Rendes szabadság

130. § (1) A munkavállalót minden munkaviszonyban töltött naptári évben rendes szabadság illeti meg, amely alap- és pótszabadságból áll.

MK 18. szám

A munkavállalót a szabadság a további munkaviszonya után is megilleti.

MK 19. szám

A munkavállalónak évi rendes szabadság akkor is jár, ha a munkáltató őt nem teljes munkaidőben alkalmazta.

(2) A munkaviszony szünetelésének időtartamára a következő esetekben jár szabadság:

a) a keresőképtelenséget okozó betegség tartamára;

b) a szülési szabadság tartamára;

c) a gyermek gondozása vagy ápolása miatt kapott fizetés nélküli szabadság [138. § (5) bekezdés] első évére;

A törvény egyik fő célkitűzése, hogy erősítse a munkavállalóknak a munkaviszonyra épülő jogait, fokozottan segítse elő bérbiztonságukat. A törvény ennek érdekében öt törvény módosítását tartalmazza: a Bérgarancia Alapról szóló 1994. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Bgtv.), a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.), a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény (a továbbiakban: Met.), a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.), továbbá az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) módosítását.

A Bgtv. módosításával kapcsolatban a törvény több olyan pontosító szabályt tartalmaz, amely a garanciából eddig eljárási okok miatt nem részesülő munkavállalók jogainak érvényesülését segíti elő. Egyértelműen kerül továbbá meghatározásra az egy munkavállaló után igénybe vehető támogatás mértéke, összhangban a garanciaintézmény szociális rendeltetésével. Ezen túlmenően a törvény több olyan szabály koherens egységét teremti meg, mely a felszámolót jogszerű eljárás lefolytatására ösztönzi a munkabérnek a Munkaerőpiaci Alap bérgarancia alaprészéből történő megigénylése és a munkavállalók részére történő kifizetése tekintetében.

A törvény további célja, hogy egyes munkajogi szabályokat - különös tekintettel a munkaerő-kölcsönzés 2006. január 1-jétől hatályos szabályaira - pontosítson, a jogalkalmazási gyakorlat számára egyértelművé tegyen. A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja-törvény) módosításának célja az, hogy az abban használt munkajogi fogalmak pontosításával a munkaerő-kölcsönzés, mint speciális munkaviszony során adott természetbeni juttatások adómentessége is egyenlően legyen biztosított az egyéb, e körbe nem tartozó munkaviszonyok során adott ilyen juttatásokéval. A munkaerő-kölcsönzéssel kapcsolatban továbbá a postáról szóló 2003. évi CI. törvény (a továbbiakban: Pt.) módosítása alapján egyértelművé válik a gyakorlat számára a saját kézbesítés és a postai szolgáltatás fogalmának elkülönítése, különös tekintettel a munkaerő-kölcsönzéssel megvalósított kézbesítésre.

Emellett a törvény szolgálja egy, a szabadság kiadását érintő alkotmánybírósági határozat miatt szükségessé vált jogalkotási feladat elvégzését is.

A szabadságra jogosító időtartamok között figyelembe kell venni a gyermek gondozása, ápolása céljából kapott fizetés nélküli szabadság első évét is. A törvény ezzel kapcsolatosan pontosító szabályt tartalmaz, mely a törvényhely tartalmát hozzáigazítja a gyermekgondozási ellátások 2006. január 1-jén megváltozott feltételeinek megfelelően megfogalmazott, a munkavállalót e címen megillető fizetés nélküli szabadságról szóló Mt. 138. § (5) bekezdéshez.

d) a harminc napot meg nem haladó fizetés nélküli szabadság tartamára;

e) a tartalékos katonai szolgálat idejére, és

f) minden olyan munkában nem töltött időre, amelyre a munkavállaló távolléti díj-, illetve átlagkereset-fizetésben részesül.

BH1999. 87. A keresőképtelenséget okozó betegség tartamára is megilleti a munkavállalót szabadság. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a táppénzes betegállomány ideje alatt a szabadság kötelezően kiadható, hanem azt, hogy a munkaviszony e címen történő szünetelése időtartamát a szabadság mértékének megállapításakor figyelembe kell venni [1992. évi XXII. törvény 130. § (2) bek. a) pont].

A szabadság a munkavállaló részére járó díjazott pihenőidő. A szabadság munkanapra jár.

Megkülönböztetünk rendes szabadságot, mely alap és pótszabadságból áll, valamint - rendkívüli szabadságot (melyre egy esetben kerülhet sor, a Munka tv. 25. § (4) bek. alapján a szakszervezet tagjai részére szervezett képzés, továbbképzés céljára biztosított szabadságot), betegszabadságot, fizetés nélküli szabadságot.

A szabadság minden munkaviszonyában megilleti a munkavállalót, így az ún. főállásában, de az ezen túlmenően létesített bármelyik munkaviszonyában. Természetesen a szabadságot minden jogviszonyban külön-külön kell megállapítani, előfordulhat, hogy egyik jogviszonyában munkát végez, a másikban pedig szabadságon van.

A részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállaló szabadságra szintén jogosult, a például napi 6 órában foglalkoztatottat szabadsága idejére is napi 6 órának megfelelő díjazás illeti meg.

Az általános szabályok szerint szabadság nem jár a munkaviszony szünetelésének időtartamára, kivéve a Munka tv. 130. § (2) bek.-ben nevesített esetekben. (Így szabadság jár a keresőképtelenséget okozó betegség tartamára, függetlenül attól, hogy jogosult-e a munkavállaló táppénzre, vagy sem. A munkaviszony megszüntetése esetén a felmentés időtartamára is, a szabadsággal töltött idő is jogszerző idő.)

MK 18. - a munkavállalót a szabadság a további munkaviszonya után is megilleti.

MK 19. - évi rendes szabadság részmunkaidős foglalkoztatás esetén is jár

BH1999. 87. - a betegség tartamára is megilleti a munkavállalót szabadság.

131. § (1) Az alapszabadság mértéke húsz munkanap.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott szabadság a munkavállaló

a) huszonötödik életévétől huszonegy;

b) huszonnyolcadik életévétől huszonkettő;

c) harmincegyedik életévétől huszonhárom;

d) harmincharmadik életévétől huszonnégy;

e) harmincötödik életévétől huszonöt;

f) harminchetedik életévétől huszonhat;

g) harminckilencedik életévétől huszonhét;

h) negyvenegyedik életévétől huszonnyolc;

i) negyvenharmadik életévétől huszonkilenc;

j) negyvenötödik életévétől harminc

munkanapra emelkedik.

(3) A hosszabb tartamú szabadság abban az évben illeti meg először a munkavállalót, amelyben a (2) bekezdésben meghatározott életkort betölti.

EBH2003. 972. A munkavállaló szabadságát munkanapban kell nyilvántartani. A munkaórában történő nyilvántartás nem felel meg a törvénynek (Mt. 131-132. §, 135. §).

Az alapszabadság mértékében a munkavállaló életkora az irányadó, így minimum 20, maximum 30 nap alapszabadság állapítható meg. Függetlenül attól, hogy a munkavállaló az év elején vagy év vége felé tölti a magasabb mértékű szabadságnapokra való jogosultságot jelentő életkort, a magasabb mértékű szabadság adott évben megilleti.

132. § (1) A fiatal munkavállalónak évenként öt munkanap pótszabadság jár, utoljára abban az évben, amelyben a fiatal munkavállaló a tizennyolcadik életévét betölti.

