„A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: szja törvény) 40. § (1) bekezdésében meghatározott súlyos fogyatékosság miatt igénybe vehető személyi kedvezményt a súlyos fogyatékosságban szenvedő magánszemély az erről szóló igazolás alapján az összevonás alá eső jövedelem utáni adójából vonhatja le. A súlyosan fogyatékos magánszemély a súlyos fogyatékosság keletkezésének időpontjától jogosult a kedvezmény igénybevételére, melynek összege az adóév első napján érvényes havi minimálbér 5%-a azokra a hónapokra, amelyekben a fogyatékos állapot legalább egy napig fennállt.” – olvasható az APEH honlapján.

A rendelkezés a szklerózis multiplexes betegeket is érinti. Azonban nem a diagnózis, hanem a betegség által okozott fogyatékosság mértéke dönti el, jár-e a kedvezmény. A beteg állapotáról a szakorvos nyilatkozik. Tünetei alapján egy másik rendelkezésben meghatározott szabályok szerint minősülhet súlyos fogyatékosságnak a betegség által okozott tünetcsoport.
A magyarsminfo.hu-t Honyek Péter, a Nemzeti Adóhivatal Adószakmai szóvivője tájékoztatja:
„A személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint a súlyosan fogyatékos magánszemélyek személyi kedvezményt érvényesíthetnek, melynek összege a súlyos fogyatékos állapot fennállása idején havonta a minimálbér 5 százalékának megfelelő összeg, 2012-ben tehát havi 4650 forint. (1995. évi CXVII. törvény 40. §-a) Az adókedvezményt az veheti igénybe, aki rendelkezik a súlyos fogyatékosság fennállásáról szóló orvosi igazolással.

Arra a kérdésre, hogy ki minősül súlyos fogyatékosnak, az szja-törvény felhatalmazása alapján egy kormányrendelet határozza meg. (az összevont adóalap adóját csökkentő kedvezmény igénybevétele szempontjából súlyos fogyatékosságnak minősülő betegségekről szóló 335/2009. (XII. 29.) Korm. rendelet) A kormányrendelet mellékletében felsorolt betegségek, állapotok között, a 4. pontban (Mozgásszervi fogyatékos) szerepel a Sclerosis multiplex is. A kormányrendelet 2. § (4) bekezdése azonban a következőképpen rendelkezik:
„A Melléklet 4. pontjában meghatározott fogyatékosság annál állapítható meg, aki önerőből tömegközlekedési eszközt igénybe venni nem képes, mert a tömegközlekedési eszközök megállóhelyének megközelítése, a járműre történő fel- és leszállás, a szokásos méretű kézipoggyász vitele, a lépcsőn szokásos módon történő fel- és lelépkedés számára rendkívüli nehézséget vagy megoldhatatlan feladatot jelent, és/vagy
a) tartós állásra, fogódzkodásra, kapaszkodásra nem képes, illetve
b) testközeli és testtávoli segédeszközök (például kerekesszék, lépcsőlift, lépcsőmászó szerkezet, személyemelő, kádbeemelő, művégtag, járógép, két mankó vagy bot, gördülő járóka vagy járókeret) állandó, szükségszerű használatára rászorul.”

A Sclerosis multiplexben szenvedő beteg tehát csak abban az esetben minősül súlyos fogyatékosnak a személyi jövedelemadó szempontjából, ha az előzőekben ismertetett körülmények is fennállnak.

Hangsúlyozni kívánjuk, hogy a súlyos fogyatékosság fennállását – vagy annak hiányát – külön jogszabály alapján nem a Nemzeti Adó- és Vámhivatal munkatársai vizsgálják. (a súlyos fogyatékosság minősítéséről és igazolásáról szóló 49/2009. (XII. 29.) EüM rendelet 1. §-a) E jogszabály alapján ugyanis a súlyos fogyatékosság megállapítására szakambulancia vagy kórházi osztály szakorvosa jogosult azzal, hogy az adókedveményre jogosító igazolást az orvosi dokumentáció alapján a beteg választott háziorvosa is kiállíthatja. Az adóhatóság egy esetleges ellenőrzés során kizárólag az igazolás meglétét vizsgálja.”