Elvégeztem ezt a képzést néhány évvel ezelőtt. Hasznos volt és jól éreztem magam abban a közösségben! Sajnos az volt akkor a tapasztalatom, hogy ez az alap-tanfolyam sem adott lehetőséget nekünk ahhoz, hogy munkatársakként beléphessünk a média kapuján. Viszont véleményem szerint a magyar újságírás, televíziózás, rádiózás annyira kritikán aluli - tisztelet a kevés kivételnek - , hogy igazából nem is vágyom ebben részt venni!
Másrészt talán sokakat el kellett volna gondolkoztasson azon jelenség, hogy bár a fogyatékos-ügy az átlagnál problémásabb terület és vannak képzett, értelmes, jó gondolatokkal, meglátásokkal bíró sorstársak is, de mégis nem látunk sem a TV-kben, sem az újságokban, de nem hallhatók a rádiókban sem a valóságot tükröző vitafórumok, beszélgetések, stb. Ilyen nem létezik. Örülnék, ha valaki megcáfolna, mert lassan fél éve be sem kapcsoltam a televíziót, nem nyitottam ki újságot! (Rádiót nem hallom hallássérültként). Lehet, hogy azóta javult a helyzet, csak nem tudhatok róla?
Jelige: Demokrácia? Szólásszabadság? Hiteles tájékoztatás?

Válasz

Szerintem valamilyen fogyatékkal élők, mindennap megküzdünk azért, hogy ne szoruljunk mások segitségére és mi is el tudjuk intézni az élettel járó dolgainkat, csak az a baj, hogy mindenhol akadályokba ütközünk. Anyagi lehetőségeink nincsenek arra, hogy olyan autóval közlekedjünk, ami üzembiztos, könnyü a beszállás stb... és nem beszélve arról, hogy benzin is nagyon drága és nem veszik figyelembe, hogy aki mozgásában korlátozott neki az autó a "lába" és mindenhová ezzel kell mennie, ez pedig pénzbe kerül. Egy szó, mint száz. Nagyon nehéz a helyzetünk, akadálymentesitésről hozták a rendeleteket, de bizony szét kell nézni, hogy még milyen hiányosak. Nem tudom, hogy hány évtized kell még ahhoz, hogy könnyebb legyen az életünk és "egészséges embernek", vagy méltónak érezhessük magunkat.

Válasz

Sziasztok engem érdekelne minden lehetöség ,munka ,tanulás
Kovács Istvánénak üzenem ha tud segitsen elöre is köszönöm.

Válasz