Casablanca kérdésére: mi lenne olcsóbb az államnak.
Természetesen az otthongondozás, tisztességes javadalmazással.
De a kérdés nem ennyire egyszerű.
Az első és legfontosabb eldöntendő kérdéspár:
Van-e joga a fogyatékos személynek családjában élni? Igen van. A Magyar Köztársaság Alkotmánya elismeri ezt a jogát. És persze az Európai Unió is elismeri, az Egyetemes emberi jogokba is beletartozik ez az alapvető jog.
A kérdés második fele: A fogyatékos személy családjának van-e joga családon belül gondozni fogyatékos családtagját. Természetesen van.
Miért kell feltenni ezeket a kérdéseket? Mert sajnos mind a Magyar Népköztársaságban, mind a Magyar Köztársaságban, mind Magyarországban sokan megkérdőjelezik ezeket a jogosultságokat (magánszemélyek, civilek, közszereplők, tisztségviselők, stb.), miközben mind a Népköztársaság, mind a Köztársaság, mind az ország törvényei de jure elismerik ezeket a jogokat.

Miért dönt mégis a családok egy TÖREDÉKE mégis állami gondozásba adásról?

Sajnálatos módon sem a Népköztársaság, sem a Köztársaság, sem az ország nem teremtette meg a feltételeket ahhoz, hogy családon belül biztonságban, elégséges szinten elláthatóak legyenek a fogyatékos gyerekek, felnőttek.
Családok sokasága kénytelen dönteni, a szeretettel nyújtott nem elégséges ellátás, ill. a szeretnélküli kissé többet adó állami ellátás között.
Sok családban kell megoldani a dilemmát: kit lássanak el, kit támogassanak? Az elesett, fogyatékos gyereket, VAGY az egészséges gyerekeket. Sajnos a kettő együtt az elmúlt 60 évben sosem volt biztosítható.
Azokban a családokban, ahol egészséges gyermek mellett a fogyatékos gyerek ellátása mellett döntöttek ott mindig KIVÉTEL NÉLKÜL sérültek az egészséges gyerekek ellátása, pszichésen is, anyagilag is, kultúrálisan is, szociálisan is.

Mi lenne a teendője - államformájától függetlenül - az ÁLLAMNAK?
Megfelelő (önkéntesen választható szolgáltatások biztosításával, megfelelő anyagi hozzájárulással biztosítani a családoknak, hogy fenti dilemmák nélkül megfelelő ellátást tudjanak biztosítani mind a fogyatékos családtagok, mind az egészségesek részére.
Ennek egyik eleme pl. a megfelelően kidolgozott rendszerben juttatott ápolási díj, családi pótlék, fogyatékossági támogatás, rokkant járadék, stb.
Másik eleme a választható minőségű bejárós, vagy bentlakásos ellátási formák biztosítása.
Fentiek egyike sem biztosított az elmúlt 70 évben.

A háború utáni második rendszerváltozás (89) után elkezdődött valami normális irány felé fordulás. Az EU-ba lépésünk ezt meggyorsítani látszott. De mostanában újra visszafordulásnak vagyunk az elszenvedői.

Casablanca kérdésére mi lenne olcsóbb a társadalomnak az a válaszom, hogy nem ez az elsődleges kérdés, hanem az mi lenne jobb a fogyatékos személyeknek és családjaiknak.
Szerencsére itt a két dolog egybeesik. Jobb és olcsóbb lenne (szinte mindenkinek), ha a családban élés feltételeit teremtené meg az ÁLLAM.

Miért nem teszi?
Mert nagyon erős az a lobbi, amelyik abban érdekelt, hogy fennmaradjanak a bentlakásos intézmények. Hisz ezekben az intézményekben rengetegen találnak munkát (vannak falvak ahol az elmeszociális és egyéb szociális intézmények adják szinte az egyetlen munkalehetőséget).
És sajnálatos módon az sem eltitkolható, hogy ezekben az intézményekben átláthatatlan módon lehet költeni (ELkölteni) fogyatékos személyek támogatására elszámolt költségeket.
Ezekben az intézményekben ellenőrizhetetlenül lehet lenyúlni fogyatékos személyek jövedelmeit.
Éveket lobbiztunk azzal, hogy elmagyarázzuk az egyesületünk által képviselt rendszerben (pénzelosztás) szinte mindenki jól, jobban járna. Az általunk kínált megoldások egyetlen vesztese lenne az a kör, amelyik abban érdekelt, hogy elvehessék a fogyatékosokra tekintettel felhasználható forrásokat.
És sajnos ez a réteg erősebb érdek érvényesítő erővel rendelkezik, mint a fogyatékos személyek és az őket ellátó családok.
Goldner Ibolya
Értelmi sérültek és Családjaik Jogvédő Egyesület, elnök