MK 120. szám

A fiatalkorúaknak járó pótszabadság [Mt. 132. §-ának (1) bekezdése] a tizennyolcadik életévének betöltése után a naptári évből hátralevő, munkaviszonyban töltött időre - arányosan - azt a munkavállalót is megilleti, akinek munkaviszonya az említett életkorának elérése után keletkezett.

(2) A szülők döntése alapján gyermeke nevelésében nagyobb szerepet vállaló munkavállalót vagy a gyermekét egyedül nevelő szülőt évenként a tizenhat évesnél fiatalabb

a) egy gyermeke után kettő,

b) két gyermeke után négy,

c) kettőnél több gyermeke után összesen hét

munkanap pótszabadság illeti meg. A pótszabadság szempontjából a gyermeket először a születésének évében, utoljára pedig abban az évben kell figyelembe venni, amelyben a tizenhatodik életévét betölti.

MK 100. szám

a) A pótszabadság a gyermeket örökbe fogadó, illetve azt a gyermeket nevelőt is megilleti, aki állami nevelt gyermek gondozását és nevelését vállalta térítés mellett. Ugyancsak megilleti ez a kedvezmény azt a munkavállalót is, aki gyermek nevelését és gondozását családi kapcsolat vagy szerződésen alapuló kötelezettség alapján vállalta. Ha a gondozó jogosult a pótszabadságra, az az anyának (apának) nem jár.

b) Ugyancsak megilleti a pótszabadság az év még hátralevő időszakára a munkahelyére év közben visszatérő munkavállalót is.

(3) A vak munkavállalónak évenként öt munkanap pótszabadság jár.

(4) A föld alatt állandó jelleggel dolgozó, illetve az ionizáló sugárzásnak kitett munkahelyen naponta legalább három órát eltöltő munkavállalót, évenként öt munkanap pótszabadság illeti meg.

(5)

(6) Kollektív szerződés, illetve munkaszerződés az (1)-(5) bekezdésben foglaltakon túlmenően egyéb pótszabadságokat is megállapíthat.

(7) A pótszabadság - kollektív szerződés eltérő rendelkezése hiányában - a munkavállalót a 131. §-ban meghatározott szabadságon felül, és a többféle címen járó pótszabadság egymás mellett is megilleti.

Az alapszabadságon felül a munkavállalónak különféle jogcímeken pótszabadság is jár, amelyet vagy a Munka tv. vagy egyéb munkaviszonyra vonatkozó szabály, kollektív szerződés, vagy a felek megállapodása is megállapíthat.

A munkavállalót a pótszabadság az alapszabadságon felül illeti meg és a többféle jogcímeken járó pótszabadságokat össze kell adni. Kollektív szerződés ettől eltérően is rendelkezhet.

A Munka tv. alapján az alábbi munkavállalóknak jár pótszabadság: fiatal munkavállalónak, gyermeket nevelő szülőnek, vakoknak, föld alatt dolgozó, illetve ionizáló sugárzásnak kitett dolgozóknak.

Fiatal munkavállalónak 5 nap pótszabadság jár. Fiatalkorú a 14-18 éves fiatal, de munkavállaló csak 16 éves kortól (iskolai szünet alatti munkavégzés esetén 15 éves korától) lehet. Ha a munkavállaló 18. életévének betöltése után, de betöltésének évében létesített munkaviszonyt, a pótszabadság időarányos része ez esetben is megilleti.

A Munka tv. a szülők döntésére bízza, melyikük kapja a pótszabadságot. A munkáltatónak célszerű a szülőket nyilatkoztatni, hogy elkerüljék a kettős kifizetést, a pótszabadság jogtalan igénybevételét. Valótlan nyilatkozat esetén a felróható magatartás fennáll, így a munkáltatói igény érvényesítésére nyitva álló idő az elévülés ideje, azaz 3 év. A gyermekek után járó pótszabadság megilleti az örökbe fogadó szülőt, az állami nevelt, intézeti nevelt gyermek gondozását (térítés mellett) vállaló nevelőszülőt. Ugyancsak megilleti ez a kedvezmény azt a munkavállalót is, aki a gyermek nevelését és gondozását családi kapcsolata, vagy szerződésen alapuló kötelezettsége alapján vállalta. Ha a gondozó jogosult a pótszabadságra, az a vér szerinti szülőnek nem jár.

Vak munkavállalónak 5 munkanap pótszabadság jár évente.

A föld alatt állandó jelleggel dolgozók, ill. az ionizáló sugárzásnak kitett helyen munkát végzők számára járó pótszabadság mértéke évenként 5 munkanap.

A kollektív szerződés, illetve a munkaszerződés a felsoroltakon túlmenően egyéb pótszabadságokat is megállapíthat.

MK 120. - a fiatalkorúnak járó pótszabadságra való jogosultság

MK 100. - gyermekek után járó szabadságra való jogosultak köre

133. § (1) Ha a munkavállaló munkaviszonya év közben kezdődött, részére a szabadság arányos része jár.

(2) Ha a rendes szabadság kiszámításánál töredéknap keletkezik, a fél napot elérő töredék egész munkanapnak számít.

Ha a munkavállaló nem teljes naptári évet tölt a munkáltatónál, hanem munkaviszonya év közben kezdődött, részére a szabadság arányos része jár.

A Munka tv. külön nem rendelkezik arról, mi az a határidő, ameddig a munkáltató köteles a munkavállalók szabadságát megállapítani. A szabadság kiadására vonatkozó szabályokra tekintettel, indokolt adott év január elején megállapítani. Év közben munkaviszonyt létesítő esetén a munkába lépéssel egy időben kell meghatározni az időarányos alap és pótszabadságot.

Ha a szabadság kiszámításánál töredék nap keletkezik, a kerekítést a rendes szabadság egészére (alap és pótszabadságra együttesen) kell elvégezni.

Például: 33 éves, röntgen-asszisztensként elhelyezkedő, 8 és 10 éves gyermekét egyedül nevelő anya április 1-től létesít munkaviszonyt. Szabadsága a következők szerint alakul: életkora alapján 24 nap, 2 gyermek után 4 nap, kollektív szerződés alapján ionizáló sugárzásnak kitett munkavállalót évi 5 munkanap pótszabadság illet meg. Egész évre tehát 33 nap járna, melynek időarányos része 33 nap/12 hó = 2,75 nap/hó. Adott évre (9 hónapra) 24,75 nap jár, a töredéknapra tekintettel 25 nap szabadságot kell megállapítani.

A szabadság kiadása

134. § (1) A szabadság kiadásának időpontját - a munkavállaló előzetes meghallgatása után - a munkáltató határozza meg.

(2) Az alapszabadság egynegyedét - a munkaviszony első három hónapját kivéve - a munkáltató a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni. A munkavállalónak erre vonatkozó igényét a szabadság kezdete előtt legkésőbb tizenöt nappal be kell jelentenie. Ha a munkavállalót érintő olyan körülmény merül fel, amely miatt a munkavégzési kötelezettség teljesítése számára személyi, illetőleg családi körülményeire tekintettel aránytalan vagy jelentős sérelemmel járna, a munkavállaló erről haladéktalanul értesíti a munkáltatót. Ebben az esetben a munkáltató az alapszabadság egynegyedéből összesen három munkanapot - legfeljebb három alkalommal - a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban, a tizenöt napos bejelentési határidőre vonatkozó szabály mellőzésével köteles kiadni. A munkavállaló a munkáltató felszólítása esetén a körülmény fennállását a munkába állásakor haladéktalanul igazolni köteles.

