni és kiabálni: Emberek, ki tud és ki hajlandó a hónom alá nyúlni?! Istenem, meg akarom fogni a kezed, hogy vezethess és megsegíthess!  

 Nem jobb lenne hát otthon maradni, mint ezt a különös anya-lánya kapcsolatot választani? Nem jobb lenne hazamenni, és nem megtenni azt, amit itt Ruth megtesz, hogy édesanyát adoptál magának? Mert nem Naomi adoptálja Ruthot gyermekének, hanem Ruth adoptálja Naomit édesanyjának.

3. Ruth azonban vállal minden kockázatot, mert egyvalamit nem akar kockára tenni: “A te Istened az én Istenem.” Ezt az “én Istenemet” nem akarja immár kockára tenni. És ebben a pillanatban, kedves Testvéreim, kedves Gyerekek, valamit megértünk: - egy csodát. A bibliai elbeszélés nem mond semmit sem arról, hogy miképpen élt együtt ez a család akkor, amikor még a Naomi férje és a fiaik is éltek. Én azonban egészen bizonyos vagyok abban, hogy ez a család, idősek és fiatalok, gyermekek és szülők úgy éltek, hogy a családi életük középpontjában Isten állt. S Ruth, ez az idegen fiatalasszony, aki beházasodott ebbe a családba, megismerte ezt az Istent és megszerette. Ezt az Istent nem akarja kockára tenni. Inkább vállalja azt, hogy félreértések áldozata lesz. Inkább vállalja azt, hogy idegennek nézik. Inkább vállalja azt, hogy kiközösítik. Inkább vállalja azt, hogy koldusbotra jut, de ezt az Istent nem akarja kockára tenni. És talán megengedi a gyülekezet azt a következtetést is, hogy éppen az a Naomi, aki hazaérve nem állt ki a menye mellett, éppen ő az, akinek az életén keresztülárad ennek az élo Istennek a valósága, és ez a Naomi az, akin keresztül ez a fiatalasszony, aki most gyermekévé szegődik, megszereti Istent.

Kedves Szülők, kedves Nagyszülők, ez az egyetlen, igazi nagy kérdés: megszeretik-e gyermekeink az élő Istent a mi életünkön keresztül? Elegendő-e annyi, hogy elküldjük, vagy jobb esetben elhozzuk a gyermekeket vasárnapi istentiszteletre, hittanórára, és rábízzuk őket a hitoktatók meg a lelkészek kezére, s persze aggódva figyeljük, hogy jó hitok-tatóik, jó lelkészeik legyenek, akik jó dolgokat mondanak, szép és igaz dolgokra tanítják a gyermekeket. Elég ez? Ha Istenre tekintünk, azt is mondhatnám, hogy nemcsak elég, hanem sok is, mert Isten szuverén: ahogyan neki tetszik, úgy ragad meg egy életet. Ám emberileg szólva: elég ez? Nem azt tárja fel számunkra ez a csodaszép történet, hogy az idegenbe került édes-anya hogyan tudja tanítani a családjába került fiatalokat, akik szintén - legalábbis az ő számára - idegenek? Úgy, hogy az egyikőjük, Ruth, beleszeret abba az Istenbe, aki a Naomi Istene. Ez a kérdés. Bele tudnak-e szeretni gyermekeink a mi Istenünkbe? És tudják-e majd mondani a nagy sorsfordulókon: “A te Istened az én Istenem”? Akiben te hiszel, akihez te imádkozol, akit te keresel, akinek a törvényét te megtartod, az az én Istenem. Mindent elengedek, és min-dent elhagyok, és mindent kockára teszek, csak ezt az egyet nem. Csak Őt nem. Így lesz-e? Ez a nagy kérdés.

