Sajnos az egész intézkedés, ami a "munka világába történő visszavezetés" döbbenetes. Ha a kormány ezzel kívánja megoldani a pénzügyi problémákat, akkor először saját magát kellene "megrövidítenie", ugyanis onnan, van mit! De ha ők nem, tegyük meg mi! El kell kergetni őket! Ha ők nem tudják tolerálni a már érvényben lévő dolgokat, törvényeket, amik szerint, ha valaki megrokkan, 30 évet már ledolgozott, akkor talán érdemes lenne ezen elgondolkodni. Valóban a TB eltüntet érvényes papírokat, nekem sem számították be valamennyi időmet /pedig ezen a vonalon dolgoztam/, az eredeti munkáltatói igazolásomat bekérték és azóta nincs meg! Bár engem a jelenlegi elkeserítő intézkedések nem érintenek túlságosan. De mindig azt mondom, hogy a már úgy is sokat szenvedett, beteg, elkeseredett és kicsi összeggel ellátott emberekkel kapcsolatos megaláztatások már elviselhetetlenek és nem értek egyet velük! Az utazási kedvezmény is pontosan annak szükséges, akinek jelentősen segítene, nem pedig a 65 éven felülieknek az ingyenes utazás adománya /köszönhetően Horn Gyula 65. születésnapja alkalmából vezették be, mert addig a 70 éven felüliek utazhattak ingyen. De azok közül is többnyire azok utaznak, akik nem dolgozták ki magukat, mert a többi már régen a temetőben van, nem hogy megérné a 70. évét! Lehet ezért rám neheztelni, de aki teszi, rosszul, mert az nem látja az igazi gondot! A betegekkel, rokkantakkal mindent meg lehet tenni, hiszen mi nem tudunk tömegesen össze fogva tüntetni, de sztájkolni meg pláne nem, hiszen ránk a megrokkanás ideje óta már nincs szükség, csak teher az ilyen ember, a közeli környezetének, a munkahelyének, a kormánynak, aki "eltartja". Sajnos ebből az eltartásból én igazán nem kérek, nem kértem, amikor még betegen mentem az utolsó erőig dolgozni, de nagyon rosszul voltam, azt sem tolerálták a főnökeim, a közvetlen munkatársaim, ez utóbbiak helyett dolgozhattam, mert a számítógéptől féltek, nem is akarták megtanulni, inkább mentek rám árulkodni, mert a főnök fogadóképes volt! Orvoshoz sem mehettem el, sőt szabadságra sem /egyben talán 3 napra/, mert állandó határidők voltak és más nem tudta teljesíteni, mégis több fizetésük volt mellettem a 8 általánosával, mint nekem a hozzáértésemmel és középfokúval, nyilván ebből adódóan jóval magasabb nyugdíjba küldték el 52 évesen azt a kolléganőt, aki bizony az én betegségem miatt már nem maradhatott, hiszen a munkát elvégezni nem tudta. Mégis ő járt jobban, előbb ment nyugdíjba és többet kapott. Én most már 61 évesen várhatom, hogy eljöjjön a nyugdíj-korhatárom, de többet akkor sem fogok kapni, ezért aztán nem is tudok télen fűteni, de ez nem érdekel senkit, a gyógyszereket sem tudom kiváltani, mert ötezer, tizezer az egyes tételek költsége a részemről, hogy április 1. után mennyi lesz, csak gondolom... Érdekes, hogy a képviselők, már a jövő évi járandóságukat /érdemtelenül/ már megszavazták, mert nekik jár ám! Egyébként a kormányunk tagjainak valószinűleg temetkezési vállalkozása van, a valahányadik mellékfoglalkozásában és ha mi elpusztulunk akkor nekik jól megy az üzlet!

Előzmény