A meghallgatás témája: a fogyatékossággal élő emberek foglalkoztathatósága jelenleg és a jövőben. Készült: Parlamenti Képviselők Irodaháza, I. emelet, II. tárgyaló; Budapest, Széchenyi rkp. 19.

Időpont: 2008. október 10. (péntek) 10. 00 - 12. 00 óra

Jelen vannak:
Dr Lévai Katalin, EU parlamenti képviselő asszony,
Lukács Csilla, moderátor, Dr Talyigás Katalin, az EU parlamenti képviselő asszony tanácsadója.
Fillo Pál, a Foglalkoztatási és Munkaügyi Bizottság alelnöke, parlamenti képviselő, Béki Gabriella, az Ifjúsági és Szociális Bizottság tagja, parlamenti képviselő,
Dr Szabó Máté, Ombudsman közjogi méltóság, és Dr Borza Beáta Ombudsman főosztályvezető, előadók; Szöllősiné Földesi Erzsébet MEOSZ, EDF elnökségi tag, civil oldal felkért előadója; Bernáthné Székely Julianna, MEOSZ foglalkoztatási szakértő;
Gulyásné Dr Bölkény Ágota és Jónás Kinga.
SZMM, AFSZ, FSZH, ORSZI, EBH, NYUFIG hivatalok hivatalos képviselői, nyílt munkaerő-piaci és védett ill. civil szervezetek vezetői, civil emberek.

Jeltolmács: Kocsmár Mária

Vitaindító: Dr. Lévai Katalin, EU Parlamenti képviselő

Az emlékeztető szerkesztője: Bernáthné Székely Julianna, a MEOSZ foglalkoztatási szakértője

Tájékoztatás hangzott el, hogy a meghallgatásról hangfelvétel készül. Az emlékeztető a hangfelvétel alapján készült.

Dr Lévai Katalin, EU parlamenti képviselő asszony:
Miután megállapította az igen jelentős számú jelenlétet, megnyitójában elmondja, hogy fontos a téma, a tudatformálás, az itt majd elhangzó jogszabály módosítási javaslatok, hogy egyenlő esélyekkel élhessenek, dolgozhassanak a fogyatékos embertársaink. Véleménye szerint a társadalomnak, a gazdaságnak ki kell használnia a fogyatékossággal élő emberekben rejlő tehetséget és tudást. Magyarországon jelenleg a megváltozott munkaképességű embereknek alig 10 százalékát foglalkoztatják, miközben ez az arány az EU államaiban 40-50 százalék. Elmondta, hogy a fogyatékossággal élő, speciális igényű embereket minél nagyobb számban szeretnék a nyílt munkaerő piac felé irányítani, amihez a munkaadók jóval nagyobb ösztönzésére lenne szükség. Rámutatott: a jelenleginél hatékonyabb ösztönző rendszer kialakítása ezen a téren állami feladat. Ha ezeket a lehetőségeket egy gazdaság nem használja ki, hogy ha tehernek tekinti, akkor rosszul is gazdálkodik, irracionális döntéseket hoz.

Fillo Pál, Foglalkoztatási és Munkaügyi Bizottság alelnöke, képviselő:
Rövid köszöntés után bízik abban, hogy sok anyagot kap most, kész arra, hogy a majd elhangzottakat a bizottság, az országgyűlés elé vigye.

Dr Szabó Máté, Ombudsman:
Köszöntője után kijelenti, hogy a hivatal fokozottabb odafigyelést, intenzívebb munkát kíván folytatni a jövőben a fogyatékos emberek ügyeit illetően.

Dr Borza Beáta, Ombudsman, főosztályvezető:
Arról számolt be, hogy az elmúlt 10 évben 46.863 ügy érkezett a hivatalhoz, ebből viszont csupán 376 volt olyan, ami a fogyatékossággal élőket érintette. Munkájukkal elősegíteni kívánják a fogyatékos emberek esélyegyenlőségét, emberi méltóságának, az ENSZ egyezmény kiteljesedését.

