Nos, a magyar ’56-os forradalomra emlékezés napján, október 23-án felavatták Kovászna megye első összetett programos (nappali, bentlakásos és időszakos fejlesztést biztosító, úgynevezett bejáró típusú) rehabilitációs központját fogyatékkal élő gyermekek és fiatalok számára.

A kezdetek

A kilyéni kisnemesi Székely család birtokaként számon tartott, a XVII. század végén, a XVIII. század elején épített kúria kettős nevét dr. Székely György jogász, országgyűlési képviselő, neves balneológus és Pótsa Erzsébet (Pótsa József királyi kamarás és főispán lánya) házassága után kapta a XIX. század végén. Az államosítás után a helyi mezőgazdasági termelőszövetkezet működött benne. Négy évtized alatt, majd 1989 után, amikor roma családok költöztek falai közé, sikerült annyira romossá tenni az épületet, hogy amikor a gyermekvédelmi hatóság átvette fejlesztési központ létesítése céljából, nem csak restaurálni kellett, hanem szerkezeti megerősítésre, tetőcserére is szükség volt, hogy megmentsék a műemlék épületet.

Johannes Postma a teljes felújítás és berendezés értékének felét, közel egymillió lejt biztosító holland alapítványok részéről és Czimbalmos Csaba akkori sepsiszentgyörgyi alpolgármester már 1998 előtt megállapodást írt alá gyermekvédelmi rehabilitációs központ létrehozásáról Kilyénben, a sepsiszentgyörgyi önkormányzat pedig ingyenes használatba adta az épületet a megyei tanács alárendeltségében működő gyermekvédelmi igazgatóságnak. Elkészült a felújítási terv, amit a műemlékvédők nem fogadtak el, és leállították a megkezdett munkálatokat. Új terv készült, de akadozott a finanszírozás, majd egy törvénytelennek ítélt számlázás miatt évekig tartó per vette kezdetét. A számvevőszék ellenőrzése nyomán derült fény arra, hogy az Ax cég olyan anyagokat számlázott a megyei tanácsnak, amelyeket az adott évben nem használt fel, csak később igazolódott, hogy semmi nem tűnt el, csupán mentették a szokás szerint év végén érkező kormánypénzeket. A holland partner ellenben mindaddig leállította a támogatást, amíg a perek tartottak, de nem szüntette be a gyűjtést. Beckbergen, Groningen, Hengelo, Rijssen és Varsgeveld város kelet-európai tanácsa, a Wilde Ganzen Alapítvány és a holland kormány tíz év alatt közel annyit adományozott a Székely—Pótsa-kúria és a létesítendő intézmény javára, mint a román kormány összesen, hazai legnagyobb támogató a Vodafone Alapítvány, amely több mint harminchatezer eurót juttatott fizikoterápiás és gyógytorna-felszerelésre.

Ha már a támogatóknál tartunk, szólni kell a tervezőkről, kivitelezőkről, valamint azokról, akik a munkálatokat és a finanszírozást követték, lobbiztak az építkezés költségvetéséért, valamint részt vettek a központ működésének eltervezésében. A teljesség igénye nélkül íme a névsor: Herbszt István korábbi és Vass Mária jelenlegi gyermekvédelmi igazgató, Bogdán Zoltán kezdeményező, a holland támogatás közvetítője, a helyi és megyei önkormányzat, Linea Kft. mint tervező, valamint a Proiectare Ax, Atrium, Bauinvest, Meder Impex, Bevinstal és Termoprod mint kivitelező, Székely Csaba, a központ ideiglenesen kinevezett szakmai irányítója, a fejlesztő programok megtervezője, a gyermekvédelmi igazgatóság munkaközössége.

Kint és bent

A falu egyik mellékutcájából érkezőnek messziről feltűnik a hosszú, rideg betonkerítés, amelyről az építő elmondja, igazodik az egykori dokumentumokban szereplőhöz. Tömör szerkezete nem enged betekintést az udvarra, de ha ennek így kell lennie, ám legyen, szürkeségének azonban nem ártana valami színes mintázat — barátságosabbá válna. A kapun betérő mintha visszatérne az időben, gyönyörű neobarokk épülettel találja szemben magát: a homlokzaton a Székely család szakszerűen restaurált címere, kétoldalt kőlépcsős feljáró és a vörös tetőcserép akkora tömege, mely mindentől megvédő rokolyaként üli meg a házat. Két kor találkozása: kint évszázados képek tódulnak az emlékezetbe, bent a legkorszerűbb felszerelések, bútorok, a lelki és testi fejlesztés megannyi eszköze. A gázkazánoknak, fizikoterápiás és gyógytornateremnek helyet adó alagsorból felvonóval, illetve lépcsőn lehet feljutni az első szintre, ahol előkészítő konyha és a foglalkozásokra alkalmas szobák találhatóak, míg az emeleten négyágyas, tágas hálószobákat és hozzájuk rendelt ultramodern fürdőszobákat képeztek ki — ez a szint a bentlakásos rendszerben befogadott gyermekeké lesz. A bútorzat, a csempe, a falak, de még az ágynemű is meleg, otthonos hangulatot áraszt, a holland támogatók szerint is európai színvonalú a létesítmény látható része.

