MEOSZ Vakbarát Hírportál

v

Vélemény Herczog László Miniszter úr részére az egyes szociális tárgyú kormányrendeletek módosításáról szóló előterjesztéssel kapcsolatban

Tisztelt Miniszter úr!

Az egyes szociális tárgyú kormányrendeletek módosításáról szóló előterjesztéssel kapcsolatban a következők szerint adjuk meg véleményünket.

1.) Általános vélemény a módosítás társadalmi, politikai és EU hatásairól

A módosítási tervezet egyes elemei, egy éppen kialakuló, működni kezdő rendszer teljes szétverését szolgálják, egy rövid távú financiális szempont kiemelt értékelése alapján, az összes többi pozitív társadalmi hatás figyelembevétele nélkül.

A financiális megtakarítás "tálalása" is csúsztatáson alapul, mert nem komplexitásában végzi el a számítást, hanem csupán a 2009. évre eleve alul tervezett támogatási kassza szempontjait ecseteli.

Maga az anyag tartalmazza a 2008. évi tény kifizetés számait 6,205 milliárd forint, majd a 2009. évi terv számot: 5,6 milliárd forint.

Kérdés, hogy változatlan foglalkoztatotti létszámot (nem fejlődést) feltételezve, pusztán a minimál bér emelkedéséből származó hatás figyelembevételével, hogyan lehetne ugyanazt a rendszert, magasabb kötelező bérkiáramlás mellett 600 millió forinttal kevesebb pénzből működtetni?

Csoda, ha túllépés van az alultervezett kasszához? Az lenne csoda, ha nem lenne túllépés!

Akkor most az okként megjelölt visszaélés miatt van túllépés, vagy az eleve alul tervezés miatt?! Miért nem ezen összefüggések ismertetésével készül az anyag? Kit akarunk becsapni, a Kormányt, a társadalmat, magunkat - és miért?

Szerintünk megérdemelné a Kormány, a magyar társadalom és a fogyatékos emberek is, hogy legalább őszinte tájékoztatást kapjanak a helyzetről.

A tervezet indoklása követi a "jó magyar recept" szabályait: Ha valamit tönkre akarsz tenni ami működik, látszólag meg akarsz spórolni valakiknek a bőrén pénzt, akkor hivatkozz arra, hogy a rendszerben visszaélések vannak - ez mindig "bejön", ezzel mindig meg lehet téveszteni a laikusokat.

Ez persze egyre kevésbé igaz már szerencsére, egyre többen fedezik fel a csúsztatásokat, a magyar társadalom szerencsére kezd egyre fogékonyabb lenni a hazugságok kiszűrésére.

Amúgy pedig, - mint ahogyan azt a részletes véleményünkből kitűnik, az ellenőrzési tevékenység javítása érdekében tett intézkedéseket egyáltalán nem kifogásoljuk, ami azt bizonyítja, hogy magunk is egyetértünk azzal, hogy a rendszerben csak a valós foglalkoztatási igények kapjanak támogatást.

2.) Részletes vélemény a tervezet egyes rendelkezéseivel kapcsolatban:

A tervezet szerinti intézkedések közül, a következő intézkedések bevezetése ellen határozottan tiltakozunk:

a.) a szociális foglalkoztatás keretében történő munkavégzés "pontos" helyének megjelölése (12. § c.)

Indok: Ha ez a rendelkezés nem teszi lehetővé a "külső munkahelyen" történő eseti, vagy rendszeres foglalkoztatást, akkor ez lehetetlenné tenné azt a jellemző munkavégzési formát, amikor a szociális intézményi foglalkoztatás keretében a foglalkoztatott személyek pl. parkrendezést, takarítási feladatokat, eseti karbantartási feladatokat végeznek el. Az intézményi foglalkoztatás keretei közt dolgozó emberek igen jelentős része csak ilyen, különös szakképzettséget nem igénylő, de társadalmilag igen hasznos feladatok elvégzésével foglalkoztatható. A jelenlegi piaci körülmények közt a foglalkoztatók nem válogathatnak a felkínált munkák közt, "örülhetnek annak" ha munkát tudnak a foglalkoztatott személyek számára szerezni.

