A rehabilitációs járadékról

A 2008. évi jogszabályi változások miatt módosultak a nyugdíj
melletti munkavégzés szabályai is

1) A tájékoztatás célja:
- biztosítani az információáramlást, fontos a kölcsönös kommunikáció,
- felkészülni egy új szemléletre, a rehabilitációt folyamatként kezelni, hosszú távú eredményekre törekedve.
- Így eredményessé tenni ezt a nem csak nevében „komplex” rendszert és ebben a hivatal számít a civil szervezetek és a munkáltatók aktív részvételére is.


2) A rokkantsági nyugdíjban részesülők munkavállalására vonatkozó új szabályok 2008. január 1-től hatályosak, és 2009-től lépnek életbe, a 2008. január 1-je előtt nyugdíjba vonultak esetén:
2007. évi LXXXIV. törvény a rehabilitációs járadékról, (Magyar Közlöny 86. szám, 2007. július 02.)

213/2007. (VIII.7.) Kormányrendelet az Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértői Intézetről, valamint eljárásának részletes szabályairól (Magyar Közlöny, 105. szám, 2007. augusztus 7.)

321/2007 (XII.5.) Kormány rendelet a komplex rehabilitációról, (Magyar Közlöny, 168. szám, 2007. december 5.)


3) Mi a fő célja az új ellátás bevezetésének?
- a súlyos egészségkárosodás ne jelentse feltétlenül a társadalomból való kirekesztést
- ne torkolljon inaktivitásba
Hatályos a rehabilitációs járadékról szóló 2007. évi LXXXIV. törvény, amely a korábban említett nyugdíjtörvényt is jelentősen módosítja, teljesen új szabályozást tartalmaz a nyugdíj melletti munkavállalásra. Egyrészt a munkaképesség-csökkenés fogalma helyett bevezeti az egészségkárosodás fogalmát.

Ennek a folyamatnak a során a legfontosabb fogalmak:
A rehabilitáció: Orvosi, foglalkoztatási, szociális, képzési és egyéb tevékenységek komplex rendszere, amelynek célja az egészségkárosodást szenvedett személy szakmai munkaképességének
helyreállítása.

Szakmai munkaképesség: A jelenlegi vagy az egészségkárosodást megelőző munkakörben való foglalkoztatásra való alkalmasság.
Rehabilitálhatóság: Az egészségkárosodott személy rehabilitálhatósága három feltétel együttes fennállása esetén állapítható meg, melyek az érintett személytől elvárható erőfeszítésekhez, a szükséges rehabilitációs szolgáltatások hozzáférhetőségéhez és az elhelyezkedési esélyekhez
kapcsolódnak.


4) Ennek során milyen változások történtek a foglalkozási rehabilitációban?
Kialakult egy új, komplex minősítési rendszer, amelynek jellemzői:
- OOSZI átalakult: ORSZI,
- a rehabilitációt állítja előtérbe szemben a megrokkanással,
- megváltozott munkaképesség fogalma helyett bevezeti az egészségkárosodás fogalmát,
- szakmai munkaképesség változását is vizsgálják,
- százalékos mértékük nem egyező, változik a minősítési skála,
- szakértők is bekapcsolódnak a bizottsági munkába,
- a megmaradt képességek hasznosítására törekszik,
- a foglalkoztatás kiemelt cél.


5) Hogyan változtak a kategóriák, és ez hogyan érinti a munkavállalást?
2008. január 1-jét megelőzően a társadalombiztosítási nyugdíjról szóló 1997. évi LXXXI. törvény a rokkantság alapjának a  munkaképesség-csökkenést tekintette. Ennek alapján a többi feltétel
teljesülése esetén az kaphatott rokkantsági nyugdíjat, akinek a munkaképessége legalább 67 %-ban csökkent. E kategórián belül a 67 %-ot elérő, de a 100 %-ot el nem érő munkaképesség csökkenéssel
rendelkezők a III. rokkantsági csoportba kerültek.