Bernáthné Székely Julianna, a Mozgáskorláto­zottak Egyesületeinek Országos Szövetsége (MEOSZ) képviseletében arról beszélt, hogy ugyan valóban ő kezdeményezte ezt a rendezvényt, azonban köszöni, hogy a képviselő asszony lehetőséget adott erre, és a találkozó célja: képviselet, figyelem felhívás, pozitív hatásgyakorlás, amellyel a fogyatékos emberek foglalkoztatását kívánják elősegíteni, megnyerni ehhez a döntéshozókat, képviselőket. Fontos a kormányzati, képviselői, civil, és munkaadói oldal, hiszen partneri együttműködésük, rendszeres párbeszédük nélkül nincs foglalkoztatás. Az esélyegyenlőség területén javasolt lépések nem csupán elvi, emberi, jogi szempontból kulcsfontosságúak, hanem elemi gazdasági érdekünk, a versenyképesség fokozásának fontos feltétele. Ha munkát adnak a fogyatékos embereknek, az a társadalom és a gazdaság számára is hasznos.

Közös együttműködéssel a fogyatékos emberek közös nehézségeinek morzsáit gyűjtötték össze, amely azonos, hiszen a fogyatékos embereket ugyanazok az emberi jogok illetik meg, mint minden más állampolgárt, csak célcsoportonként más-más formában jelenik meg.

Kitért arra, hogy hazánkban a tartósan akadályozott emberek olyan hátrányokkal élnek, amelyek erősen befolyásolják munkavállalási esélyeiket. Az egyik ilyen hátrány, hogy a munkáltatók nem szívesen alkalmaznak tartósan akadályozott embereket. A húsznál több főt foglalkoztató magánvállalkozóknak a foglalkoztatási törvény előírja, hogy a létszám öt százalékáig megváltozott munkaképességű dolgozót kell alkalmaznia. A kötelezettséget nem teljesítő munkáltatók rehabilitációs hozzájárulást fizetnek - ám ennek alacsony szintje a munkáltatókat inkább a büntetés kifizetésére, s nem a foglalkoztatásra ösztönzi. Ezzel a minisztérium is tisztában van, és tervezi a büntetés emelését, ám ők sem hisznek ennek hatásosságában. Nem tapasztalható szinte semmilyen érdeklődés a köztisztviselőket foglalkoztató munkaadóknál megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatására(!).

JAVASLATUK: kettős feladat hárul a minisztériumra, a törvényben előírtaknak megfelelően foglalkoztatni a tartósan akadályozott embereket, előmozdítva az esélyegyenlőséget, foglalkoztatásukat, másrészt ezen példamutató magatartásával mintaként szolgálni, normaadó intézményként más közhivataloknak.

Elmondta továbbá, azt javasolják, hogy a rehabilitációs hozzájárulás összegét jelentősen emeljék, ugyanakkor, akik vállalják a fogyatékossággal élő emberek foglalkoztatását, jelentős kedvezményben részesüljenek.

Hozzátette: véleményük szerint differenciált állami támogatásra lenne szükség a munkahelyterem­téshez is, a jelenlegi rendszer ugyanis nem segíti az esélyegyenlőséget.

Gulyásné Dr Bölkény Ágota, aki születésétől fogva látássérült, arról beszélt, hogy jelenleg nincs olyan szabályozás, ami az érintettek közszférában való foglalkoztatását segítené. Létezik ugyan a megváltoztatott munkaképességű emberekről szóló kormányrendelet, ez azonban nem terjed ki a közigazgatási, állami, önkormányzati költségvetési szervekre. Ezek csak saját költségükre foglalkoztathatnak fogyatékos embereket. Bár Magyarország is csatlakozott a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló nemzetközi egyezményhez, amelyet ki is hirdetett, amely a fogyatékos személyek foglalkoztatásával kapcsolatban célként fogalmazza meg, és a részes államok kötelezettségévé teszi megteremteni annak lehetőségét, hogy a fogyatékos személyeket a közszférában is foglalkoztassák.

