Kiskunfélegyháza – A halláskárosult gyerekek oktatásának nagy tétje van: jórészt az iskolában dől el, hogy a sérült nebuló felnőttként meg tud-e majd állni saját lábán. Zatykó Zoltánnak – az utazó tanárnak – 11 tanítványa van. Riport.
Fél tízkor találkozunk Zatykó Zoltánnal a Klúg Péter Általános Iskola udvarán. Azonnal kocsiba ülünk, és indulunk Kiskunfélegyházára. Pontosnak kell lennünk, hogy ne várakoztassuk a gyerekeket. Három kiskunfélegyházi kisdiák vár minket, illetve elsősorban Zoltánt, aki különórát tart nekik. Zoltán úgynevezett utazó tanár, aki hallássérült gyerekekkel foglalkozik.

– Összesen 11 diákom van – mondja Zatykó Zoltán, amíg Félegyháza felé autózunk, beszélgetünk. – Persze ennél többen vannak, akik különleges oktatást igényelnek. A három dél-alföldi megyéből – ahová járunk – mintegy 50 hallássérült gyerek tartozik hozzánk. Érdekes munka, igaz, sokat kell utazni. Én legalább annyit ülök kocsiban, mint ahány órát megtartok – teszi hozzá.

A hallássérült gyerekek komoly hátrányba kerülhetnek – tudjuk meg a diplomás gyógypedagógustól. A hallás ugyanis az egyik legfontosabb érzék, amely mindig „be van kapcsolva". – A szemünket becsukhatjuk, de a fülünk még alvás közben is továbbít információkat az agyunkba – hoz erre egy jó példát az utazó tanár.

Aki tehát halláskárosultként születik, az a tanulásban, a világ megértésében nem támaszkodhat a fülére, így pedig komoly hátrányba kerülhet az iskolában és az életben is. Az ilyen, nehéz helyzetbe került diákokat ezért jól képzett pedagógusok segítik az iskolában.

Szövegértési, kiejtési és helyesírási problémák. Fotó: Bálint Csaba

– Sajnos a szülők több mint fele nem foglalkozik eleget a sérült gyerekével. Olyat is hallottam már apuka szájából, hogy „úgysem lesz belőle miniszter". Ez igaz is – mondja Zatykó Zoltán –, valószínűleg nem lesz belőlük miniszter soha, de arra kell törekednünk, hogy később szakmát tudjanak szerezni, képesek legyenek önállóan dolgozni, és megéljenek a munkájukból.

– Legtöbbször szövegértési, kiejtési és helyesírási problémákat kell kezelni. Most is ilyen órát fogok tartani – avat be a részletekbe Zoltán, aki – miután Félegyházára érünk –, akárcsak egy utazó orvos, hóna alá csapja a tanári eszközöket, és már mehetünk is a terembe. Komoly munka, nagy tétje van: jórészt az iskolában dől el, hogy a gyerek a saját lábára tud-e majd állni felnőttként.

Hamarosan János – egy súlyosan hallássérült nyolcadikos tanuló – érkezik a Darvas József Általános Iskola igazgatóhelyettesének kíséretében.

Hatvani Erzsébet: Nem szokás a kiközösítés. Fotó: Bálint Csaba

– Ebben az iskolában 9 éve foglalkozunk sérült gyerekekkel. Vannak mozgás-, látás-, hallássérült tanulóink. Összesen 95-en élnek valamilyen hátrányos helyzettel a diákok közül, a gyerekek több mint egyharmada sérült. A szülők már – mondhatni – rá is szoktak az intézményre, ha ilyen problémákkal küzd a gyerek, akkor általában ide hozzák – mondja Hatvani Erzsébet igazgatóhelyettes és fejlesztőpedagógus. – A tanáraink is olyan továbbképzésekre járnak, amelyeken azokat a módszereket sajátíthatják el, amelyek hasznosak lehetnek a különleges bánásmódot igénylő gyerekek tanításában – teszi hozzá.

Bár a sérült gyerekek sokszor szégyellik, hogy fejlesztőórákra kell járniuk, az iskolában nem szokás a kiközösítés. Fontos tisztázni a diákokkal, hogy mindenki más, és ezt el kell fogadni – mondatja 9 év tapasztalata a pedagógussal, aki kiemeli, hogy a fejlesztőórákra járó diákok nagy része jól teljesít később a középiskolában is, de a szülők hozzáállása döntő jelentőségű. Ha a rendszeres iskolai fejlesztés és a szülők erőfeszítései egyszerre hatnak, akkor sokkal több esélye van a nagyothalló diákoknak is.

Amíg mi beszélgetünk, az óra már elkezdődik a háttérben. Előkerülnek a példamondatok, a különféle segédeszközök. A nagyothalló vagy siket diákok számára nem könnyű az elvont fogalmak megértése, a szavak jelentése közötti apró eltérések felismerése. Zoltán és János ezt gyakorolja. Heti kétszer negyvenöt percet töltenek együtt. Jánosnak 90 decibeles hallásvesztesége van, hallókészülék nélkül nem is hallana. A nyolcadikos srác kiejtése egyre tisztább, minden alkalommal bővül a szókincse. – Katona akar lenni – árulja el Zoltán négyszemközt. Nem lesz könnyű, de – akárhogyan is alakul – arra mindenképpen jó esélyei vannak, hogy feltalálja magát az életben – teszi hozzá az utazó tanár, akivel a rendhagyó órák után visszaindulunk Szegedre. Holnap Jánoshalmára és Kiskunmajsára megy.

Forrás:http://www.delmagyar.hu/szeged_hirek/utazo_tanarok_-_eselyt_adnak_a_nagyothallo_gyerekeknek/2117723/