Fogyatékos személy alkalmazása – a munkáltató szemével

Dobák András, a Tesco Hungary országos személyi igazgatója emlékeztette a küldötteket, hogy a munkáltatókat elsősorban üzleti érdekeik vezérlik. Következésképpen akkor fognak fogyatékkal élőt alkalmazni, ha ez érdekükben áll. Lehetséges, hogy a munkáltatót eleinte a jótékonyságra hivatkozó érvek fogják meg, de a munkavállalók alkalmazására vonatkozó döntések végső alapja mégis az kell legyen, hogy az illető el tudja-e látni a kérdéses munkakört.

Dobák úr ismertette a Tesco pozitív tapasztalatait annak kapcsán, hogy az egyik magyarországi nagyáruház három tanulási nehézséggel küzdő fiatalt alkalmazott. Mostanra már tiszteletben tartják, elfogadják, és értékelik őket a munkatársak, a menedzserek és az ügyfelek az elvégzett munkáért. A dolog kulcsa a munkavállaló megfelelő munkaköri leírásának elkészítése, az illető képességeire és erősségeire alapozva. Dobák úr úgy érezte, hogy némi utánagondolással általában mindig el lehet készíteni egy megfelelő munkaköri leírást.

Hegedűs Lajos úr, a magyar Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetségének elnöke arról beszélt, hogy mit jelent a munka a fogyatékkal élőknek: bizonyítja, hogy hasznos tagjai a társadalomnak, jövedelem-forrás és lehetőséget ad a fejlődésre. Hegedűs úr megállapította azt is, hogy a munka útjában álló fizikai, kommunikációs vagy tudatlanságból adódó akadályok mind legyőzhetők. Nem szabad figyelmen kívül hagyni a félelmet: a fogyatékkal élők félelmeit és a nem fogyatékosok félelmeit a fogyatékkal élőkkel kapcsolatban. Könnyen előfordulhat, hogy az önbizalomhiány is akadályt jelent. Nem szabad figyelmen kívül hagyni a család és más támogatók véleményét, mivel ez is fontos befolyást gyakorolhat a fogyatékos személyre.

A fogyatékkal élők egyedülálló tudással rendelkeznek arról, hogy mit jelent a fogyatékosság. Ezt elsődleges forrásként felhasználhatja, és fel is kell, hogy használja mindenki, aki a fogyatékkal élők segítésével – nem utolsó sorban a foglalkoztatásukkal – foglalkozik. Hegedűs úr felszólította a politikusokat, hogy fogadják el, hogy nem lehet tovább halogatni azt, hogy megoldást találjanak a fogyatékkal élők kirekesztésére. A felmerülő kiadásokat olyan költségnek kell tekinteni, amely azután megtérül.

Ezután Buotyik János szólt a Konferencia résztvevőihez. Éveken át szakmunkásként dolgozott a magyar vasútnál, míg el nem veszítette a lábát egy vasúti balesetben. Öt hónap alatt, egy rehabilitációs intézetben újra elsajátított egy sor készséget, megtanulta, hogyan használja a kerekes széket, a mankót és a művégtagjait. Ezután látott egy hirdetést, amelyben telefonos ügyfélszolgálati munkatársakat kerestek, jelentkezett és fel is vették. Buotyik úr elmondta, hogy nem jótékonykodásra vágyott, hanem arra, hogy kihasználhassa a képességeit, és pozitív szerepet vállalhasson a mindennapi életben.

Forrás:http://en.afsz.hu/sysres/ofa/hungary/beszamolo.htm#19