Várnai Zseni

ÁRVA LÁNY

Pamutharisnyát szőttek szorgos párkák,
rútítni véle hófehér bokám,
s hamuba lencsét hintett válogatnom
kegyetlen, csúf boszorka mostohám.

Kemencepernye eltakarta arcom,
szépségemből nem látszott semmi sem,
nem látta testem tejfehér csodáját
mezítelen még forró férfiszem.

Csak én tudom, hogy szép vagyok, ha éjjel
letépem rongyom, s keblem gömbölyű,
kemény kis halma villan a sötétben,
s derekam karcsú, hajlós, gyönyörű

holdsarlós íve táncosan kígyózik,
s karom, mint gyönge, friss jegenyeág,
vágyón kinyúl, és ajkam vérpirosa
tüzel, mint égő napban a virág...

S gondolom: kár fonnyadni, elvirulni
így csókolatlan és örömtelen,
dér csípi majd testem sziromruháját,
s nem száll fölém egy kósza lepke sem.

Tüskés csalánnak látszom porfedetten,
útszéli gaznak s potrohos darázs
döng körülöttem, félek, hogy megérint,
s a csókja szúr, mint perzselő parázs.

Ó, ostoba pillangók, balga hímek,
vakon libegtek, és nem sejtitek
idegen, furcsa illatom varázsát,
s hószépségem izzásig hevített

felhős csúcsáig nem repültök rajban...
ám mégis egy, ha kelyhembe kerül,
megmérgesült mézem tavába fojtom,
bosszús szerelmem így beteljesül.

(1935.)

Válasz

Danó Tímea A reggel mosolya


Édes, finom meleg bársony,
Arc simító langyosság.
Nap sugarát átölelő,
Édesen szép tarkaság:
Tisztaság,
Barátság.

Édes kávé friss illata,
Levegőben cikázva.
Táncot jár a napsugárral,
A mosolynak forrása:
Áldása,
Varázsa.

Friss pirítós jó illata,
Reggel táncra hívogat.
Forró tea jó zamata,
Kedvességre csalogat:
Hívogat,
Simogat.

Virág- dallam szín-pompája
Suhan át a hangokon.
Reggel vidám kicsi szálán,
Igaz barát szálakon:
Szárnyakon,
Ágakon.

Törhetetlen, igaz hű szál,
Barát bársony virágán.
Mely illata az égbe száll,
A reggelek aranyán:
Fonalán,
Mosolyán....

Válasz

BÁNAT

Tudod mi a bánat?
Várni valakit ki nem jön el többé,
Eljönni onnan,hol boldog voltál,
S otthagyni szívedet örökké!

Szeretni valakit,ki nem szeret téged
Könnyeket tagadni,mik szemedben égnek,
Kergetni egy álmot,soha el nem érni
Csalódott szívvel mindig csak remélni!

Megalázva írni egy könyörgő levelet
Szívdobogva várni,s nem jön rá felelet,
Szavakat idézni,mik lelekedre hulltak
Rózsákat őrizni,mik elfakultak.

Hideg búcsúzásnál egy csókot koldulni
Mással látni meg őt és utána fordulni
Kacagni hamis lemondással,
Hazamenni,sírni könnyes zokogással.

Otthon átkönnyezni hosszú éjszakákat
S imádkozni,
Hogy sose tudja meg
Mi is az a bánat.

A szív gyorsan elárulja önnmagát,
De mást lát a két szemem,
Messze túl a könnyeken
Hogy még mindig te vagy a mindenem.

Ha az kérdezné tőlem most valaki,
Mondjam meg mit jelentesz nekem?
Tán büszkeségből azt felelném,
Semmit,csak múló szerelem.

Elmegyünk majd egymás mellett,
S a két szemed rám nevet
Kacagva köszöntelek én is,
De hangom kissé megremeg.

Mosolygok az utcasarokig
Aztán,hogy elfordulok
Fáradt szememhez nyúlok
S egy könnycseppet elmorzsolok.