(3) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni. A munkáltató

a) kivételesen fontos gazdasági érdek, illetve a működési körét közvetlenül és súlyosan érintő ok esetén a szabadságot legkésőbb az esedékesség évét követő év március 31-ig, kollektív szerződés rendelkezése esetén az esedékesség évét követő év június 30-ig,

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy alkotmányellenes a szabadság kiadásának a tárgyévet követő év június 30-ig, kollektív szerződés rendelkezése esetén december 31-ig a munkáltató gazdasági érdekére hivatkozással való eltolására lehetőséget adó szabály, mivel „nem ismerhető fel olyan alkotmányos alapjog, érték vagy cél, amely megalapozná a pihenéshez való alkotmányos alapjog korlátozás elkerülhetetlenségének megállapítását. Ezt önmagában a „kivételesen fontos gazdasági érdek” (...) illetve a korlátozásnak (...) szempontjait nem tartalmazó rendelkezés nem alkalmas alátámasztani” [74/2006. (XII. 15.) AB határozat]. Ezzel az Alkotmánybíróság a jogkorlátozásra vonatkozó szükségesség és arányosság követelményének érvényesítését szorgalmazta. A megsemmisített rendelkezés - AB döntés elveinek megfelelő - pótlására 2007. március 31-i határidő állt rendelkezésre.

Az országos munkavállalói érdekképviseletek javaslatait tükrözi az a módosítás, mely lehetővé teszi, hogy a munkavállaló a rendelkezésébe tartozó, alapszabadság egynegyedének megfelelő szabadság terhére három napot ne 15 napos előzetes bejelentési kötelezettség mellett, hanem - ha valamilyen méltánylást érdemlő ok, pl. családi, egészségügyi, a munkavállaló valamely tulajdonát érintő, sürgős intézkedést igénylő esemény merül fel - azonnali bejelentés mellett vegyen igénybe.

A módosítás az Alkotmánybíróság szabadság kiadásával kapcsolatos határozatában megfogalmazott kívánalmaknak megfelelő jogalkotás érdekében külön szabállyal egyértelműen rögzíti, hogy a különlegesen fontos gazdasági érdekre, illetve működési körét közvetlenül és súlyosan érintő okra való hivatkozással nem lehet visszaélni.

Ha ugyanis az ilyen indok miatt bekövetkező helyzetet az év hátralévő részében munkaszervezési megoldásokkal a munkáltató még orvosolhatja, tehát a szabadság tárgyévben kiadására még lehetősége nyílna, nem jár el rendeltetésszerűen, ha a szabadságot nem adja ki. Különösen indokolt az április 1-jei hatálybaléptetés miatt e szabály megfogalmazása, mivel ez elősegíti, hogy az új szabályokkal összefüggésben a 2007-es átmeneti évben szeptember 1-jéig rendeltetésszerűen kerüljön sor a 2006-ról maradt szabadságok kiadására.

A fentiek alapján a törvényben megfogalmazott új szabályok egyik eleme, hogy a következő évre való átvitel nem a teljes szabadságra terjed ki. Hangsúlyozandó, hogy a módosított szabály alapján legfeljebb a rendes szabadság egynegyede adható ki - kivételes gazdasági érdek fennállása esetén is - az esedékesség évét követően, és erre a mértékre korlátozódik a kollektív szerződésnek biztosított szabályozási felhatalmazás is. A kollektív szerződéses eltérés lehetőségét arra tekintettel indokolt továbbra is fenntartani, mivel ilyen tartalmú szabályozás a kollektív szerződés hatálya alá tartozó dolgozóknak több mint felét jelenleg is érinti mind a vállalkozási, mind a közszférában.

A szabályozás szigorít a határidőkön is: törvény alapján június 30. helyett március 31-ig, kollektív szerződés rendelkezése esetén december 31. helyett június 30-ig lehet meghosszabbítani a kiadás határidejét. Tekintve, hogy a tárgyévet követően kiadható szabadság mértéke csökkent, nem indokolt a korábbi, meglehetősen hosszú határidő fenntartása sem. Az új szabályok szerint - még kollektív szerződéses megállapodás esetén is - az év második felében már az esedékesség évére járó szabadság kiadásáról kell a munkáltatónak gondoskodnia.

A szabályozás további eleme a tárgyévet követően kiadásra alapot adó kivételes gazdasági érdek pontos definiálása. A munkáltatónál jelentkezhetnek olyan körülmények, melyek lehetetlenné teszik a szabadság esedékesség évében történő kiadását (kár elhárítása stb.). A kivételes gazdasági érdeket megalapozó körülménynek a munkaszervezéstől függetlennek kell lennie, ami azt jelenti, hogy a munkáltató nem élhet az esedékesség évét követő évben való kiadás eszközével - a várható munkamennyiségre és a rendelkezésre álló létszámra tekintettel - előre megtervezett módon, hanem csak kivételesen. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy a szabadság kiadásának elhalasztása a munkáltató által jogszerűen igénybe vehető végső eszköz lenne, ez csak egyike - pl. a munkaidő-beosztás megváltoztatása, munkaerő-felvétel, munkaerő-kölcsönzés igénybevétele mellett, azokkal egy sorban - az ilyen lehetőségeknek.

A szabadság kiadásának elhalasztására sor kerülhet még a munkáltató működési körét közvetlenül és súlyosan érintő ok miatt is, különösen baleset, elemi csapás vagy súlyos kár, továbbá az életet, egészséget, testi épséget fenyegető közvetlen és súlyos veszély megelőzése, illetőleg elhárítása érdekében. Ebben az esetben a törvény lehetőséget ad arra, hogy a rendes szabadság egynegyedét meghaladó rész tárgyévet követő évben történő kiadására kerüljön sor, de a kiadás határideje itt sem lépheti át a március 31-i, kollektív szerződés rendelkezése esetén a június 30-i határidőt.

Az igény elévülésére vonatkozó általános szabályokhoz képest speciális rendelkezés megfogalmazására kerül sor, mely egyértelművé teszi, hogy a munkavállalónak a szabadság természetbeni kiadására mindaddig igénye van, amíg a szabadság természetben kiadható, tehát a munkaviszony megszűnéséig.

Ha a munkáltató a szabadságot a törvény előírta határidőben való kiadási kötelezettségének nem tesz eleget, ez tehát nem eredményezi a szabadság elvesztését. Másfelől, a szabadság pénzben megváltásával kapcsolatos igény érvényesítésére a munkaviszony megszűnésétől - a megváltás esedékességétől - számított három éven belül van lehetőség. Ez utóbbi rendelkezés lényegében megfelel az Mt. szabályaiból korábban levezethető értelmezésnek, a jogalkalmazást segítő módon történik meg ennek külön kimondása.

b) a munkavállaló betegsége vagy a személyét érintő más elháríthatatlan akadály esetén az akadályoztatás megszűnésétől számított harminc napon belül

adja ki, ha az esedékesség éve eltelt. A b) pontban szereplő rendelkezéstől érvényesen eltérni nem lehet.

(4) A szabadságot kettőnél több részletben csak a munkavállaló kérésére lehet kiadni.

(5) A szabadság kiadásának időpontját a munkavállalóval legkésőbb a szabadság kezdete előtt egy hónappal közölni kell. Az időpontot a munkáltató csak rendkívül indokolt esetben változtathatja meg, és a munkavállalónak ezzel összefüggésben felmerült kárát, illetve költségeit köteles megtéríteni.

