A fogyatékkal élőknek is munka kell

Áttörést jelenthet a fogyatékkal élőknek, hogy a Fidesz–KDNP országos listájáról a választáson a parlamentbe jutott Tapolczai Gergely, a Siketek és Nagyothallók Országos Szö­vetségének eddigi ügyvezető igazgatója. Az új képviselő szerint ezzel végre magasabb szintre kerül a fogyatékosok képviselete, ami azért is előnyös, mert rengeteg a megoldandó kérdés.

– Kósa Ádám személyében az Euró­pai Parlamentnek már van egy fideszes siket képviselője, mostantól a magyar Országgyűlésnek is lesz. Milyen távlatokat nyithat meg ez a lehetőség a fogyatékkal élőknek?

– Először is megadatik a lehe­tőség, hogy legalább hatszázezer fogyatékkal élőt, sőt a családtag­jaikat is képviselhetem. Eddig a siketek és nagyothallók érdekeivel, jogaival foglalkoztam, de ez a kör most bővül. Az Országgyűlés teljesen más szituációt teremt, hiszen javaslatokkal lehet előállni, törvényeket, jogszabályokat, módosításokat lehet beterjeszteni. Eddig is küzdöttünk és lobbiztunk a társadalom szemléletváltozásáért, de ez a munka most parlamenti szintre emelkedik. Bejutásom a törvényhozásba nyilván a képviselőtársaknak és a kollégáknak is új helyzetet teremt. Nekem is meg kell találnom például a helyemet az ülésteremben, hogy láthassam a jelnyelvi tolmácsot, de érdekes lesz az is, amikor jelnyelven felszólalok.

– Van-e olyan égető probléma, amelynek a megoldását parlamenti képviselőként már most elősegítheti?

– Legközelebb a jövő évtől van lehetőség az előrelépésre. Rendezni kell az állami támogatások rendszerét, mert az idén hatalmas méretű elvonás érte a fogyatékosok országos érdekvédelmi szervezeteit. A fogyatékos személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményt 2008-ban fogadta el a parlament, a kormány azonban nem készítette el az ehhez kapcsolódó jelentést. A civilek létrehoztak egy csoportot (Caucus), amely vállalta, hogy elkészíti az egyezmény hazai szintű végrehajtásáról szóló árnyékjelentést. Ez már a befejezési szakaszban van. Most az a helyzet állhat elő, hogy az árnyékjelentés előbb készül el, mint a kormány hivatalos beszámolója, amelyet az egyezmény elfogadását követően két évvel kell megtennie. A foglalkoztatási helyzeten is sürgősen javítani kell. Bár történt némi előrelépés, hiszen a munkáltatók most rákényszerülnek, hogy fogyatékosokat alkalmazzanak a rehabilitációs járulék mértéke miatt. De úgy látjuk, ez nem elég, továbbra is sok az olyan védett munkahely, ahol elsősorban fogyatékosokat alkalmaznak, ez pedig szerintünk továbbra is bújtatott paternalizmus. Szeretnénk elérni, hogy a fogyatékosok is ugyanolyan adófizetők legyenek, mint ép tár­saik. Ehhez pedig ki kell lépniük a nyílt munkaerőpiacra, integrált foglalkoztatásban kell gondolkozni. Ez hosszú távon befektetés az államnak is. A cél, hogy tényleges partnernek tekintsék a szervezeteket a döntéshozatalban.

– Az elmúlt évek politikája és megszorításai miatt mennyivel csökkent a fogyatékkal élő munkavállalók száma?

– Erről nincsenek pontos adataink. Az elvonás egyben az érdekvédelmi szervezetek támogatásának csökkentését is jelentette, s ezek szintén munkahelyeket jelentenek. Ahol leépítés van, ott általában először a fogyatékkal élőktől válnak meg. A hivatalosan körülbelül hatszázezer fogyatékkal élő tíz százaléka dolgozik. Ezt az arányt oktatással, átképzéssel és munkahelyteremtéssel lehet javítani, nem pedig a szociális ellátás körének és mértékének növelésével.

– Milyennek ítéli meg a hazai fogyatékosok helyzetét külföldi össze­hasonlításban?

– A hallássérültek szempontjából nagyon változó a helyzet. Van, ahol magas színvonalú, konkrét célokra szabott támogatást adnak, mobiltelefont, faxot, internetet az infokommunikációs akadálymentesítés érdekében. Egyes országokban nincs is jelnyelvi törvény, máshol van, de semmit sem ér. A jogok szempontjából azért már nagyjából hasonló szinten vannak a különböző demokratikus államok.

– A tavaly elfogadott magyar jelnyelvi törvény egy része már júliusban hatályba lép. Milyen intézkedésekről van szó?

– Az egyik legfontosabb, hogy a televíziós műsorokat sávosan emelkedő óraszámban feliratozni kell, vagy biztosítani a jelnyelvi tolmácsolást. 2015-től ez elvileg már minden műsor esetében kötelező lesz. Emellett az állam kötelessége lesz a jelnyelvi tolmácsszolgálatok finanszírozása. Elkezdődhet a bilingvális és jelnyelvi oktatás megteremtése is. A törvény egyik alapmondata, hogy a jelnyelv egyenértékű a többi beszélt nyelvvel, így a jelnyelvet használók nyelvi kisebbségnek számítanak.

Szerző: Baranya Róbert, Magyar HÍrlap

Forrás: http://kosaadam.hu/hu/cikk/239/