A hallássérült pasztoráció mindennapjai

Vasárnap a szentmisén. Látom, mi történik az oltárnál. Látom, hogy a pap beszél, a körülöttem ülő emberek pedig énekelnek. Látom, de valami nagyon hiányzik. Valami, ami a többi ember számára természetes. Körbefog a csend, s így nagyrészt el vagyok zárva tőlük. - Sok nagyothalló és siketnéma ember éli át hétről hétre, szentmiséről szentmisére azt a helyzetet, amelynek terhéből és fájdalmából a fenti mondatok bizonyára csak keveset érzékeltetnek.

Ugyanakkor a nagyothalló és siket emberek vidám, jó kedélyű emberek. És nagyon tudnak szeretni - mondja Szilágyi M. Izabella kalocsai iskolanővér, aki testvérével, Margit nővérrel évtizedek óta elkötelezett segítője a hallássérült híveknek. Honnan ered e hivatásuk - kérdezem, s a válasz: szüleik betegség következtében elveszítették hallásukat, így a két nővér életében igen korán mindennapos tapasztalattá vált a hallássérült emberek számos gondja. E megszólítást olyannyira komolyan vették, hogy azóta minden tehetségüket a rájuk bízottak életének megkönnyítésére, lelki gazdagítására fordítják.

A hazai hallássérült pasztorációval - mondja Izabella nővér - a második világháború előtti években ferences rendi atyák foglalkoztak Budapesten. A kommunista diktatúra halált termő "virágkorában" mindenféle vallási csoportosulás gyanút keltett, így a jelbeszédükkel egyébként is feltűnőbben kommunikáló hallássérülteket nem lehetett veszedelem nélkül összehívni vallási rendezvényekre.

A hetvenes évek elejétől a budapesti Krisztus Király-plébánia adott otthont a hallássérült hívek részére rendezett havi egy szentmisének. Az első alkalommal a teljesen új és megrendítő élmény hatására nemcsak a hívek könynyeztek, hanem a miséző pap is. Mindennek immár harminc esztendeje.

Azután évekig Rákosfalván tartották szentmiséiket, egyre többen jöttek ezekre az alkalmakra olyanok is, akik korábban nem tanultak hittant. Később a Központi Szemináriumba "költöztek", német barátaik segítségével vetítőgépet is kaptak, amelynek segítségével a hallássérült hívek könnyebben be tudnak kapcsolódni a liturgia áramába. Még az éneklésbe is, mert a hallássérültek a maguk módján nagyon szeretnek énekelni - mondja Izabella nővér. Jézus életéről és szenvedéséről is beszereztek annak idején diaképeket, amelyek nagyban gazdagították összejöveteleiket. Azóta már videovetítéseket is tartanak.

A pasztoráció vándorlása aztán a budapesti piarista rendház kápolnájában ért véget: a mai napig itt jönnek össze a hallássérült hívek - immár havonta két alkalommal. Korábban Futó Károly atya járt a közösségbe szentmisét mondani, később csatlakozott Suló Lajos atya is, aki - hallása megromlását követően - maga is elsajátította a siketnémák jelbeszédét.

A Szilágyi nővérek az évek során számos ötletet dolgoztak ki, amellyel a hallássérült emberek hitoktatását, lelki életét megkönnyíthetik, gazdagíthatják. Sok képpel illusztrált és kevés szöveggel megfogalmazott Bibliai olvasókönyvet állítottak össze "Jézus legkisebb testvérei" számára. Elkészült a Kis misekönyv speciális és hivatalosan jóváhagyott változata is, amely a jelbeszéddel kommunikáló hallássérült hívek számára könynyíti a megértést, hiszen a szerkesztők a nehéz vagy bonyolult részeket lényegesen egyszerűbb nyelvre fogalmaztak át. Készülőben van a nyolcvanas években már napvilágot látott Lukács-evangélium átiratának új kiadása is. Ennek bevezetőjében írta annak idején Szakos Gyula püspök: "A szerény szókincs, az elvont fogalmakat kerülő előadás, a meglepő mondatszerkesztés, az... ismétlések azok az eszközök, amelyek érthetővé teszik számukra is közös kincsünket, Isten Igéjét." A szentmise evangéliumának, az ünnepek jelentésének jobb megértésére találták ki a nővérek azokat a dialógusokat, amelyeket eleinte ők maguk, majd a szívesen bekapcsolódó hallássérült hívek adnak elő minden vasárnap.

A nővérek tevékenysége sokrétű: hosszú évek óta tanítanak hittant a siketek és a nagyothallók budapesti iskolájában is. Hétfőnként tartanak előadásokat a felnőttek számára. Tizenhatodik évfolyamához ért idén a Hallássérült Hívek Hírlapja című kiadvány, amelyet ők szerkesztenek. Időről időre zarándoklatra vagy kirándulni megy a közösség. 1988 óta a gyerekeknek nyári táborokat is szerveznek. Külföldön nemegyszer jártak már. Római zarándoklatuk során találkozhattak a Szentatyával, akinek 1991-es magyarországi látogatása alkalmával a Népstadionban részleteket mutathattak be egyik legnagyobb szabású és legszebb vállalkozásukból: evangéliumi jeleneteket adtak elő - a mozdulatok megelevenítő erejével. A passiót megjelenítő előadásuk a televízió vallási adásában már több alkalommal szerepelt.

Az egyszerre személyes és közösségi ünnepek - keresztelők, elsőáldozások, esküvők, a felkészítő jegyesoktatások, többnapos lelkigyakorlatok is mind részét képezik a nővérek lelkipásztori tevékenységének. A hallássérülteknek ma már természetesen nemcsak a fővárosban, hanem számos más településen is van közösségük, amelyeket Budapestről rendszeresen látogatnak. A pasztorációról mesélve Izabella nővér szavaiba csak egyszer vegyül némi aggodalom és szomorúság: nemigen van utánpótlásuk, aki majd átvehetné tőlük személyes, egyedi küldetésüket. Remélik, jön majd valaki, aki szívében meghallja hivatásuk hangját.

szigeti

forrás:http://ujember.katolikus.hu/Archivum/2003.10.05/0402.html