A kúria lakói

Amíg az ember nem találkozik szemtől szemben azokkal a gyermekekkel, akik a védtelenek között is a legvédtelenebbek, addig nem tudja felfogni, mit jelent halmozottan sérült gyermeket nevelni. Akkor sem érzi ennek súlyát, de ha egyszer rámosolyog egy ilyen gyermekre, és megérzi annak ragaszkodását, valamiféle sajnálattal keveredő együttérzést vált ki belőle. Nem csak erre van szükség. Ez nem elég. El kell fogadnunk őket, tennünk kell értük és szüleikért, mert ők éppúgy közösségünk tagjai, mint bárki más, akinek megadatott, hogy egészségesen szülessen. A Székely—Pótsa rehabilitációs központ közülük is azoké lesz, akiket a leginkább kiközösít a társadalom, akik fejlesztésére, ellátására még a speciális iskolák sincsenek berendezkedve, akiknek családjára ráfér naponta néhány óra nyugalom, hogy utána teljes odaadással és nagy szeretettel, türelemmel gondozzák tovább őket. Elsősorban Down-kóros és autista gyermekek és fiatalok kapnak itt helyet életkor és a fogyatékosság súlyossága szerinti csoportokban.

A ház első lakói azok a gyermekek lesznek, akikről az elmúlt évek során annyiszor szóltunk annak okán, hogy miután kinőttek a sepsiszentgyörgyi autista óvodából, és átírták őket a speciális iskolába, megszűnt számukra a napközi otthonos program, ami nem csak a családok helyzetét nehezítette, de nevelési, fejlesztési szempontból indokolt lett volna. Az sem elhanyagolható, hogy az oktatási törvény értelmében jogosultak lennének az ingyenes napközis ellátásra. Nyolc-tíz gyermekről van szó, aki fogyatékossága mellett a kamaszodással járó érzékenység korában van, és a legtürelmesebb bánásmód sem mindig elégséges számára.

Az iskoláról szólva, ezt is rendezni kellett, a gyermekvédelem és a tanfelügyelőség megegyezése révén a kilyéni fejlesztőközpontban töltött időt oktatásként is beszámítják, tanévként jegyzik. Azt még nem tudni, hogy ez vonatkozik-e a hétfőtől péntekig bentlakóként ott nevelkedő, a napköziseknél súlyosabb esetekre is, egyelőre az a legfontosabb, hogy akik ilyen típusú ellátásra és fejlesztésre szorulnak, megkapják azt, amire minden embernek joga van: közösségben és szeretetben élni.

Négy csoportban huszonnégy napközi otthonos gyermeket és három csoportban tizenkét bentlakásost tudnak fogadni. A naponta ingázókat a gyermekvédelmi hatóság kisbusza szállítja majd Sepsiszentgyörgyről Kilyénbe, a bentlakásba főként olyan településekről várják a gyermekeket, fiatalokat, ahol nincs ilyen jellegű szolgáltatás. Tizennégy szakképzett nevelőre, egy-egy pszichológusra, pszichopedagógusra, szociális munkásra, orvosra, asszisztensre, kinetoterapeutára és adminisztratív személyzetre van szükség, a vizsgáztatás, alkalmazás folyamatban, úgy tűnik, egyelőre kevés az érdeklődő. Most már csak azon múlik az intézmény benépesítése, hogy van-e, aki szakszerűen foglalkozzék a gyermekekkel.

Terápiás célok, a közösség bevonása

A napközi otthonos rendszerben nappali összetett rehabilitációs program biztosítása a cél, többek között szociális és kommunikációs készségek fejlesztése, hiányos képességek kiegyenlítése, a tanult képességek gyakorlati felhasználása, az önálló élet feltételeinek biztosítása. A bentlakásos ellátásban elsősorban a megerősítő-szocializáló tevékenységekre teszik a hangsúlyt. Délelőtt a nappali központ szakemberei foglalkoznak a gyermekekkel, fiatalokkal, akiknek szobáit úgy rendezték be, hogy autonómiájuk, intimitásuk és kommunikációs lehetőségeik szabadon érvényesülhessenek, a bútorok biztonságos, kényelmes, családias környezetet teremtenek.

Csepp a tengerben

Örvendenünk kell egy ilyen létesítménynek, amelynek értéke pénzben ki nem fejezhető, de nem állhat meg ezzel a gyermekvédelmi rendszer kiépítése, amely az elhagyott, szociálisan hátrányos, szeretet nélkül felnövő, bántalmazott és még ki tudja, mennyi sérülést és nélkülözést elszenvedő gyermekek mellett a fogyatékkal született, illetve valamikor a növekedés időszakában maradandó sérülést szerzett fiatalokat is védelme alá veszi. Sok még a tennivaló. A statisztikai adatok szerint Háromszéken kétszázhúsz gyermek és kétszer annyi felnőtt él olyan súlyos fogyatékkal, hogy gondozóra szorul, ellátásuk a családban és azon kívül is egyformán nehéz, de akiknek joguk van az egészséges emberekkel azonos társadalmi elfogadottságra, életesélyre. Ne feledjük, bármelyik pillanatban érhet minket vagy családtagjainkat is olyan csapás, melynek okán sorsunk egyik pillanatról a másikra az övékéhez hasonlóvá válhat.