Nem véletlen, hogy a különböző rehabilitációs intézmények különös gondot fordítanak arra, hogy a sérült, fogyatékossággal élő emberek a sportból is kivegyék részüket. Ez nemcsak testileg, hanem lelkileg is hozzájárul ahhoz, hogy teljes életet élhessenek. A parasportolók és különösen a paralimpikonok ezért váltanak ki világszerte olyan rendkívüli megbecsülést, amely a példaképeket övezi. A paralimpiát a világ második legnagyobb sporteseményeként tartják számon, ahol két hét alatt 160 ország közel ötezer sportolója méri össze tudását. Az olimpiák után két héttel megrendezett játékok a külhoni médiában éppen olyan szerepet kapnak, mint az egészségesek olimpiája. Magyarországon sajnos ez nem egészen így történik.

Angliában, a futball őshazájában 2008-ban a közönség és az újságírók szavazatai alapján egy atlétikai paralimpikon nyerte el az Év sportolója címet. Kanadában, ahol a jéghokisokat veszi körül megkülönböztetett figyelem, 2009-ben egy úszó parasportoló nyerte el ezt a címet. Magyarországon a Pekingből hazatérő paralimpikonok fogadásán az akkori, sportot felügyelő miniszter egyetlen rendezvényen nem jelent meg. A média pedig a 2009. év Sportcsillagok gáláján meg sem említette a paralimpikonokat. Ritka kivételnek számít a berlini úszó-Világkupa-verseny nyertesének, Sors Tamásnak az esete, akinek teljesítményét már a hazai sportsajtó is kénytelen volt elismerni. Sors Tamás, aki Pekingben ötven méteren új világcsúcsot úszott, már Londonra készül.

„Meglehetősen mostoha körülmények között – mondja Gömöri Zsolt, a Magyar Paralimpiai Bizottság elnöke –, ahogy a többi paralimpikon felkészülése is jelenleg szinte minden állami támogatás nélkül zajlik.” Hogy hogyan apadt el az állam részvétele a paralimpiai mozgalomban, arra számszerű adatokat sorol az elnök. 2000 és 2010 között, a tízéves ciklusban egymilliárdról 300 millióra csökkent az a támogatás, amelynek 11 szakszövetség között kellene eloszlania. Idén szeptemberig az amúgy is szűkösre szabott keretből még egyetlen fillér sem jutott el a koordinálóbizottsághoz, holott a 2012-es londoni olimpiára már javában folynia kellene a tehetséges sportolók kiválasztásának. A parasportolók esetében nemcsak a személyes kvalitásokra kellene figyelmet fordítani, hanem biztosítani kellene azokat a speciális eszközöket is, amelyek nélkülözhetetlen kellékei a felkészülésnek.

Augusztus végén például az úszó-világbajnokságra kiutazó parasportolók útiköltségét egy utazási iroda előlegezte meg.

A BROKERNET nyújtott gyors támogatást az útiköltség előteremtéséhez, s így a társaságnak köszönhető, hogy a vb-ről egy arany-, egy ezüst-, egy bronzéremmel és számos előkelő helyezéssel jöhetett haza a 19 sportoló.

A paralimpiai mozgalmat legrégebben, immár öt éve, a BROKERNET-csoport és a BROKERNET Jövő Alapítvány támogatja. A paralimpiai mozgalom támogatásának gondolata – mint a BROKERNET-nél elmondják – az athéni paralimpiát követően fogalmazódott meg. Később azonban azt tapasztalták, hogy az eredményességi jutalom sok esetben túl hamar elfogy, mert sokszor a saját felkészülésükre fordítják a sportolók, ezért kiterjesztették tevékenységüket, kidolgoztak egy öngondoskodási modellt, amelyet először a pekingi olimpián díjat nyert paralimpikonok számára ajánlottak fel. Ez a modell a Magyar Paralimpiai Életút Program. Az életútprogram lényege, hogy a sportolók az aktív sportidőszak alatti megtakarítással sportpályafutásuk végével rendelkezhessenek egy jelentősebb tőkével. Ennek a megtakarításnak a pénzügyi hátterét a BROKER-NET biztosítja a pekingi paralimpiai érmesek és edzőik részére.

Az elképzelések szerint az életútprogramot szeretnék kiterjeszteni nemcsak az érmesek részére, hanem minden, a paralimpián részt vevő sportoló számára is.

Forrás:http://nol.hu/lap/jotett/20100930-eletutmodell_parasportoloknak

B.Zs.| Népszabadság| 2010. szeptember 30.