Miért jó a Lisszaboni Szerződés a fogyatékossággal élő embereknek?

Az utóbbi időben sok minden elhangzott a 2009. december 1-én hatályba lépő Lisszaboni Szerződésről, a médiában gyakran a reformszerződés legfőbb erényeként a benne foglalt Alapjogi Kartát emlegetik. Ahhoz, hogy ezt meg is értsük, fontos látnunk: mi vezetett el idáig.

 

 

 

 

Az anyagot összeállította: Dr. Lovászy László, szakmai tanácsadó

 

 

 

---

---

Az Alapjogi Karta születésének körülményei

 

 

Kétezer decemberében, Nizzában az európai csúcson elfogadták az Európai Szociális Menetrendet (European Social Agenda). Ezzel megfogalmazták a hat legfontosabb célt a szociális és társadalmi befogadás területén, amelyek közül kettő kiemelkedően fontosnak bizonyult: a szegénység és a diszkrimináció minden formája elleni küzdelem és a társadalmi integráció ösztönzése.

Ugyancsak Nizzában 2000. december 7-én egy, a szakirodalom szerint meglehetősen bizonytalan jogi státuszú dokumentumot is kibocsátottak, az Európai Unió Alapvető Jogokról szóló kartáját (Alapjogi Karta), amelyet az Európai Parlament elnöke, az Európai Tanács elnöke, valamint az Európai Bizottság elnöke írta alá. Deklarálták, hogy a kartában olyan közös európai értékek szerepelnek, amelyek egyrészt az emberi méltóságon, a szabadságon, az egyenlőségen és a szolidaritáson, másrészt a demokrácián és a törvények uralmán nyugszanak. Az Alapjogi Karta a valamennyi hagyományos emberi jogot magába foglalja, és ez az első alapdokumentum, mely európai uniós szinten deklarálja a fogyatékos személyek jogainak védelmét – még ha nem is jogszabályi erővel.

Előzményeként szolgált a 23 évvel korábban, 1977. április 5-én kiadott „közös nyilatkozat az alapvető jogokról”, amelyben a deklarált jogokon túlmenően az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményt is megerősítették. Eljárásjogi előzményként a kölni csúcsot kell megemlíteni, hiszen itt született döntés arról, hogy egyetlen dokumentum kell hogy tartalmazza az uniós állampolgárok alapvető jogait.
 

Az Alapjogi Karta főbb rendelkezései a fogyatékossággal élő személyek esetében

1) Az Alapjogi Karta III. Címén belül (Egyenlőség) belül a 21. (1) cikk rendelkezik a megkülönböztetés tilalmáról, többek közt megemlítve a fogyatékosságon és a genetikai tulajdonságokon alapuló megkülönböztetés tilalmát. Külön hangsúlyt kap az állampolgárságon alapuló megkülönböztetés tilalma is.

A „fogyatékosságon alapuló megkülönböztetés” természetesen nem jelenti azt, hogy a megkülönböztetés elszenvedőjének kell magának fogyatékosnak lennie. Vagyis egy édesanya sem válhat diszkrimináció áldozatává, például a munkaerőpiacon, fogyatékos gyermeke miatt.
Ez azért fontos, mert a fogyatékos gyermekek nevelése Magyarországon sajnos inkább jellemzőbb az egyedülálló anyákra, akik mindig nagyobb védelmet érdemelnének.

2) Az európai politika határozott irányt ad a tekintetben is, hogy a genetikai örökség sem képezheti megkülönböztetés alapját. Ez egy olyan kérdéskört is érint, amely jelenleg még szabályozatlan, és, ha ezt nem pótolják, veszélyessé is válhat a jövőre nézve, mind az emberi jogok, mind az emberi méltóság és az élet védelme tekintetében.
A genetikai örökség kérdése ugyanakkor újraértelmezheti az evolúcióval, az állatok jogaival kapcsolatos eddigi nézeteinket is, és így még több figyelmet kell fordítani az ember, illetve az emberi tulajdonságok kérdéskörére. Figyelemmel a modern biotechnológiai fejlesztésekre, humán-állat hibridek jogi státusának rendezetlenségére.

3) A III. Cím utolsó, 26. cikke a fogyatékos emberek integrációjáról szól. Ennek jelentőségét az adja, hogy az Unió elismeri és tiszteletben tartja a fogyatékos személyek jogát arra, hogy a függetlenségükhöz, a szociális (társadalmi) és a munkavállalásukhoz szükséges integrációban részesüljenek. Továbbá a foglalkoztatás terén a tisztességes és igazságos munkafeltételekkel foglalkozó 31. cikk érdemel kiemelést az akadálymentesítés tekintetében.

Minden munkavállalónak joga van az egészségét, biztonságát és a méltóságát tiszteletben tartó munkafeltételekhez, amely különösen fontossá válik egy idősödő és aktívabb társadalom esetében. Kiváltképp hazánkban, ahol a foglalkoztatási helyzet mellett csak az idősek egészségi állapota drámaibb.

4) Az Alapjogi Karta nemcsak szociális, hanem a politikai, gazdasági és a polgári jogokról is említést tesz a fogyatékossággal élő személyek közösségi életében való részvételük kapcsán. Ez lényegében a fogyatékos emberek „nagykorúsítását” jelenti, hiszen teljes értékűségüket, egyenrangúságát ismeri el ez a rendelkezés.

---

 

 

 

 

 

Egyéb, kiemelten fontos rendelkezések

Annak ellenére, hogy az Alapjogi Karta szinte valamennyi rendelkezéséről lehetne szót ejteni, a fogyatékossággal kapcsolatos határterületek figyelembe vételénél az alábbi cikkek a legfontosabbak:

 

• az élethez való jog (2. cikk)
• a személyi sérthetetlenséghez való jog (3. cikk)
• a kínzás és az embertelen vagy megalázó bánásmóddal vagy büntetéssel kapcsolatos jog (4. cikk).

   1. Az élethez való jog kapcsán fontos látni, hogy az angol nyelvű változatban is az „általános alany” (everyone) kifejezést használták, nem pedig a személy „főnevet” (person). Ennek ott van jelentősége, hogy az élettel, így annak jogi védelmével nem csak a megszületett ember rendelkezik, hanem a római jogi terminológia alapján ugyan meg nem született, de biológiailag megfogant ember (és nem személy!) is. Ez tükrözi azt a felfogást, hogy az Európai Uniónak vannak olyan európai gyökerei, amely ezt a központi értéket alapvetőnek tartja.
  

   2. Ezzel kapcsolatos a személyi sérthetetlenséghez való jog is, hiszen mindenkinek joga van a testi és szellemi sérthetetlenséghez. Az érintett személy szabad és tájékoztatáson alapuló belegyezése szükséges az orvostudománnyal, illetve a biológiával kapcsolatos eljárásoknál, különös figyelemmel az eugenikai eljárások, un. „fajnemesítés” kifejezett tilalmára.

 

   3. A megalázó bánásmóddal kapcsolatosan fontos látni, hogy a fogyatékosság mint tulajdonság alapján történő lekezelő, lekicsinylő, sértő magatartás – még ha nincs is konkrét diszkriminatív eredménye például a foglalkoztatásban (elbocsátás vagy az „üvegplafon” megléte) vagy az oktatásban (valamilyen képzéshez történő hozzáférés megtagadása) – szintén tiltottá válik.

Mindezekre figyelemmel, bár az Alapjogi Karta jelentőségét még nem tudjuk igazán megbecsülni, annak hatásait a jövő, és különösen az Európai Bíróság jogfejlesztő munkája mutatja meg hosszabb távon.