Felismerem saját létem és minden emberi lét végességét, esetlegességét. Felismerem azt, hogy saját esetlegességem túlmutat önmagamon egy abszolút Lényre, aki Ura, Teremtője, Istene a világmindenségnek, minden emberi létnek és az én létemnek is.
     Hiszek a személyes Istenben, az ember Teremtőjében és Atyjában. Hiszem, hogy saját életem (és a hozzám kötődő magzati élet) nagyságának és elesettségének, egész misztériumának Ő a forrása, abszolút Ura és Gondviselője, végső Beteljesülése.
     Hiszem és vallom, hogy minden egyes ember méltósága és alapvető életjoga abból az egyetlen tényből ered, hogy az ember létezik, hogy Isten akarta és megteremtette - nem pedig a hasznosságából, a szépségéből, az értelmességéből, a gazdagságából, az egészségéből, egyáltalán ember voltának tökéletességi fokából.
     Hiszem, hogy Istenem személyes közeledéssel fordul felém és minden egyes ember felé, megszólít, magához kapcsol - "A tenyeremre rajzoltalak": mondja prófétája által -; és pontosan ezzel a szuverén kapcsolatlétesítéssel tesz minden embert és engem magamat is személlyé.
     Hiszem, hogy Istenem minden embert és engem is arra a Képre és Hasonlatosságra alkotott, aki az ő egyetlen Igéje és Fia. Hiszem, hogy Isten Fia Jézus Krisztusban földi vándorlásunk társa lett. Hiszem, hogy Jézus nekünk, embereknek, mindnyájunknak elsőszülött Testvére.
     Jézus Krisztus mérhetetlen és kifogyhatatlan szeretettel szereti az embereket, engem is, az én magzatomat is, és életét adta értünk, értem és érte, hogy mindnyájunknak a földi életnél teljesebb élete legyen.
     Hiszem, hogy személy voltom végső fokon részesedés Isten emberré lett Fiának istenfiúságában; hogy Isten gyermekei vagyunk az egyszülött Fiúban, és személy voltunk a szemtől szembe való Isten-látásban válik teljessé.
     Hiszem, hogy Isten, aki Atya (és egyben Anya is), engem saját munkatársává tett a szülői feladat vállalásában. Magzatom az ő gyermeke is, testvére az ő Fiának is.
     Hiszem és vallom, hogy embernek lenni, magzatnak lenni elsősorban és legfőképpen ajándékot jelent: a mi ajándékunk gyermekünknek és egymásnak, és a Teremtő ajándéka valamennyünknek (gyermekünknek, nekünk szülőknek, a testvéreknek, az egész emberi családnak); az ajándék aztán, másodrendűen, sokféle feladatot is hoz magával.
     Attól fogva, hogy megszületett gyermekeinket megkereszteljük az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében (nevére), Jézus vérének pecsétje piroslik majd rajta. A keresztségben újjászületik, hogy isteni részesedésű élettel is éljen, és egyszer majd feltámadjon az isteni élet emberileg elérhető teljességére. (Akkor is, ha netalán korai halállal vagy nagyon fogyatékos emberi élet után hal meg.)
     Családunk - apa, anya, gyermekek - az Isten családjának alapsejtje, vagyis családegyház. Ilyen családegyházakból tevődik össze a helyi egyház (egyházközség, egyházmegye) és Isten egyetemes nagy egyháza.
     Családunk, családjaink közössége kemény felelősséggel tartozik az olyan magzatok és gondviselőik javára is, akik vér szerint szorosan nem a mieink, de akikért adottságaink, helyzetünk alapján tehetünk valamit. A mennyei Atya és Jézus hív bennünket erre a felelősségre.
     Mindnyájan tehát Isten gyermekei és Isten atyaságából eredően egymás testvérei vagyunk. Ebben az istengyermekségben van az ember - beleértve a magzati életet élő ember - értékének igazi súlypontja.

Szentképek bejegyzéseiMindenféle szentkép

08-03-12

Jelen lesz az életünkben

Isten soha nem mondta,
hogy egyszerű lesz általa.
Ő csak azt ígérte,
hogy jelen lesz mindig az életünkben.
Letöri a gonosz hatalmat,
és megédesíti minden napunkat.
Övé a legnagyobb hatalom,
szeretete velünk van minden hajnalon.
Így lesz könnyebb minden nehézség,
megszületik a testi-lelki egészség.
Szava kedves, szelíd a karja,
mindenkinek, csak a jót akarja.
Ha felülkerekedik a gonosz hatalom,
mond: hogy szívemmel-lelkemmel,
akkor is csak Őt imádom!

(Ennek a blognak az összeállításában kováts Lajosné Ilike segített. A versek Nagy Angéla mozgássérült verse)