(6) A munkáltató a munkavállaló már megkezdett szabadságát a működési körét közvetlenül és súlyosan érintő ok vagy kivételesen fontos gazdasági érdeke miatt megszakíthatja. Ebben az esetben a szabadság alatti tartózkodási helyről a munkahelyre, illetőleg a visszautazással, valamint a munkával töltött idő a szabadságba nem számít be. A munkavállalónak a megszakítással összefüggésben felmerült kárát, illetve költségeit a munkáltató köteles megtéríteni.

(7) A (3) bekezdés a) pontjában foglaltak alkalmazásakor legfeljebb a rendes szabadság egynegyedét lehet az esedékesség évét követően kiadni. A (2) bekezdésben foglalt szabadságot ekkor is a tárgyévben kell kiadni.

(8) A (7) bekezdés első mondatában foglaltaktól eltérni csak akkor lehet, ha az a munkáltató működési körét közvetlenül és súlyosan érintő ok miatt - különösen baleset, elemi csapás vagy súlyos kár, továbbá az életet, egészséget, testi épséget fenyegető közvetlen és súlyos veszély megelőzése, illetőleg elhárítása érdekében - szükséges.

(9) A (3) bekezdés a) pontja, illetve a (6) bekezdés alkalmazásakor kivételesen fontos gazdasági érdeken a rendes szabadság kiadásával kapcsolatos, munkaszervezéstől független olyan körülményt kell érteni, melynek felmerülése esetén a rendes szabadságnak az esedékesség évében teljes mértékben történő kiadása a munkáltató gazdálkodását meghatározó módon hátrányosan befolyásolná.

(10) A rendes szabadság esedékesség évében nem teljes mértékben történő kiadása esetén a munkáltató nem hivatkozhat a működési körét közvetlenül és súlyosan érintő ok, illetve a kivételesen fontos gazdasági érdek fennállására, ha az esedékesség évéből még fennmaradó időtartamban a rendes szabadságot - a (8) bekezdés szerinti, működési körét érintő ok következményei orvoslása mellett, illetve a (9) bekezdés szerinti gazdasági érdeke sérelme nélkül - kiadhatta volna.

(11) A 11. § (2) bekezdésben foglaltaktól eltérően

a) a szabadság kiadására vonatkozó munkavállalói igény a munkaviszony fennállása alatt nem évül el;

b) a szabadság megváltásával kapcsolatos munkavállalói igény elévülése a munkaviszony megszűnésének napján kezdődik.

BH2007. 307. Ha a munkáltató a munkavállaló - egyheti rendes szabadság igénybevétele iránti - kérelmét elfogadja, de azt közvetlenül a szabadság megkezdése előtt visszavonja, a munkahelyen való megjelenés elmulasztása miatt történt rendkívüli felmondással kapcsolatban vizsgálni kell a lényeges körülményeket (a visszavonásnak volt-e alapos oka, a nem teljesítésből származott-e hátrány stb.) [1992. évi XXII. törvény 134. §, 96. § (1) bekezdés a) pont].

A szabadságot esedékességének évében kell kiadni. A munkavállalónak alanyi joga van a szabadságra, de a Munka tv. megfogalmazásából kitűnik, hogy a szabadságot nem a munkavállaló veszi ki, hanem a munkáltatónak kell kiadnia.

A szabadság kiadásával kapcsolatos szabályokat 2007. április 1-jétől jelentősen módosította az egyes munkaügyi tárgyú és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2007. évi XIX. törvény. Erre azért került sor, mert az Alkotmánybíróság a Munka tv. 134. § (3) bekezdésének a) pontját a 74/2006. (XII. 15.) határozatával 2007. március 31-ei hatállyal megsemmisítette, tekintettel arra, hogy alkotmányellenes.

A megsemmisített rendelkezés alapján lehetőség volt arra, hogy két esetben a tárgyévet követően is kiadhatta a munkáltató a szabadságot:

- a munkáltatónál felmerült okból, ha fontos gazdasági érdeke ezt indokolta, a szabadság kiadásra nyitva álló éves határidő a tárgyévet követő év június 30-ig volt meghosszabbítható;

- kollektív szerződés rendelkezése esetén pedig, a felek megállapodhattak abban, hogy a szabadság a tárgyévet követő év december 31-éig adható ki.

Az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy a rendszeres fizetett szabadsághoz való jog tehát a munka világában a pihenéshez való jog megvalósulását szolgálja, célja a rendszeres munkavégzés során elhasznált erőforrások, a fizikai és szellemi energia pótlásának, a munkavállalók regenerálódásának biztosítása. Követelmény ezen túl, hogy a pihenés érdekében biztosított szabadidő díjazott legyen, azaz a fenti jogalanyi kör a jogviszonyban töltött idő alatt munkavégzési kötelezettség hiányában is jogosult legyen pénzben meghatározott javadalmazásra. Az Alkotmány 70/B. § (4) bekezdésében meghatározott rendszeres fizetett szabadsághoz való jog biztosításának kötelezettsége nem jelent azonban kötelezettséget arra, hogy akár a jogosultságot, akár a kiadást, ezáltal az igénybevétel lehetőségét feltétlenül a naptári év viszonylatában kellene szabályoznia a jogalkotónak. Ezt az indítványozó sem állítja, hanem azt tartja alkotmányellenesnek, hogy a támadott szabályokkal kitágított időbeni keretek között már nem érvényesülhet, hanem egyenesen ellehetetlenül a munkavállalók pihenéshez való joga. Az Alkotmánybíróság eljárása során figyelemmel volt arra is, hogy a rendes szabadság természetbeni igénybevétele tekintetében a munkavállaló rendelkezési joga is érvényesül: az alapszabadság egynegyedét ugyanis a munkáltató -  a munkaviszony első három hónapja kivételével -  a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni; ennek egyetlen feltétele, hogy igényét legkésőbb tizenöt nappal korábban jelentse be. A munkavállalónak tehát a fenti szabály alapján lehetősége van, illetve -  az Munka tv. 134. § (3) bekezdés b) pontjában szereplő okok fennállása hiányában - köteles a szabadság egynegyed része naptári évben való igénybevételére, ezért a támadott szabályozás a rendes szabadság háromnegyede, nem pedig a naptári évre járó teljes szabadság kiadási határideje meghosszabbítását jelentheti.

Az Alkotmánybíróság kimondta, hogy a kivételesen fontos gazdasági érdek szerepet játszhat ugyan a rendes szabadság kiadási határidejének meghosszabbítását engedő szabályozás kialakításakor, vagy adódhatnak a munkáltató működését, fennmaradását olyan mértékben veszélyeztető helyzetek, amelyek alkotmányosan indokolttá tehetik az esedékesség évét követő évre való átvitel lehetőségének biztosítását. A vizsgált szabályozás azonban a fentieknél jóval szélesebb körben teszi lehetővé a szabadság kiadási határidejének meghosszabbítását. Ezen kell a jövőben változtatni. Az Alkotmánybíróság szerint, tekintettel arra, hogy az Alkotmány 70/B. § (4) bekezdésében meghatározott rendszeres fizetett szabadsághoz való alapjog nem tartozik a korlátozhatatlan alapjogok közé, a törvényhozónak lehetősége van az Alkotmány 8. § (2) bekezdésének megfelelő szabályozás kialakítására (jelenleg napirenden van a törvény módosítása).

Általános szabály, hogy a szabadságot esedékessége évében kell kiadni.