A II. rokkantsági csoportba azok a 100 %-os munkaképesség csökkenésű emberek kerültek, akik az OOSZI szakvéleménye szerint mások gondozására, ápolására nem szorultak, az I. csoportba pedig
azok a 100 %-ban munkaképesség csökkentek, akik a szakvélemény szerint mások gondozására, ápolására szorulnak. A korábbi szabályozás, mely 2009. január elsejéig még a 2008. előtt leszázalékoltakra továbbra is érvényes, nem tett különbséget a munkavállalás szempontjából a
rokkantsági csoportok között. A régi szabály szerint a rokkantsági nyugdíjasnak vagy kevesebb időben kellett dolgoznia, mint a leszázalékolása előtt, ebben az esetben nem vonatkozott rá kereseti korlátozás, vagy dolgozhatott ettől hosszabb időben is, akkor viszont a munkabére nem haladhatta meg a leszázalékolása előtti átlagbére 80 %-át. Ez utóbbi megoldást általában senki sem választotta, nehogy véletlenül túllépje a jövedelemhatárt, és szüneteltetni kelljen a
nyugdíját.

A 67 %-os munkaképesség-csökkenésnek az új szabályok szerint 50 %-os egészségkárosodás, a 100 %-os munkaképesség-csökkenésnek pedig 80 %-os egészségkárosodás felel meg.

Ami viszont ettől sokkal fontosabb, hogy a törvény különbséget tesz a legalább 80 %-os egészségkárosodottak (a korábbi kifejezéssel 100 %-os munkaképesség-csökkenésűek) és az 50-79 %-os egészségkárosodottak (korábbi kifejezéssel 67 %-100 %) munkavállalása között:
A jelenlegi III. csoportos rokkantsági kategóriába tartozók és az 50 %-os munkaképesség csökkenés alapján rendszeres szociális járadékban részesülők esetében 2009. január 1-től bevezetésre kerül a kereseti korlátozás függetlenül attól, hogy milyen munkaidőben dolgoznak. A nyugdíj folyósítását szüneteltetni kell, ha a rokkantnyugdíjas keresete meghaladja  a nyugdíja megállapításának alapjául szolgáló  munkabérének 90 %-át, de legalább a minimálbért. Ám a nyugdíj megállapításához figyelembe vett bért föl kell szorozni a leszázalékolás óta eltelt időben megvalósult nyugdíjemelések mértékével. Tehát - például - ha valaki 1997-ben 24 000 Ft. munkabérrel rendelkezett, és  ekkor százalékolták le, akkor 2009-től nem a 24 000 Ft 90 %-át nem haladhatja meg a munkabére, ez a mai viszonyok között elképzelhetetlen lenne, hanem a 24 000-et meg kell szorozni az azóta történt nyugdíjemelések mértékével. Az így megkapott eredmény 90 %-a lesz a jövedelem korlát. Ha az említett összeg még a minimálbért sem éri el, akkor a kereseti korlát a minimálbér, tehát a minimálbér mellett mindenképpen meg lehet tartani a nyugdíjat. Az viszont nem minden esetben igaz, hogy az említett rokkantsági nyugdíjasok munkabére a minimálbért nem haladhatja meg. Hiszen ha valaki a leszázalékolása előtt viszonylag magas bejelentett munkabérrel rendelkezett, akkor az ő esetében a jövedelemhatár az előbb ismertetett számítási mód alapján a minimálbér többszöröse is lehet. Az új szabályozás tehát főleg azokat sújtja, akik a rokkantsági nyugdíj megállapítása előtt vagy nem dolgoztak, hanem - például - felsőfokú tanulmányokat folytattak, vagy  dolgoztak, ám nagyon alacsony volt a keresetük.

A rehabilitációs járadékról szóló törvény 36/D § rendelkezik a rokkantsági nyugdíj megszüntetésének eseteiről, egyebek között meghatározza a fentebb említett 90%-os jövedelem korlátot. Ezt a korlátozást viszont csak a 36/A. § (1) bekezdés a) pontjának ab) alpontjában említett nyugdíjasokra (50-79 %-ban egészségkárosodottak) terjeszti ki, az aa) alpontban említettekre (79 %-ot meghaladó mértékben egészségkárosodottak) viszont nem. A 100 %-os rokkantak tehát 2009. január 1-jétől munkaidőtől és jövedelemtől függetlenül megtarthatják a rokkantsági nyugdíjukat.

A 100 %-os rokkantak  egy része nem rokkantnyugdíjban, hanem rokkantsági járadékban részesül, őket a változás nem érinti, mivel a rehabilitációs járadékról szóló törvény nem módosította a rokkantsági járadékosokra vonatkozó szabályokat. Ilyen módon - ahogy eddig is - a
rokkantjáradékosokra sem munkaidő-, sem kereseti korlátozás nem vonatkozik, tehát akár teljes munkaidőben is dolgozhatnak, és elvileg bármennyit kereshetnek.