A válás mindig nehéz,
De rosszul itélsz,
Nem bántam meg
Bárhogy is volt,nem bántam meg.

Szívemben mindig lesz egy hely emlékednek
Elfelejtem azt,hogy rossz vége lett
És csak az maradsz,
Ki engem boldoggá tett.

Elmentél tőlem kedves,
S én hagytam,hogy menj csak el
Hiába lett volna minden,
Ki menni akar,engedni kell.

Mosolygott hozzá az arcom,
De mögé ,már senki sem néz,
Játszani a közönyös embert,
Most látom csak míly nehéz.

Ha azt kérdezné most tőlem valaki
Mondjam meg,mit jelentesz nekem?!
Egy pillanatra zavarba jönnék,
S nem tudnék szólni hirtelen!

S nagysokára mondanám hallkan
Semmiség,csupán az életem,
S nem venné észre rajtam senki sem,
Hogy könnyes lett a szemem!
( Heinrich Heine )

Válasz

Az alábbi vers nem mondható szépnek, de tanulságosnak igen, legalább is szerintem:

Béres Sándor

LEGYEN

E Amíg egymás mellett el-el futkosunk,
M bár sehová sem vezet gyors utunk,
B s míg élünk, s hisszük: meg nem állhatunk,
E csak elvagyunk...
R ha egy mozgássérült mosolyog felénk,
S és egyszerre csak ránktör vagy belénk:
É hogy valamit már rég elfeledénk:
G az a reményk'.
B Hit abban, hogy a Sors bármit mér ránk,
E nem konyulhat le állandóan szánk!
N Az árt nekünk
N a legtöbbet, ha önspleennel eltelünk,
E s az életünk elszáll, de nem velünk,
D "mint könnyű fánk".

Válasz

Reményik Sándor
Eredj,ha tudsz

Egy szívnek, mely éppúgy fáj,
mint az enyém

Eredj, ha tudsz… Eredj, ha gondolod,
hogy valahol, bárhol a nagy világon
könnyebb lesz majd a sorsot hordanod,
eredj…
Szállj mint a fecske, délnek,
vagy északnak, mint a viharmadár,
magasából a mérhetetlen égnek
kémleld a pontot,
hol fészekrakó vágyaid kibontod.
Eredj, ha tudsz.

Eredj, ha hittelen
hiszed: a hontalanság odakünn
nem keserűbb, mint idebenn.
Eredj, ha azt hiszed,
hogy odakünn a világban nem ácsol
a lelkedből, ez érző, élő fából
az emlékezés új kereszteket.

A lelked csillapuló viharának
észrevétlen ezer új hangja támad,
süvít, sikolt,
s az emlékezés keresztfáira
téged feszít a honvágy és a bánat.
Eredj, ha nem hiszed.

Hajdanában Mikes se hitte ezt,
ki rab hazában élni nem tudott
de vállán égett az örök kereszt
s egy csillag Zágon felé mutatott.
Ha esténként a csillagok
fürödni a Márvány-tengerbe jártak,
meglátogatták az itthoni árnyak,
szelíd emlékek: eszeveszett hordák,
a szívét kitépték.
S hegyeken, tengereken túlra hordták…
Eredj, ha tudsz.

Ha majd úgy látod, minden elveszett:
inkább, semmint hordani itt a jármot,
szórd a szelekbe minden régi álmod;
ha úgy látod, hogy minden elveszett,
menj őserdőkön, tengereken túlra
ajánlani fel két munkás kezed.
Menj hát, ha teheted.

Itthon maradok én!
Károgva és sötéten,
mint téli varjú száraz jegenyén.
Még nem tudom:
jut-e nekem egy nyugalmas sarok,
de itthon maradok.

Leszek őrlő szú az idegen fában,
leszek az alj a felhajtott kupában,
az idegen vérben leszek a méreg,
miazma, láz, lappangó rút féreg,
de itthon maradok!