Hozzáfűzte: szükség lenne az akkreditációs eljárás egyszerűsítésére is, jelenleg ugyanis a munkaadók nehezen tudnak hozzájutni a támogatásokhoz.

Jónás Kinga mozgássérült fiatal kifejtette, a társadalmi előítéletekből adódó korlátok jóval nagyobb akadályt jelentenek a fogyatékossággal élők számára a társadalomban való részvétel tekintetében, mint a fogyatékosságból eredő tényleges funkcionális korlátozottságok. Emiatt kívánatos, hogy minden EU politika integrált részét képezze a fogyatékos emberek speciális igényeinek kielégítése. A munkával rendelkező fogyatékos emberek munkaerő-piaci státusza sem jobb. Többségük alacsony presztízsű, rosszul fizetett munkát végez. A munkaképességét részben elveszített ember is szeretne hasznos lenni, tudni, „hogy még szükség van rá.”, ráadásul megélhetést nem biztosít a rokkant ellátás A fiatalok körében különösen komoly feszültségekkel jár az a tudat, hogy nekik még 30-40 aktív évük van, s azt munka nélkül, alacsony színvonalú ellátások mellett (vagy anélkül) eltölteni nem túl bíztató perspektíva.

Ezért javasolják, hogy azok a (korábbi szabályok szerint) III. csoportba tartozó rokkantsági nyugdíjasok, akik a törvény szerint fogyatékosnak minősülnek, és a nyugdíjuk nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 2.5-szörösét, 2009 január 1-je után - az I. és az II. rokkantsági csoportba tartozókhoz hasonlóan - korlátozás nélkül vállalhassanak munkát.

Kocsy Béla, a Hotel Panda tulajdonosa elmondta: náluk az alkalmazottak 90 százaléka fogyatékossággal élő ember. Sokan nem hittek kezdeményezésükben, ugyanakkor mára kiderült, a modell működőképes. Minőségi, versenyképes tudásuk van ezek közül az emberek közül sokaknak, amit a piac is elfogad. Ha az akkreditációs folyamat egyszerűbb lenne, nyitottabbak lennének a nyílt munkaerő-piaci munkaadók is, az állam segítségét fontosnak tartja ebben, és a pozitív példák kiemelésével erősíteni ezt a tudatot a társadalomban.

Szöllősiné Földesi Erzsébet, civil oldal, MEOSZ, EDF elnökségi tag:
a MEOSZ elnökségének tagja elmondta: a fogyatékos emberek keresik helyüket a munkaerőpiacon. Ugyanakkor ha sikerül is munkát találniuk, sokszor további nehézségekkel kell szembesülniük munkahelyükön. Hozzátette: a fogyatékos emberek nem gondolják, hogy csak a jogszabályok megváltoztatásával a munkáltatók szemléletét meg lehet változtatni, de abban hisznek, hogy ha megfelelő a törvényi szabályozás, akkor a munkaadók nem tehetnek meg bármit. Kitért arra, hogy az egyenlő bánásmód törvénye rögzíti ugyan az ésszerű alkalmazkodás fogalmát, de szükség van a munkáltatók számára útmutatókra is, annak kifejtésére, hogy ez egész pontosan mit is jelent. Hiszen meg kell felelni az EU direktíváknak, és az ENSZ egyezménynek, amit hazánkra vonatkozólag kötelezőnek ismertünk el. Azzal, hogy a közszférát kivonták az állami támogatás alól, ezzel kijelölték a kirekesztés egy területét.