A 100 %-os, I. és II. csoportos rokkantak 2009. január 1-jétől jelen állás szerint munkaidőtől és jövedelemtől függetlenül megtarthatják a rokkantsági nyugdíjukat.

A szüneteltetési ok fennállásának vizsgálata céljából az állami adóhatóság a rokkantsági nyugdíjban részesülő keresetére, jövedelmére vonatkozó adatokat havonta, a bevallásra előírt határidőt követő hónap utolsó napjáig továbbítja a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervhez.


6) A rehabilitációs járadék bevezetésre került 2008. január 1-jétől:
- Csak a rehabilitálható egyének számára
- A nem rehabilitálható III. csoportú rokkantnyugdíjasok részére továbbra is rokkantnyugdíj jár
- A fenti szabály érvényesül az új megállapítás és a felülvizsgálat során egyaránt.
- Az I. és II. csoportú rokkantsági nyugdíjban részesülőket és a visszahívásra nem kötelezett (végleges megállapítású) rokkantnyugdíjasokat ez nem érinti!
- a visszahívások esetén 2008-ban még nem kell komplex vizsgálatot végezni, ez átmeneti időszak (kivétel az ügyfél kérésére),
- 2009-től már a felülvizsgálat során komplex minősítés történik!

A rehabilitációs járadék összege megegyezik a III. rokkantsági csoport rokkantsági nyugdíj 120 %-os összegével. Fontos kitétel, hogy a rehabilitációs járadék számításának alapjául szolgáló rokkantsági nyugdíj összegének megállapítása során viszont a rokkantsági nyugdíjban töltött idő figyelmen kívül marad!

A rokkantsági járadék fizetésének időtartama beszámít a szolgálati időbe, utána járulék fizetés történik, tehát a későbbi nyugdíjazáskor szolgálati időnek minősül.
- Egészségügyi ellátásra szolidaritási alapon jogosultak,
- Adózás szempontjából nyugdíjnak minősül: nyugdíjak adózása érvényes rá.
- 13. havi ellátás nem illeti meg
- Kereseti korlát 3 hónap átlagában történő túllépés után a rehabilitációs járadék összege 50%-al lecsökken
- A rehabilitációs járadékot évente emelni kell.


7) A rehabilitációs járadék folyamata:
Új jelentkezés, vagy felülvizsgálat esetén a rehabilitációs járadékra vonatkozó igényt formanyomtatványon kell előterjeszteni (ONYF).

Az igény benyújtása és az eljárás költség és illetékmentes. Valamennyi  egészségkárosodott személy az ONYF. 3515-270/D. nyomtatványon terjesztheti elő ellátási igényét. (www.onyf.hu, >> Nyomtatványok) Ennek a kitöltött és aláírt nyomtatványnak a benyújtásával - az előírt  mellékletek csatolásával - kezdeményezhető a rehabilitációs járadék, a  rokkantsági nyugdíj, a baleseti rokkantsági nyugdíj, az átmeneti járadék, a rendszeres szociális járadék, és a bányász dolgozók egészségkárosodási járadéka, a rokkantsági járadék megállapítása is. Az új igénybejelentő lap mellett az igénylőnek ki kell töltenie, és mellékelnie kell az ONYF. 3515-278. számú ?Nyilatkozat nyomtatványt (jövedelméről is), továbbá  csatolnia kell az egészségi állapotára, gyógykezelésére, rehabilitációjára vonatkozó összefoglaló adatokat tartalmazó, a háziorvostól,  kezelőorvostól beszerezhető véleményt az egészségügyi ellátásról szóló zárójelentés(eke)t, ha korábban ilyen ellátás(ok)ban részesült,
- amennyiben az igény előterjesztésekor foglalkoztatott, a  foglalkozás-egészségügyi alapszolgáltatás orvosának (üzemorvosnak) tájékoztatóját  a  munkaköri feladatairól, a  munkavégzés körülményeiről, kockázati viszonyairól, arról, hogy egészségi állapota alapján jelenlegi munkakörében tovább foglalkoztatható-e.

A nyugdíjbiztosító a benyújtott igényt továbbítja a rehabilitációs szakértő szervhez (ORSZI), amely a megkereséstől számított 60 napon belül komplex vizsgálatot végez az igénylő egészségi állapotáról, szakmai munkaképességéről és a rehabilitálhatóságáról.