A 2007. április 1-jétől hatályos rendelkezések szerint változatlanul megmaradt az a szabály, hogy az alapszabadság -ét a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban kell kiadni - kivéve a munkaviszony első három hónapját. Új lehetőség, hogy ha a munkavállaló előre nem látható személyi, vagy családi okok miatt nem tud másnap bemenni dolgozni, mert ez számára aránytalan, vagy jelentős sérelemmel járna, akkor ezt megteheti. Az alapszabadság -ed részéből összesen 3 munkanapot vehet így igénybe a munkavállaló, amikor a szabadság igénybe vételét nem kell 15 nappal korábban bejelenteni a munkáltatónak. E három munkanapot egybefüggően, de egyesével (azaz három alkalommal) is ki lehet venni. A szabadság előzőek szerinti igénybe vételét megalapozó un. rendkívüli körülmény fennállását csak akkor kell a munkavállalónak igazolnia, ha erre a munkáltató felszólította. Felszólítás esetén a jogszerű igénybe vételt a munkába állást követően, haladéktalanul, azaz azonnal köteles a munkavállaló bizonyítani.

A tárgyévet követő évben csak a rendes szabadság negyedét lehet kiadni, azt is csak a törvényben felsorolt kivételes esetekben:

-egyrészt kivételes fontos gazdasági érdek fennállása esetén (ezek a munkaszervezéstől független olyan körülmény lehet, amely a munkáltató gazdálkodását meghatározó módon hátrányosan befolyásolná);

- másrészt a munkáltató működési körét közvetlenül és súlyosan érintő ok esetén (például baleset, elemi csapás, súlyos kár, életet, egészséget, testi épséget fenyegető veszély elhárítása érdekében végzett munka esetén).

Ha ezen okok megszűnése után a munkáltatónak van lehetősége arra, hogy még a tárgyévben kiadja a szabadságot, akkor ennek elmulasztása esetén okszerűen nem hivatkozhat arra, hogy a fenti okok miatt a szabadságot nem tudta a tárgyévben kiadni.

Az új szabályok szigorítanak a kiadás határideje tekintetében is, ugyanis a ki nem adott szabadságot a következő év március 31.-éig, illetve kollektív szerződés rendelkezése esetén június 30.-áig kell kiadni.

A 2007. április 1-jén hatályba lépett módosítás révén a törvény a munkavállalók érdekében kimondja, hogy a szabadság kiadására vonatkozó munkavállalói igény a munkaviszony fennállása alatt nem évül el. Változatlan rendelkezés, hogy a ki nem adott szabadságot csak a munkaviszony megszüntetésekor lehet pénzben megváltani. Ezzel összefüggésben az új szabályok előírják, hogy a szabadság megváltására, azaz pénzbeli kifizetésére vonatkozó igény a munkaviszony megszűnésének napján kezdődik (innen kell számítani az általános 3 éves elévülései időt). Megjegyezzük, hogy a következő évre járó szabadság tárgyévben előre való kivétele, ill. kiadása szintén szabálytalan.

Általános szabályként a szabadság kiadása előtt a munkavállalót előzetesen meg kell hallgatni.

A munkáltató a szabadság kezdete előtt 1 hónappal köteles a kiadás időpontját a munkavállalóval közölni. Az egyhónapos közlési határidő lehetőséget teremt a munkavállalónak arra, hogy a szabadságra felkészüljön. Ne fordulhasson elő például, olyan eset, hogy a munkáltató alapanyag késedelmes beérkezése miatt a dolgozóit azonnal szabadságra küldje, hanem a kiesett időre, az állásidőre járó bért fizesse. Ha a munkáltató a meghatározott időpontot megváltoztatja, köteles a munkavállaló kárát megtéríteni (pl. ha emiatt a munkavállaló az előre befizetett két hetes üdülésre nem tud elmenni, a munkáltató köteles megfizetni a felmerült költségeket).

A szabadság kiadásával kapcsolatos viták elkerülése, ill. a munka folyamatosságának biztosítása érdekében célszerű éves szabadságolási ütemtervet készíteni, melyet a Munka tv. 65. § (3) bekezdés e) pontja alapján az üzemi tanáccsal véleményeztetni kell.

Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a 2007. évi XIX. törvény záró rendelkezései szerint a szabadság kiadására vonatkozó új szabályokat a 2007. évre járó szabadságok tekintetében már alkalmazni kell. A 2006. évre járó, de a korábbi szabályoknak megfelelően még ki nem adott szabadságot legkésőbb 2007. szeptember 30.-áig kell kiadni.

Kapcsolódó jogszabályok:

-  74/2006. (XII. 15.) AB határozat a Munka tv. 134. § (3) bekezdés a) pontjának megsemmisítése

135. § (1) A szabadság kiadásánál a munkarend (munkaidőbeosztás) szerinti munkanapokat kell figyelembe venni.

(2) A heti kettőnél több pihenőnapot biztosító munkaidőbeosztás esetén a szabadság kiadása tekintetében a hét minden napja munkanapnak számít, kivéve a munkavállaló két pihenőnapját, valamint a munkaszüneti napot.

(3) Annak a munkavállalónak, akinek a munkaidőbeosztása nem biztosít hetenként két pihenőnapot, úgy kell számítani a szabadságát, hogy azonos naptári időszakra (hétre) mentesüljön a munkavégzés alól, mint az ötnapos munkahéttel dolgozók.

EBH2007. 1637. A heti kettőnél több pihenőnapot biztosító munkaidő-beosztás esetén a szabadság részletekben történő kiadása miatt célszerű és a törvénynek megfelelő az a gyakorlat, amely az adott munkaidő-beosztást alapul véve meghatározza az egyes munkavállalók évi szabadsága megállapításakor, hogy annak kiadása hány munkanapon (illetve szabadnapon) történik [1992. évi XXII. törvény 135. § (2) bekezdés].

EBH2003. 972. A munkavállaló szabadságát munkanapban kell nyilvántartani. A munkaórában történő nyilvántartás nem felel meg a törvénynek (Mt. 131-132. §, 135. §).

A szabadságot, az általános szabályok szerint a munkaidő-beosztás szerinti munkanapokra kell kiadni. Kiszámítására és kiadására eltérő szabályok vonatkoznak attól függően, hogy a munkarend heti kettőnél több vagy kevesebb pihenőnapot biztosít.

Amennyiben heti kettőnél több pihenőnapot biztosító munkaidő beosztásban dolgozik a munkavállaló, akkor heti két pihenőnapján felüli az ún. szabad napjára is szabadságot kell kiírni. Ha a munkavállaló egy héten úgy dolgozik, hogy még a heti két pihenőnapja sem biztosított, akkor pl. 6 nap munkavégzés esetén is csak 5 nap szabadságot kell kivennie.

136. § (1) A munkavállaló munkaviszonya megszűnésekor, illetőleg sorkatonai vagy polgári szolgálatra történő behívásakor, ha a munkáltatónál eltöltött idővel arányos szabadságot nem kapta meg, azt pénzben kell megváltani. Egyéb esetben a szabadságot pénzben megváltani nem lehet; ettől érvényesen eltérni nem lehet.

MK 79. szám

A munkaviszony megszűnésének időpontja nem módosul azáltal, hogy a munkavállaló szabadságmegváltásban részesült.

(2) Ha a munkavállaló a munkaviszonya megszűnéséig több szabadságot vett igénybe annál, mint ami a munkáltatónál töltött időre megilletné, a különbözetre kifizetett munkabért köteles visszafizetni. Nem követelhető vissza a túlfizetés, ha a munkaviszony a munkavállaló nyugdíjazása vagy halála, illetve a munkáltató jogutód nélküli megszűnése miatt szűnt meg, vagy a munkavállalót sorkatonai, illetve polgári szolgálatra hívták be.