Akarok lenni a halálharang,
mely temet bár: halló fülekbe eseng
és lázít: visszavenni a mienk!
Akarok lenni a gyujtózsinór,
a kanóc része, lángralobbant vér,
mely titkon kúszik tíz-száz évekig
hamuban, éjben,
míg a keservek lőporához ér.
És akkor…!!

Még nem tudom:
jut-e nekem egy nyugalmas sarok,
de addig, varjú a száraz jegenyén:
én itthon maradok.

Válasz

Radnóti Miklós: Hasonlatok








Olyan vagy, mint egy suttogó faág,
ha rámhajolsz,
s rejtelmes ízű vagy,
olyan vagy, mint a mák,

s akár a folyton gyűrűző idő,
oly izgató vagy,
s olyan megnyugtató,
mint sír felett a kő,

olyan vagy, mint egy vélem nőtt barát,
s nem ismerem ma sem
egészen még
nehéz hajadnak illatát,

és kék vagy olykor s félek, el ne hagyj,
csavargó, nyurga füst -
és néha félek tőled én,
ha villámszínű vagy,

s mint napsütötte égiháború:
sötétarany,-
ha megharagszol,
ép oly vagy, mint az ú,

mélyhangu, hosszan zengő és sötét,
s ilyenkor én
mosolyból fényes hurkokat
rajzolgatok köréd.

Válasz

Takács Mária

Álmodtam

Álmodtam az éjjel...
Érdekes álom volt.
Mellettem voltál,
Két karod átkarolt.

Magasba repültünk,
Az ég tiszta volt.
Csillagok közt szálltunk,
Csak egy madár dalolt.

Fogtad némán a kezem,
Ragyogott az égbolt.
Mintha szárnyunk lett volna,
S felettünk a kék hold.

Mámorban fürödtünk,
Csak egy csengő szólt.
Felébredtem... kezem fogtad,
S lám, nem is álom volt.

Válasz

Pataky Péter

Nélküled

Csak egy szót szólj, s én meghalok.
Fekszem puha, őszi földön.
Vékony szemem hull a mélyre,
S megutál az életösztön.

Zord erem lükteti fejem,
Amíg várok rád, a jóra,
S míg az elmúlás elönt,
Mélyet üt a falióra.

Ősz a szemem, nyár az ajkad,
Dúdol a köd, a szürke éj,
S erőmet, mit tőled kaptam,
Elnyeli gyomromban a mély.

De nem szólsz, hagyod, hadd menjek,
Hív a tejútban forgó sír.
Hagyod, hogy szemem lehunyjam,
És tovább borítson a kín.


Budapest, 2013.

Válasz

Branyiczky Rita: Hatalom

Készült: 2006. december 22
Meddig mehetsz még el büntetlenül?
Mögötted megannyi lény teste hűl –
haláluk nem korlát számodra rég,
leráztad magadról lelked nyűgét.

Térképet rajzolsz át, tollad nyomod –
árkot váj a hegye, s az otthonod
máshová kerül át, már mást jelent.
A múltat feleded, formálsz jelent.

Óvatlan, durva vagy, eltép kezed –
családot szakít szét és nemzetet,
ám a széttépett szív tovább dobog.
Zászlajad a szélben rongyként lobog.

Határokról beszélsz, rideg szavad.
Van, aki falnak lát minden hidat –
Összeköt? Elválaszt? Ne nyiss vitát!
Számtalan száj mormol kérő imát.

Noha nem neked szól, hallod Te is:
sokféle az ima, akár a hit.
Nem tetszik, egyfélét akarsz nagyon –
ennek is ára van, kisebb vagyon.

Egyszer megöregszel, elhunysz talán.
Néhány szó leszel csak egy ház falán,
s nem lesz, ki értené a mondatot.
A léted Néked is határt szabott.

Válasz

Ez a gyönyörű vers nekem is kedvenc versem! Benne volt az érettségi tételem b. részében. Az a. tétel Ady és munkássága, az akkori helyzet volt.

Előzmény

Válasz