Béki Gabriella, Ifjúsági és Szociális Biztosság tagja, SZDSZ:
Elismerte, hogy az íróasztal mögött ülve, nem vették figyelembe, hogy ez a korlátozás bizonyos fogyatékos emberek csoportját hátrányosan érintheti, és akceptálhatónak tartja ezt a felvetést, hogy ez a korrekció bekerülhessen a törvénybe, biztosította a jelenlévőket arról, hogy segíteni fogja ezt. A rehabilitációs hozzájárulás háromszoros emelése szándékában van a kormánynak ebben az évben. Ennek mértéke kérdéses mindenkinek, mennyi lenne elég. A pozitív ösztönzésre is nyitott volt. A közszférára való támogatások kiterjesztésével nem értett egyet. Meggyőződése, hogy kellően nyitottak ezekre a felvetésekre a képviselők.

Balogh Zoltán, Védett Szervezetek Országos Szövetsége Elnöke:
Úgy ítéli meg ezt a találkozót, ahol olyan párbeszéd történik, hogy a jogszabályalkotónak hátra kell dőlni a székében, elolvasni ezt a jegyzőkönyvet, ami erről készült, és költséghatékonysággal tenni. Elmondja, hogy a tranzitfoglalkoztatás nélkül benn tartják a nyílt munkaerő-piacon helytállásra felkészült embert a szegregált munkahelyen. Ám aki nem alkalmazható ott, annak szüksége van a védett munkahelyekre. Közös megoldás szükséges, pontosan kell fogalmazni, fogalmak tisztázása, csak egy kis figyelem a munkakörülmények biztosításához. Fontos, hogy gyorsan hasznosulhasson mindez, amit itt hallottunk, és hogy a költségvetés előirányzott mértékét erre a területre duplázza meg a pénzügy minisztérium. Ez minőségi változást hoz maga után. Egyetért a szállodai példával, amit követendőnek tart, hogy helye van a fogyatékos embereknek a versenyszférában, a képességeik ezt lehetővé teszik.

Tavaszi Reménysugár Fogyatékos Napközi Otthonának Igazgatója:
Fogyatékos munkaadó és (hallássérült) munkavállalóként elmondja: a meglévő jogszabályok nem teszik lehetővé, hogy kizáró gondnokság alatt lévő emberekkel megbízási szerződést kössön, egyenrangú munkaadóként kezelje őket, pedig ő ezt teszi. Ha ellenőrzést kap, egyenlő bánásmód hatósághoz fordul, mert úgy érzi, joga van teljes értékű embernek tekinteni őket. Ez a gyakorlata. Saját megbecsülésük miatt fontos a fogyatékos embereknek a pozitív példák bemutatása, képes vagyok rá, képesek vagyunk rá, az ő foglalkoztatásuk emiatt is jelentős.

Gurbai Sándor jogtanácsos ÉFOÉSZ:
Elmondta, a kizáró gondnokság alatt álló emberek nem köthetnek munkaszerződést saját maguk, mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértést követett el az állam, mert a Ptk és munkatörvény könyve anomálái tartalmaznak olyat, ami ezt lehetővé teszi, hogy akadályozzák őket abban, hogy munkához jussanak. Ezért már másfél éve Alkotmány Bíróság előtt van az ügy. Harmati Sándor down-szindrómával élő önérvényesítő, érdekképviselő ember a személyes példájával ezt támasztotta alá.

Zalabai Péterné Igazgató, Motiváció:
A cél ne a rehabilitációs alapba befizetések növelése legyen, hanem a foglalkoztatásra ösztönzés. Hangsúlyozta, a munkafolyamat elvégzésében van csak erre lehetőség, az önálló életvitelben a támogató szolgálati szolgáltatást lehetne igénybe venni. Ám nem szükséglethez kötött ezeknek az igénybevétele a törvény szerint, a sok adminisztratív kötelezettség, igazolások beszerzése megnehezítik ennek a szolgáltatásnak a szükségletek szerinti biztosítását. A rokkantnyugdíjas felmondáskor nem kaphat végkielégítést. Miért? Miért nem kaphatnak gyed-et, csak gyest a munkavállaló anyukák? Jogos bértámogatás 100% helyett, ha ezentúl csak 75%-ot kap a munkaadó, akkor utcára kerülnek az emberek, mert a bértámogatás tette lehetővé a fogyatékos emberek alkalmazását egy non-profit szervezetnél. Ezért a kormány nyújtson be kérelmet a EU Bizottsághoz, hogy maradjon a 100%.