EBH2007. 1638. Ha a munkáltató rendes felmondás esetén a munkavállalót a felmondási idő teljes tartamára felmentette a munkavégzési kötelezettség alól, nincs lehetősége arra, hogy a munkavállaló igénybe nem vett szabadságát a felmondási időben kiadja, azt pénzben kell megváltania [1992. évi XXII. törvény 136. § (1) bekezdés].

EBH2000. 242. A munkában töltött teljes évekre járó rendes szabadságot a munkaviszony megszűnése esetén - a vezető állású munkavállaló kivételével - pénzben meg kell váltani [Mt. 88. § (2) bek., Mt. 100. §, Mt. 136. §].

BH2001. 244. A munkaviszony megszűnése esetén a ki nem adott, időarányos szabadságot pénzben kell megváltani. A munkavállaló a ki nem adott szabadság kiadását a tárgyév utolsó napjától számított elévülési időben követelheti [Mt. 136. § (1) bek., 11. § (1) bek.].

BH2000. 512. I. Alaptalan a munkavállalónak az az igénye, hogy munkaviszonyának időtartama a ki nem adott, de pénzben is megváltani kért szabadságnapok számával meghosszabbodjon [Mt. 136. § (1) bek.].

BH1999. 336. II. A köztisztviselőt nem illeti meg szabadság vagy annak pénzbeli megváltása arra az időre, amíg a jogviszonyának jogellenes megszüntetése vagy az azzal egyenértékű állásból való felfüggesztése miatt nem végez munkát [1992. évi XXII. törvény 136. § (1) bek.].

A munkavállalónak alanyi joga van a szabadságra, amelynek a tárgyévben történő kiadásáról a munkáltatónak kell gondoskodnia.

A szabadságos napokat gyakran úgy akarja rendezni a munkáltató, hogy a szabadságot úgy kívánja kiadottnak tekinteni, hogy az időtartamára járó díjazást /távolléti díjnak megfelelő összeget) pénzben kifizeti a munkavállalónak. Erre jogszerűen lehetőség nincs.

A szabadság megváltására csak a munkaviszony megszűnésekor, megszüntetésekor kerülhet sor. A Munka tv. ugyan még tartalmazza a sorkatonai vagy polgári szolgálatra való behívás esetét is, de e kötelezettségek és szolgálatok 2005. január 1-jétől megszűntek, illetve már más tartalommal léteznek, mint korábban. A honvédelemről és a Magyar Honvédségről szóló 2004. évi CV. törvény szabályozza a hadkötelezettséget (amelyre pl. rendkívüli állapot esetén kerülhet sor) és a hadkötelezettség helyett választható polgári szolgálatot.

A munkaviszony megszüntetésének az időpontját a szabadság pénzbeli megváltása nem érinti, tehát nem tolódik ki ezáltal a munkaviszony megszűnésének időpontja. A pénzbeli megváltáskor ugyanis nem a szabadság kiadásáról, hanem kifizetéséről van szó. Előfordulhat, hogy a munkavállaló több szabadságot vesz igénybe, mint amire jogosult lenne. A munkáltatót emiatt hátrány nem érheti, ezért a különbözetre kifizetett bért köteles a munkavállaló visszafizetni.

A visszafizetés alól a Munka tv. 136. § (2) bek.-ben megjelölt 4 esetben mentesül. A munkavállaló halála esetén még az örökösöktől sem lehet visszakövetelni a szabadság ellenértékét.

A szabadság kiadásával, illetve a szabadság elévülésével és a megváltás elévülésével kapcsolatos új szabályokat az egyes munkaügyi tárgyú és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2007. évi XIX. törvény léptette hatályba.

MK 79. - a szabadság megváltással nem módosul a munkaviszony megszűnésének időpontja

BH2001. 244. - a ki nem adott szabadság elévülési ideje

BH2000. 512. - a szabadság pénzbeli megváltása

EBH2000. 242. - szabadság megváltása

Kapcsolódó jogszabályok:

2004. évi CV. törvény - a honvédelemről és a Magyar Honvédségről (meghatározott feltételek esetén érvényesülő hadkötelezettségről és a helyette választott polgári szolgálatról)

Betegszabadság

137. § (1) A munkavállalót a betegsége miatti keresőképtelenség idejére - ide nem értve a társadalombiztosítási szabályok szerinti üzemi baleset és foglalkozási betegség miatti keresőképtelenséget - naptári évenként tizenöt munkanap betegszabadság illeti meg.

(2) A munkavállaló keresőképtelenségét - a keresőképesség orvosi elbírálásáról szóló rendelkezéseknek megfelelően - a kezelőorvos igazolja.

(3) A betegszabadság időtartamára a munkavállaló részére távolléti díjának 80 százaléka jár.

(4) Év közben kezdődő munkaviszony esetén a munkavállaló a naptári évre járó betegszabadság időarányos részére jogosult. Ez azonban - ha a munkavállaló az év folyamán már munkaviszonyban állt - nem lehet több, mint a naptári évre járó betegszabadság még igénybe nem vett része.

(5) A betegszabadság naptári évben igénybe nem vett része később nem igényelhető.

(6) A betegszabadság kiadásánál a munkaidő-beosztás szerinti munkanapokat kell figyelembe venni. Ha a munkavállaló a munkaszüneti nap miatt mentesülne a munkavégzési kötelezettsége alól, ezt a napot munkanapként kell figyelembe venni.

(7) A heti kettőnél több pihenőnapot biztosító munkaidő-beosztás esetén a (6) bekezdésben foglaltakat azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a hét minden napja munkanapnak számít, kivéve a munkavállaló két pihenőnapját.

(8) A betegszabadság tekintetében a 130. § (2) bekezdését és a 133. § (2) bekezdését megfelelően alkalmazni kell.

A betegszabadság ugyan a szabadság egy speciális fajtája, de valójában nem a pihenőidejét tölti a munkavállaló, hanem keresőképtelen beteg. A munkavállalónak naptári évenként 15 munkanap betegszabadság jár. Ha a munkavállaló üzemi baleset vagy foglalkozási betegség miatt keresőképtelen, ezen időtartamok nem terhelik a betegszabadság időtartamát, azaz az ilyen okból történő keresőképtelen állapot nem számít bele a betegszabadságba.

A betegszabadságra való jogosultságot, azaz keresőképtelen állapotot akár milyen rövid időtartamú is, a kezelőorvosnak kell igazolnia és azt le kell adni a munkáltatónak.

A 15 nap betegszabadság akár több alkalommal, illetve hosszabb keresőképtelenség esetén egy alkalommal is kimeríthető. A szabadságtól eltérően, a betegszabadság naptári évben igénybe nem vett része a következő évre nem vihető át, tehát ha a munkavállaló adott évben nem volt keresőképtelen, akkor az évi betegszabadsága úgymond elveszett.

A betegszabadságra való jogosultság a munkaviszony függvénye. A betegszabadság minden munkaviszonyban megilleti a munkavállalót, így ha több munkáltatónál áll fenn pl. részmunkaidős munkaviszonya, valamennyiben jogosult betegszabadságra. A munkaviszony szünetelésének azokban az eseteiben, amelyre egyébként szabadság is megilleti a munkavállalót, betegszabadság is jár. Betegszabadság a nyugdíjas munkavállalónak is jár.

