A múltkoriban elgondolkoztam azon, mi alapján döntenék a bizonyára számos jelölt közül, ha saját tévécsatornám lenne, és egy gyerekműsorhoz keresném az ideális műsorvezetőt. Valószínűleg olyat választanék, aki alapvetően derűs természetű, kedves arcú, kellemes hangja van, és persze az sem árt, ha szereti a gyerekeket, netán neki magának is van egy vagy több otthon.

A BBC CBeebies című gyerekműsorának esti adásában közreműködő Cerrie Burnell [1] ezek szerint ideális műsorvezető, aki szép arcával és kislányos mosolyával bizonyára hamar belopta magát a legkisebbek szívébe. A legkisebbekében biztosan, de mi a helyzet a szülőkkel? Úgy tűnik, vannak szülők, akik szerint mindez nem elég ahhoz, hogy Cerrie szórakoztassa az apróságokat lefekvés előtt [2], a korábban epizódszerepeket játszó fiatal nőnek ugyanis szerintük megbocsáthatatlan hibája van, ami eleve alkalmatlanná teszi egy gyerekműsor - és különösen egy esti gyerekműsor - vezetésére: végtaghiánnyal született, melynek folytán jobb alkarja hiányzik.

Már az általa vezetett első műsor után sorra érkeztek a panaszok a szülői észrevételeknek teret adó internetes fórumra, melyekben azt kifogásolták a felháborodott brit apák és anyák, miért éppen egy „fogyatékosra” esett a választás, aki szokatlan testi megjelenésével halálra rémíti az alig néhány éves apróságokat. Az egyik apa azzal fenyegette meg a BBC illetékeseit, hogy eltiltja kislányát kedvenc esti műsorának nézésétől, mert attól félti őt, hogy rosszakat fog álmodni. Egy másik szülő megengedhetetlennek tartja, hogy az új műsorvezető feltűnése folytán már most olyan „nehéz” kérdéseket kell megvitatnia a gyerekével, amire szíve szerint csak jóval később kerített volna sort, és pillanatnyilag nem is érzi úgy, hogy készen állna a feladat megoldására. Jutott a vádakból a csatorna illetékeseinek is, egyesek szerint ugyanis csak az esélyegyenlőségi törvénynek akartak eleget tenni a műsorvezető kiválasztásával, így a pozitív diszkrimináció révén Cerrie olyanból kovácsolhatott erényt magának, és előzhette meg a posztra pályázó többi jelöltet, aminek semmi köze műsorvezetési képességeihez. Ezek persze csak a szelídebb megnyilvánulások, néhány szülő ugyanis olyan durván támadta Cerrie-t, hogy volt dolguk a moderátoroknak.

Az érintett bámulatra méltó higgadtsággal fogadta az őt ért kereszttüzet. A Daily Mail című brit lapban és egy stúdióbeszélgetés során egyaránt úgy fogalmazott, hogy bár kétségtelenül felzaklatták a vádak, de nem érték váratlanul. Szerinte a műsorvezetői szerep csupán széles nyilvánosságot adott annak, amivel ő és sorstársai is nap mint nap szembesülnek, nevezetesen a kíváncsi, idegenkedő és félrekapott pillantásokkal, a szülői struccpolitikával. Éppen ezért nem is személyes támadásnak veszi a szülői felháborodást, hanem egy olyan jelenségként fogja fel, amivel bárki bármikor szembekerülhet, ha testi adottságai eltérnek a megszokottól. Azt mondja, hogy ha a személye csak néhány szülőt ébreszt rá arra, hogy nem tehetnek úgy a gyerekek előtt, mint ha a probléma nem létezne, akkor már nem bánja a történteket.

A 29 éves Cerrie mellett kiállt a karok nélkül és alsó végtagi deformitással született Alison Lapper is, aki előtt nem ismeretlenek a heves társadalmi viták. Ő volt ugyanis az, aki nyolc hónapos terhesen modellt áll Marc Quinn szobrászművésznek, és így ihletője lett annak a sok vitát kavart, több mint három és fél méter magas márványszobornak, ami 2007-ig állt London egyik legszebb terén, emlékművet állítva a nőiségnek, az anyaságnak és a rokkantságnak.

Alison igen keményen fogalmaz a Daily Mail egyik cikkében, miszerint nem a CBeebies végtaghiányos műsorvezetője veszélyezteti a kisgyerekek egészséges lelki fejlődését, hanem saját elvakult szüleik. Alison szerint minden gyerek előítéletek nélkül érkezik erre a világra, de óhatatlanul felébred bennük az előítélet és az idegenkedés, ha szüleik ezt ültetik el bennük, akár közvetlenül, akár úgy, hogy a kedvenc meseműsor nézésétől való eltiltással azt közvetítik számukra, hogy egy testi fogyatékkal élő ember látványa önmagában rémisztő, tiltott vagy szokatlan dolog.

Azt hiszem, Cerrie Burnell nálam is biztos befutó lenne egy gyerekműsor vezetésére. Mert kedves arcú, szép mosolyú, kellemes hangú és szemmel láthatóan derűs természetű - és nem utolsósorban egy négy hónapos kislány anyukája, aki valószínűleg soha nem fog megütközni azon, ha egy olyan műsorvezető mondja majd neki az esti tévémesét, akinek csak egy karja van.