Dr Szilágyiné Dr Erdős Erika, AOSZ elnöke:
Autisták foglalkoztatásával kapcsolatos mondanivalója, összefoglalójából 3 pont, amely általában érinti az összes célcsoportot:

1. Állapotromlás esetén a fogyatékos embernek legyen visszatérési lehetősége a foglalkoztatás alacsonyabb szintjére, rugalmasabban kezelje a foglalkoztatási szinteket és létszámokat az engedélyeztetés során.

2. szociális foglalkoztatás harmonizálása: speciális szükségleteket figyelembe véve történjen a komplex rehabilitáció, a szociális ellátásokról szabályozásával.

3. Konkretizálni szükséges, hogy az akkreditált munkaadó miként alkalmazhatja a nappali és bentlakásos intézményi ellátásos személyt, mert ez hidat alkothat a foglalkoztató és a nyílt munkaerő-piac között.

Dr Kósa Ádám, SINOSZ elnöke:
Ami a hallássérülteket érinti, a kommunikáció. Ez az egy, semmi más. Hogy tudjanak dolgozni a fogyatékos emberek, ehhez befektetés szükséges: segédeszköz, személyi segítés (felolvasó, jeltolmács,…) szükséges. Utána már mindenki tud dolgozni. Adófizető állampolgár lesz eredménye. Ezt a gondolkodás módot hiányolja. Jelnyelv és a kommunikációhoz való hozzáférés minden területen, ez a hallássérült embereknek a központi problémája. Kéri, hogy ismerje el a kormány, hogy a hallássérült emberek anyanyelve a jelnyelv.

Franyó Borbála érintett ezt a gondot támasztja alá esetével.

EBH, Pomykala Gombos Annamária Dr reagál:
Elmondta, számos diszkriminációs esettel találkozott a hivatal. Jogorvoslati lehetőségeket kevéssé ismerik az emberek. Javasolták már többek között, hogy látássérült embereket szóban is tájékoztassák erről, ne lábjegyzetben szerepeljen ilyen. Volt eset, amikor, megtehette volna az elvárható szükséges intézkedéseket a munkaadó, itt egy vita alakult ki, de a hivatal nem tudott pontosan eljárni ebben az esetben. Ezért az itt elhangzott ésszerű alkalmazkodással kapcsolatos felvetést az EBH elnök asszonynak továbbítja.

Horváth Péter, OFT, SZMM:
1. Régóta halasztódik a jelnyelv szabályozása. Az egyik út az EU gyakorlatában a fogyatékos személyek jogairól szóló törvény keretében fogadja el a kormány ezt, vagy önálló törvényként. Hazánk utóbbit választja nagy valószínűséggel. Kell ezt a területet szabályozni, ez tény. De el kell végezni a jelnyelv oktatásának, jelnyelvi tolmácsok képzésének ügyét, hogy a szabályozás érvényesülni tudjon. Őszi ülés alkalmával szeretnék ezt benyújtani.

2. Nem kormányzati álláspont: egészségkárosodás mértékéhez köti a magyar gyakorlat a rokkantnyugdíj jogosultságot. Míg fejlettebb országokban az kap rokkantnyugdíjat, aki a rokkantság idejében betöltött munkakörében, ha jelenleg el tudna helyezkedni, akkor a jelenleg megkereshető összeg 40-60%-át keresheti. Ha ennél több a keresete, akkor szüneteltetik rokkantnyugdíját.