Ha a munkavállaló munkaviszonya adott munkáltatónál év közben kezdődik, akkor a szabadsághoz hasonlóan, a betegszabadságnak is csak az időarányos része jár. Ha a munkavállaló az év folyamán már másik munkáltatónál is munkaviszonyban állt, a betegszabadság mértéke az új munkáltatónál nem lehet több, mint a naptári évre járó betegszabadság még igénybe nem vett része. Értelemszerűen ha az előző munkáltatónál hosszabb ideig volt keresőképtelen a munkavállaló, azaz kimerítette a betegszabadság 15 napját, akkor az új helyen ismételt keresőképtelensége esetén már táppénzre lesz jogosult.

A táppénzre legkorábban a betegszabadság lejártát követő naptól jogosult a munkavállaló. Táppénz annak jár, aki a biztosítás fennállása alatt vagy annak megszűnését követő első három napban keresőképtelenné válik és a jogszabályban meghatározott egészségbiztosítási járulék megfizetésére kötelezett.

A betegszabadság csak munkanapra jár (táppénz minden napra), időtartamára a távolléti díj 80%-át kell fizetni.

A betegszabadság kiadásánál a munkaidő-beosztás szerinti munkanapokat kell figyelembe venni, tehát azokra a napokra kell a betegszabadságot kiadni, amelyen egyébként dolgozhatna a munkavállaló. A Munka tv. 125. § (1) bekezdése határozza meg, hogy munkaszüneti napon mely esetekben foglalkoztatható a munkavállaló. Ha ez előbbi rendelkezés alapján a munkavállaló munkaszüneti napon dolgozhat, és be is osztják e napra, de betegsége miatt nem tud munkát végezni, akkor e napra őt betegszabadság (és az erre járó díjazás) illeti meg, így e napot nem munkaszüneti napként kell elszámolni.

A (6) bekezdés második mondata azt az esetet szabályozza, amikor a munkavállaló a munkaszüneti nap miatt mentesülne a munkavégzési kötelezettség alól (számára e napra nem lehet munkavégzést elrendelni), de a betegszabadság kiadásánál ezt a napot munkanapként kell figyelembe venni, azaz betegszabadságot kell kiadni és elszámolni. (Megjegyezzük, hogy analóg rendelkezést tartalmaz a már hivatkozott Ebtv. is, miszerint a táppénz minden naptári napra jár, ideértve a szabadnapot, a heti pihenőnapot és a munkaszüneti napot! is.)

A fentiekre tekintettel kerül beiktatása az új (7) bekezdés, ami alapján a heti kettőnél több pihenőnapot biztosító munkaidő-beosztás esetén heti öt munkanapot kell számításba venni a betegszabadság kiadásánál, amely esetben [a szabadság kiadására vonatkozó Munka tv. 135. § (2) bekezdésétől eltérően] a munkaszüneti nap nem szakítja meg a betegszabadság időtartamát.

Kapcsolódó jogszabályok:

- Ebtv. 46. § - keresőképtelenség

Egyéb munkaidő-kedvezmények

138. § (1) A terhes, illetőleg a szülő nőt huszonnégy hét szülési szabadság illeti meg. Ezt úgy kell kiadni, hogy négy hét lehetőleg a szülés várható időpontja elé essen.

(2) A szülési szabadság megszűnik:

a) a gyermek halva születése esetén az ettől számított hat hét elteltével;

b) ha a gyermek meghal, a halált követő tizenötödik napon;

c) ha a gyermeket - a külön jogszabályban foglaltak szerint - ideiglenes hatállyal elhelyezték, átmeneti vagy tartós nevelésbe vették, továbbá harminc napot meghaladóan bentlakásos szociális intézményben helyezték el, a gyermek elhelyezését követő napon.

(3) A (2) bekezdés b)-c) pontjában megjelölt esetben a szülési szabadság időtartama - a szülést követően - hat hétnél rövidebb nem lehet.

(4) Ha a gyermeket a koraszülöttek ápolására fenntartott intézetben gondozzák, a szülési szabadság igénybe nem vett részét - a szülést követő egy év elteltéig - a gyermeknek az intézetből történt elbocsátása után is igénybe lehet venni.

(5) A munkavállalót fizetés nélküli szabadság illeti meg

a) a gyermek harmadik életéve betöltéséig, a gyermek otthoni gondozása céljából;

b) a gyermek tizedik életéve betöltéséig a gyermekgondozási segély folyósításának időtartama alatt, feltéve, hogy a munkavállaló a gyermeket otthonában gondozza;

c) a gyermek tizenkettedik életéve betöltéséig a gyermek betegsége esetén, az otthoni ápolás érdekében.

(6) A nőnek a szoptatás első hat hónapjában naponta kétszer egy óra ezt követően a kilencedik hónap végéig egy óra munkaidő-kedvezmény jár. Ikrek esetében a munkaidő-kedvezmény az ikrek számának megfelelő mértékben jár.

KGD2006. 101. A szülési szabadság és terhességi-gyermekágyi segély időtartamát jogszabály határozza meg (1997. évi LXXXIII. törvény 40. §, 1992. évi XXII. törvény 138. §).

A rendes szabadságon felül egyéb munkaidő kedvezmények is megillethetik a munkavállalót, elsősorban személyes körülményei miatt. Ezek közé tartozik a gyermek vállalással kapcsolatos ún. szülési szabadság, ezt követően a gyermek gondozására igénybe vehető fizetés nélküli szabadság, a gyermek szülése esetén az apának járó 5 munkanap munkaidő kedvezmény. Ezen túlmenően a munkáltató két esetben köteles fizetés nélküli szabadság igénybevételét engedélyezni a munkavállalónak: közeli hozzátartozó ápolása miatt, illetve magánerős saját lakás építéséhez.

A terhes, illetve a szülő nőt 24 hét szülési szabadság illeti meg, melynek időtartamára a munkavállaló társadalombiztosítási jogviszonya alapján terhességi-gyermekágyi segély jár, aminek az összege a napi átlagkereset 70%-a.

Ennek lejártát követően fizetés nélküli szabadságot lehet igényelni, a gyermek otthoni gondozása céljából a gyermek 3., 10. illetve 12. életévéig. A gyermek gondozása miatt igényelt fizetés nélküli szabadságot a munkavállaló kérelmére biztosítani kell.

A terhességi-gyermekágyi segély lejárta után - szintén a tb szabályok szerint, a biztosítási jogviszonyra tekintettel - gyermekgondozási díjat lehet igényelni a gyermek 2 éves koráig. A Gyed. összege a naptári napi átlagkereset 70%-a, de legfeljebb havonta a mindenkori minimálbér kétszeresének a 70 %-a lehet. Gyermekgondozási segélyt lehet igényelni gyermek 3. életévének betöltéséig, illetve a gyermek otthoni gondozása esetén 10. életévének betöltéséig. A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény alapján a gyermek 1 éves koráig a Gyes-ben részesülő kereső tevékenységet nem folytathat, de - 2006. január 1-jétől - a gyerek 1 éves kora után időkorlátozás nélkül vállalhat munkát (a korábbi napi 4 óra helyett). Ha a gyermeket betegsége miatt otthon ápolják, akkor a munkavállaló a gyermek 12. életévének betöltéséig e jogcímen fizetés nélküli szabadságot vehet igénybe

A gyermekét szopató nőnek szoptatási munkaidő-kedvezmény jár, mely munkában töltött időnek számít. Erre az időre a munkavállalót távolléti díja illeti meg. A gyermekét mesterségesen tápláló anyát, ill. az örökbe fogadó anyát is megilleti e kedvezmény. Nem jár azonban annak, akinek gyermeke állami nevelésbe, intézeti nevelésbe került, kivéve ha a csecsemőotthonba a vér szerinti anya bejár szoptatni a gyermekét.

