Van-e alternatívája az autisztikus gyermek kezelésében a hagyományos erős gyógyszereknek és az úgynevezett viselkedésterápiáknak? Igen, van, és ez a módszer a pontos, személyre szabott táplálkozásterápia. Az autizmus keletkezésének fő oka nem mindig azonos, de rendszerint erős táplálkozási vonatkozása is van. Pontosabban az immunrendszer is gyakran sérül, de kedvezően reagálhat bizonyos tápanyagok bevitelére, ha azokat a gyermekek megváltozott biokémiai jellemzőihez igazítjuk. Nem túl gyakran halljuk az orvosoktól, hogy valamelyik gyermek "kigyógyult" volna az autizmusból. A hagyományos orvoslás általában reménytelen állapotnak tartja az autizmust. Valójában az autista gyermeknek az idegrendszer kiegyensúlyozatlan működéséből származó súlyos neurológiai rendellenességei vannak. A következő esetleírás jól illusztrálja az autizmus fiziológiai alapjait és az érintett összetett táplálkozási- és anyagcsere- tényezőket. -
Kane Patricia
Megjelent Auti-lap, [2000.] 4. sz.
Asperger-szindróma
Az Asperger-szindróma az autizmus enyhébb változata. Az ember folyékonyan beszél, és nem adja semmi jelét a beszédkésleltetésnek. A szakemberek szerint a betegségben szenvedő embereknek magas az intelligenciahányadosuk, ugyanakkor egy szakág megszállottjai, amellyel a legapróbb részletekig foglalkoznak. Az Asperger-szindrómában szenvedőkre jellemző, hogy kikészülnek a változásoktól. Képesek például magukban utazni vagy a legkülönfélébb dolgokat lebonyolítani, de csak előre megalkotott terv szerint. Ahogy közlekedési dugóba kerülnek vagy a hivatal bezár, idegesek lesznek és az adott szituációt nem képesek megoldani. Az autisták harmadik ismertetőjele, ami Warholnál is tapasztalható, hogy ezek az emberek elutasítják a testi kontaktust. Idegen számukra az ölelés, és a szexuális kapcsolatot is messze kerülik.
Albert Einstein
Albert Einstein hároméves koráig egyáltalán nem beszélt, és utána is csak néhány mondatot tanult meg, amit hétéves koráig ismételgetett. Gyerekkorában házi tanítónője volt, aki csak nehezen tudott megbékélni a fiú dührohamaival. Az iskolában is megmutatkozott, hogy más mint a többi gyerek, mivel míg osztálytársai a szünetben a közeli játszótérre rohantak, addig ő elbújt egy sarokban és könyvet olvasott. Felnőttkorára tipikus szórakozott professzor vált belőle. Mindig elhagyott valahol valamit, beszélgetés közben szó nélkül elment, és folyton magában motyogott. Autizmusát agyának boncolása is bizonyította: az a barázda ugyanis, amely az agyban elválasztja a nyakszirtlebenyt, megrövidült, ami leggyakrabban az autistáknál jelenik meg.
Isaac Newton
A tudósok tipikus autistának tartják, szerintük legnagyobb valószínűséggel ő is Asperger-szindrómában szenvedett. Fiatal korában dadogott, ráadásul gyakran kapott epilepsziás rohamokat. Ennek ellenére nagyon jól és rengeteget tanult. Nagyon szívesen tartott előadásokat egyetemeken, de annyira szétszórt volt, hogy mindent összekevert, és felesleges részletekkel traktálta a diákokat. Ezért az is gyakran megtörtént, hogy az előadásaira senki sem ment el, és Newton az üres padoknak magyarázott. A fizikus kevés barátjának is csak púp volt a hátán, mivel elég nyersen és hidegen viselkedett velük. Erős depresszióban és paranoiában szenvedett.
Michelangelo
A zseniális szobrász, festő egész családja lelki problémákkal küszködött, előfordult az autizmus is, így nem csoda, hogy Michelangelo is ebben a betegségben szenvedett. Sajnos azonban nem csak saját betegségével kellett megbirkóznia: szintén beteg apja és nagybátyja éveken át szexuálisan zaklatta. Talán éppen ezért volt a mester hideg és zárkózott. Még az olyan érzelmi helyzetben is megőrizte rideg arcát, mint szeretett bátyja temetése. Michelangelo munkája megszállottja volt, körülötte mindennek rendben kellett lennie, bármilyen változás azonnal kihozta a sodrából. A legmeglepőbb azonban talán mégis az, hogy a tehetséges művész önbizalomhiányban szenvedett. Mesterműveit nagyon sokáig meg se mutatta senkinek.
Andy Warhol
Andy Warhol betegségének művei a legjobb bizonyítékai. A különc festő egyes képei ugyanis szín szerint vannak összeállítva, ugyanaz a motívum többször ismétlődik egymás után, és megszállottja volt egyes ételeknek, tárgyaknak, mint például a leveskonzerveknek, coca-colás dobozoknak. Warhol betegsége nem csak művein látszik: szenvedélyesen gyűjtötte a legkülönbözőbb műtárgyakat, de gyakran ki se csomagolta őket a dobozból. Utálta a változásokat, ilyenkor azonnal idegronccsá vált. Életében a legnagyobb változást az hozta, amikor 1968-ban az őrült feminista, Valerie Solanas rálőtt az extravagáns művészre. Warhol élete ekkor teljesen új irányt vett. Mintha a betegsége felébredt volna álmából, és soha többé nem is szunnyadt el. Ettől kezdve a művész nyers, hideg volt mindenkivel és senkinek sem engedte, hogy hozzáérjen. Haláláig a félelem is a paranoia uralta az életét.
Mészáros Edit |
Kapcsolódó hírek:
Aktív Műhely Foglalkoztatási Modell értelmi fogyatékos, autista emberek számára
Ability Park