3. Ez sem kormányzati álláspont: most munkanélküli tartósan akadályozott emberek elsősorban a nyílt munkaerő-piacra kerülhessenek, ehhez szolgáltatások szükségesek.

Ha igaz, hogy nem képes megtermelni a megváltozott munkaképességű, fogyatékos személy a saját munkahelyének költségeit. Akkor a nagy létszámban ilyen embereket foglalkoztatók nem érdekeltek a nyílt munkaerő-piacra kisegíteni munkavállalóikat, mert annál nagyobb hiányt termelnek, nagyobb támogatás kell. A mikro vállalkozások támogatása azonban jobban elképzelhető egyszerűbb mechanizmussal.

Biztosította a jelenlévőket, hogy továbbítja a jegyzőkönyv alapján elhangzottakat, illetve OFT-n is megvitatják.

Fillo Pál Foglalkoztatási és Munkaügyi Bizottság alelnöke, képviselő, záró gondolat:
Van néhány ügy, amiben már egyet tud érteni, és erre reagált, ígérte, hogy képviselő asszonnyal tovább viszik az elhangzottakat a parlament elé.

Az egyik, amivel egyet ért: a bürökrácia enyhítése. Hangsúlyozta azonban, hogy voltak igen súlyos visszaélések ezen a területen. Szeretnék elérni, hogy valóban az akadályozott emberek kapják meg a támogatásokat. Kérte, segítsenek a szervezetek abban, hogy ezeket a visszaéléseket megakadályozva, jó technikai megoldásokkal a támogatások rendszerét módosíthassák. A teljes szabályozást végig kellene gondolni. Keressük meg együtt a megoldásokat, de visszaélés nélkül, valóban oda kerüljön, ahová kell.

Közölte, emelni fogják a „büntetést”. De azokkal ért egyet, akik a másik oldalt, a pozitív ösztönzést is hangsúlyozták. Illetve fontos, hogy vannak olyanok, akik nem akarnak dolgozni, ezeket a munkaképes embereket munkába kívánja a kormány állítani. Ellátórendszereket minőségileg javítani szükséges, ugyanakkor nem dolgozik elég ember ehhez. Ez lehetetlen. Egyetért, hogy a hátrányos helyzetben lévő, sérült emberek munkaerő-piaci helyzetét javítani kell. Ígéretet tett, hogy „Út a munka felé” programban ehhez segítséget nyújt.

Nagyon sok konkrét, szövegszerű módosításokat, muníciót kapott ezen a napon, amit mindenkinek köszön. A pártok közötti problémák félretehetők, úgy gondolja, és ezekben a fontos ügyekben egyetértésre lehet kerülni kis csomagokban kezelve, hogy az egyetértés nagyobb lehessen a pártok képviselői között.

Dr Szabó Máté, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa közölte: jövőre azt tervezi, hogy a fogyatékkal élők emberi jogi problémáit teszi egy vizsgálat tárgyává. "Emberi méltóság korlátok nélkül" - ennek a mottónak a jegyében kívánnak majd a fogyatékkal élők problémáihoz közelíteni - mondta.

Bernáthné Székely Julianna, a MEOSZ foglalkoztatási szakértője, záró: köszönte, hogy a bizottság és Parlament elé továbbítják a javaslatokat, és hogy egyetértenek a rendszeres, többszöri, partneri együttműködő párbeszédben. Kérte, egy év múlva újra vizsgálják meg együtt ismét, hogy mi az, ami megvalósult ezekből a javaslatokból.

Dr Lévai Katalin, záró:
Megköszönte mindenkinek a részvételt. Ígéretet tett, hogy fél éven belül újra találkozót hív össze, hogy megvitassák együtt, milyen változások történtek, a javaslatok közül mit sikerült megvalósítani.

Budapest, 2008. 10. 10.