Kapcsolódó jogszabályok:

- 1997.évi LXXXIII. törvény - a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól (terhességi gyermekágyi segély, Gyed,)

- 1998. évi LLLXXXIV. törvény - a családok támogatásáról (Gyes-re való jogosultság)

138/A. § (1) Gyermeke születése esetén öt munkanap munkaidő-kedvezmény illeti meg az apát, melyet legkésőbb a születést követő második hónap végéig kérésének megfelelő időpontban köteles a munkáltató kiadni. A munkaidő-kedvezmény tartamára távolléti díj jár.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt kedvezmény abban az esetben is megilleti az apát, ha gyermeke halva születik, vagy meghal.

(3) Az (1) bekezdés alkalmazása során apa alatt a szülői felügyeleti jogot gyakorló vér szerinti vagy örökbe fogadó apát kell érteni.

(4) A munkaidő-kedvezmény tartamára járó távolléti díj kifizetése - az állami költségvetés terhére - kormányrendelet alapján történik.

Egy gyermek születése a családban rendkívüli esemény, amelyhez az anyának járó egyéb juttatásokon túl, hatalmas segítség az, ha a szülést követő legleterheltebb időszakban a gyermek apja is segítésére lehet. Ennek érdekében a Munka tv. lehetőséget biztosít az apának arra, hogy gyermeke születése esetén öt munkanap munkaidő kedvezményt igénybe vehessen.

Ez az öt munkanap az évi rendes szabadságán felül illeti meg a munkavállalót, amelyet az apa a szülést követő második hónap végéig vehet igénybe. Kiadása időpontja tekintetében a munkáltató köteles az apa kérését figyelembe venni és az általa kér időben kiadni a munkaidő kedvezményt. A kedvezmény igénybevétele során apa alatt a szülői felügyeleti jogot gyakorló vérszerinti apát kell érteni, de ez megilleti az örökbefogadó apát is.

A munkaidő kedvezmény időtartamára - mint egyéb szabadság esetén - távolléti díj illeti meg az apát, melynek költsége nem a munkáltatót terheli, hanem a kifizetése az állami költségvetés kerete terhére, az erre vonatkozó kormányrendelet alapján történik.

Ez meghatározza, hogy a munkáltató milyen dokumentumok csatolása (pl. születési anyakönyvi kivonat) és nyilatkozattétel alapján igényelheti a munkaidő-kedvezményre járó távolléti díjat és annak közterheit. Ha a munkavállaló a munkaidő-kedvezményre jogosító időtartamon belül munkahelyet változtat, az új munkáltatónál jogosult a munkaidő kedvezmény igénybe vételére, ha igazolja, hogy az előző munkáltatónál azt részben, vagy egészben nem vette igénybe. Erről az előző munkáltató a munkavállaló kérésére 3 munkanapon belül köteles igazolást kiadni. A munkaidő-kedvezménnyel összefüggő költségek megtérítése attól függően eltérő, hogy a munkáltató családtámogatási kifizetőhellyel rendelkező foglalkoztató-e vagy sem.

Kapcsolódó jogszabályok:

- Csjt. V. fejezet - családi jogállás, apaság,

- Csjt. VI. fejezet - örökbefogadás

- 305/2002. (XII. 27.) Korm. rendelet a gyermek születése esetén az apát megillető munkaidő kedvezménnyel összefüggő költségek megtérítéséről

139. § (1) A munkavállalónak - kérelmére - a tartós (előreláthatólag harminc napot meghaladó) ápolásra vagy gondozásra (a továbbiakban: ápolásra) szoruló közeli hozzátartozója otthoni ápolása céljából az ápolás idejére, de legfeljebb két évre a munkáltató fizetés nélküli szabadságot köteles engedélyezni, ha a munkavállaló az ápolást személyesen végzi. A tartós otthoni ápolást és annak indokoltságát az ápolásra szoruló személy kezelőorvosa igazolja.

(2) Közeli hozzátartozó: a házastárs, az egyenes ágbeli rokon, a házastárs egyenes ágbeli rokona, az örökbe fogadott, mostoha és nevelt gyermek, az örökbefogadó, a mostoha és a nevelőszülő, a testvér valamint az élettárs.

BDT2003. 906. A munkáltatónak a munkavállaló hozzátartozójával szembeni felelőssége járulékos jellegű. Megállapításának előfeltétele, hogy a felelősség a munkavállaló vonatkozásában is fennálljon.

Ha a családban van ápolásra, gondozásra szoruló közeli hozzátartozó, akkor a munkavállaló kérésére a munkáltató köteles a Munka tv. szerinti időtartamra fizetés nélküli szabadságot engedélyezni. A fizetés nélküli szabadság alatt a gondozást a munkavállalónak személyesen kell ellátnia. Nem jogosult e szabadságra, ha ezt fizetett gondozóval oldja meg. Az ápolás szükségességét bizonyító orvosi igazolást a munkavállalónak kell a munkáltatóhoz becsatolni.

A Munka tv. a munkavállaló számára a gondozás miatti fizetés nélküli szabadság kérelemre történő kötelező engedélyezését tartalmazza. A fizetés nélküli szabadság miatt a munkavállaló jövedelemben nem részesül, de lehetősége van arra, hogy ápolási díjat igényeljen. Az ápolási díj a tartósan gondozásra szoruló személy otthoni ápolását ellátó nagykorú hozzátartozó részére biztosított anyagi hozzájárulás. A hozzátartozó fogalma alatt az ápolási díjra való jogosultság szempontjából a Ptk. 685. § b) pontja szerinti hozzátartozókat kell érteni (mely nem teljes mértékben egyezik a Munka tv.-nek a jelen szakaszban meghatározott közeli hozzátartozói körével). Az ápolási díj iránti kérelmet az ápolást végző személy lakóhelye szerinti települési önkormányzat képviselő-testülete dönt. A kérelemhez többek között csatolni kell a háziorvos igazolását arról, hogy az ápolt súlyosan fogyatékos, vagy tartósan beteg és szakvéleményt arra vonatkozóan, hogy az ápolt önmaga ellátásra képtelen, ezért gondozásra szorul. Az ápolási díj összege nem lehet kevesebb az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegénél, illetve - meghatározott esetben - annak 80%-ánál.

E szabállyal kapcsolatban a Munka tv. felsorolja, hogy e szakasz és a Munka tv. vonatkozásában kiket kell közeli hozzátartozónak tekinteni.

Felhívjuk a figyelmet arra, hogy közeli hozzátartozókkal kapcsolatos szabályokat tartalmaz pl.:

- a Munka tv. 57. § (1) bek. e) pontja ÜT tag megbízatásának megszüntetési kritériumaként;

- a Munka tv. 107. § b) pontja, amikor mentesül a munkavállaló a munkavégzési kötelezettség alól közeli hozzátartozója halálakor;

- a Munka tv. 181. § (1) bek., amikor a munkáltató köteles megtéríteni a munkavállaló közeli hozzátartozójának a károkozással összefüggésben felmerült kárát;

- a Munka tv. 191. § (3) bek., amikor meg kell szüntetni a vezető munkaviszonyát, ha a közeli hozzátartozójával összeférhetetlenségi ok áll fenn.