Mit kell tartalmaznia a komplex minősítés szakvéleménynek?
- az egészségkárosodás mértékét,
- a szakmai munkaképességet,
- a rehabilitálhatóságot, a rehabilitáció lehetséges irányát,
- a rehabilitációs szükségleteket, továbbá a rehabilitációhoz szükséges időtartamot.

Mi lehet a rehabilitáció lehetséges iránya?:
- Azon munkakör(ök) megjelölése, amelyben az érintett személy az egészségkárosodásától függően alkalmassá tehető a jelenlegi, az egészségkárosodását megelőző, vagy a képzettségnek megfelelő
más munkakörben való foglalkoztatásra.
- Továbbá azon további foglalkozások, foglalkozási alcsoportok, illetve foglalkozási csoportok meghatározása, amelyek ellátására az érintett személy alkalmas, vagy a rehabilitációs szolgáltatások igénybevételét követően alkalmas lehet, a szakértői bizottság által meghatározott
feltételek fennállása esetén (FEOR)

Milyen rehabilitációs szükségletek merülhetnek fel?
A rehabilitáció lehetséges irányától függően a szakértői bizottság megállapítja az érintett személy
a) foglalkoztatási,
b) orvosi és
c) szociális rehabilitációs szükségleteit.

Melyek az alapvető rehabilitációs szükségletek?
A rehabilitációs szükségletek megállapítása során a szakértői bizottság nyilatkozik arra vonatkozóan, hogy melyek azok a szükségletek, amelyek hiányában az érintett személy rehabilitációja várhatóan nem valósítható meg sikeresen.

Szakvéleményét küldi ONYF-nek. A szakértő szervezet álláspontjától a nyugdíjbiztosítási igazgatóság nem térhet el. A szakértő szerv véleménye alapján a nyugdíjbiztosítási igazgatóság a kérelmet vagy jóváhagyja, vagy elutasítja. A szakvélemény megérkezéséig azonban az eljárás
"felfüggesztés alatt" áll, magyarul a járadékot nem folyósítják.

Amennyiben a szakértői vizsgálat az igénylő rehabilitálhatóságát állapítja meg, 10 napon belül meg kell jelennie a megadott munkaügyi központban, ahol az érintettnek rehabilitációs megállapodást is kötnie kell, amelyben gyakorlatilag vállalja az állami foglalkoztatási
szervezettel a folyamatos együttműködést. Az együttműködési kötelezettség kiterjed többek között a számára felajánlott megfelelő munkahely elfogadására is.

Ha nem rehabilitálható, akkor rokkantnyugdíj jár, arról is kap határozatot az igénylő az ONYF-től.

Fontos szabály, hogy a rehabilitációra sor kerülhet a foglalkoztatás keretében is.

Milyen szolgáltatásokat biztosítanak a Regionális Munkaügyi Központok (RMK)?
Foglalkoztatási rehabilitációs szolgáltatások:
- munkatanácsadás,
- pályamódosítási tanácsadás,
- álláskeresési tanácsadás,
- szakmai alkalmassági vizsgálat,
- előzetes szakmai alkalmassági vizsgálat
- munkaközvetítés,
- szükség esetén pszichológiai tanácsadás.

Szociális rehabilitációs szolgáltatások:
- házi segítségnyújtás,
- családsegítés,
- közösségi ellátás,
- támogató szolgáltatás,
- nappali ellátás,
- átmeneti elhelyezést nyújtó ellátás.

Orvosi rehabilitációs szükségletek és szolgáltatások:
- Ezek körét a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997.évi LXXXIII. törvény tartalmazza.

Mit vesz figyelembe a bizottság a rehabilitálhatóság megállapításánál?
- az érintett személy egészségkárosodásának mértékét,
- szakmai munkaképességét,
- személyi adottságait,
- képzettségét,
- szakmai gyakorlatát,
- szociális helyzetét,
- közvetlen és tágabb fizikai, társadalmi környezetét és
- munkaerő-piaci lehetőségeit

Az ügyfél rehabilitálhatósága csak akkor állapítható meg, ha
- a foglalkoztatás az egészségi állapotához képest az elvárhatónál több erőfeszítést nem jelent,
- az alapvető szükségletekhez kapcsolódó rehabilitációs szolgáltatások hozzáférhetők,
- várhatóan olyan megfelelő munkahely ajánlható fel, amely lehetővé teszi a folyamatos támogatás nélküli foglalkoztatást

Hogyan történik az együttműködés a kirendeltséggel?
A jogszabály együttműködési kötelezettséget ír elő a rehabilitációs járadékban részesülő személy és az állami foglalkoztatási szerv illetékes kirendeltsége között.

A kirendeltség feladata eredményesen hozzájárulni:
- a járadékban részesülő személy rehabilitációjához,
- a nyílt munkaerőpiacon történő foglalkoztatásának elősegítéséhez meghatározott támogatási formákkal,
- az általa nyújtott, illetve támogatott szolgáltatásokkal és
- az egyéb (egészségügyi, szociális, stb.) szolgáltatásokhoz, támogatásokhoz való hozzájutás elősegítésével

Az ügyfél az együttműködés keretében:
- írásbeli rehabilitációs megállapodást köt a kirendeltséggel,
- teljesíti a rehabilitációs tervben foglaltakat.

Mit tartalmaz a rehabilitációs megállapodás?
- az ügyfél nyilatkozata az együttműködés vállalására,
- továbbá, hogy elfogadja a számára felajánlott, megfelelő munkahelyet,
- elfogadja a térítéssel nem járó képzés lehetőségét,
- vállalja az önálló munkahelykeresést is,
- kirendeltségen jelentkezés gyakorisága, kapcsolattartás módja

A rehabilitációs megállapodás az ügyfél és a munkaügyi szervezet közös dokumentuma, melyben meghatározzák azoknak az egymásra épülő tevékenységeknek a sorozatát, amelyek elősegítik a komplex rehabilitáció megvalósulását a munkaerőpiacra történő visszakerülés érdekében. A rehabilitációs megállapodás kötelező része a rehabilitációs terv, amely a részleteket tartalmazza. A megállapodásban és tervben foglaltak végrehajtásának segítésére, koordinálására mentor jelölhető ki a megállapodás megkötésével egyidejűleg.

Melyek a kirendeltségek tevékenységei?

I. célcsoport (a járadékban részesülők) részére:
- Képzések elősegítésének támogatása (képzés, kapcsolódó utazás, szállás, étkezés, felügyelet)
- Vállalkozóvá válás támogatása
- Munkaerő-piaci szolgáltatások nyújtása (szolgáltatási tevékenység, kapcsolódó utazás, felügyelet)
- Foglalkozás-egészségügyi alkalmassági vizsgálatok

II. célcsoport (a foglalkoztatást vállaló foglalkoztatók) részére:
- Foglalkoztatás költségeinek támogatása (bértámogatás, segítőszemélyzet alkalmazása, munkakipróbálás, utazás)
- A munkahely adaptációja (fizikai és info-kommunikációs akadálymentesítése)

Megállapodás kereső tevékenység esetén:
Amennyiben a rehabilitációs járadékban részesülő kereső tevékenységet folytat, akkor rehabilitációját elsősorban ennek keretében kell megkísérelni. Ennek érdekében a kirendeltség
megkeresi a foglalkoztatót. A foglalkoztató a megkeresést követő 10 munkanapon belül köteles konzultációt folytatni a rehabilitációs intézkedések lehetőségéről. Ha a foglalkoztató a szükséges rehabilitációs intézkedéseket vállalja, akkor a rehabilitációs megállapodást ennek
alapulvételével kell megkötni.

Szükséges rehabilitációs intézkedések a munkaadó részéről:
- Foglalkoztatás biztosítása olyan munkakörben és munkakörülmények között, melyben megvalósul a munkavállaló rehabilitációja,
- Nem szünteti meg rendes felmondással a munkaviszonyt,
- Biztosítja, hogy a munkavállaló a rehabilitációs tervben foglalt kötelezettségeknek eleget tehessen,
- A rehabilitáció előrehaladásáról tájékoztatja a kirendeltséget.

Az ellátás felülvizsgálata:
Az ügyfél egészségi állapotában történt tartós rosszabbodás esetén az állami foglalkoztatási szerv felülvizsgálatot kezdeményez (a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervnél). Ilyenkor a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv megkeresi az ORSZI-t újabb minősítés elvégzése céljából.

A rehabilitációs járadékra jogosult:
- azon 50-79%-os egészségkárosodást szenvedett személy, aki rehabilitáció nélkül jelenlegi vagy az egészségkárosodását megelőző munkakörben,
- illetve a képzettségének megfelelő más munkakörben nem foglalkoztatható,
- nem folytat kereső tevékenységet,
- rehabilitálható és
- rendelkezik a szükséges szolgálati idővel,
számítása a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény alapján.