b.) az engedélyezési eljárás menetébe újabb szakhatóság beiktatása (Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet 15. § (2),)

Indok: Ez a rendelkezés teljesen ellentétes a Kormány által a Hivatalok számának csökkentésére vonatkozó ígéretekkel, ezen túlmenően többlet időszükséglettel és többlet költséggel jár. Álláspontunk szerint a hatósági eljárásba beiktatott bírálati pontok: ORSZI szakértői vizsgálat, helyszíni hatósági vizsgálatok, szakhatósági engedélyek, stb. megfelelően alátámasztják az engedélyezés megalapozottságát. Teljesen felesleges egy "távoli", a helyszínt és a körülményeket egyáltalán nem ismerő, adminisztratív hatóság beiktatása, amely ugyanazon iratok alapján tudja a véleményét megfogalmazni, mint az engedélyező hatóság.

c.) a csak a nappali intézmény egyéves működése után megkezdhető szociális foglalkoztatás engedélyezése (16. § (2),

Indokok:
- Ez a rendelkezés teljes egészében kioltja a tervezetben foglalt, a többfajta tevékenységet azonos és összefüggő szempontok alapján vizsgáló, egységes engedélyező hatósági eljárás kialakítását célzó rendelkezés pozitív hatását, hiszen időben elválik a két engedélyezési eljárás és közben a körülmények igen jelentősen megváltoznak.

- Foglalkoztatási szempontból kifejezetten káros egy évig várakoztatni azokat az embereket, akik e várakozási idő alatt is már hozzájárulhatnának a nemzeti jövedelem termeléséhez, járulékot, adót fizethetnének az államnak és közben az ő fejlődésük is megvalósulhatna.

- Piaci szempontból elképzelhetetlen, hogy egy szociális intézmény az első (nappali intézmény) engedélyezési eljáráshoz szükséges szakmai programjában már tud bármit is mondani a majdan egy év múlva engedélyezhető foglalkoztatással kapcsolatban. Látszik, hogy ezt a tervezetet olyan emberek fogalmazták, akiknek semmiféle tapasztalatunk nincs a tényleges foglalkoztatási és piaci körülményekről. A szociális intézményi foglalkoztatásban rendkívül nehéz piacot szerezni - most a gazdasági válság közepette, pedig még a korábbinál is nehezebb - ezért ezt még tovább nehezíteni egyszerűen vétek.

- Igazi ésszerű, logikus és takarékos megoldást az jelentene, hogy ugyanaz a hatóság, ugyanabban az eljárásban, két egymást követő felesleges szakhatósági eljárás nélkül engedélyezhetné a nappali intézményi ellátást és a szociális foglalkoztatást is. Rendkívül pazarló és felesleges a jelenlegi rendszer is amikor: a nappali (vagy bentlakásos) intézmény engedélyezésekor első körben ugyanazon szakhatóságok (Tűzoltóság, ÁNTSZ, Környezetvédelmi Hatóság, ORSZI, engedélyező hatóság) irat és helyszíni vizsgálatot végeznek, majd az engedély megadását követően, amikor a fenntartó kezdeményezi a szociális intézményi foglalkoztatást, ugyanezen hatóságok, ugyanarra a helyszínre, ugyanúgy még egyszer lefolytatják az eljárást.

Ez aztán igazi pazarlás köztisztviselői bérrel, idővel, meg a fenntartók idegrendszerével - nem beszélve a papírtengerrel, ami fák ezreinek az életébe kerül.

Javasoljuk a rendelet módosítását úgy, hogy az intézményi (nappali és bentlakásos) engedélyezési eljárás megkezdésekor legyen lehetőség ugyanabban az eljárásban és az azzal egy időben kezdeményezni szociális foglalkoztatói engedélyezési eljárást is. Kizárólag azonos hatóság által, összefüggő szempontrendszer, egységes szakmai program alapján egy hatósági (és szakhatósági) eljárásban kerülhessen elbírálásra mindkét működési engedély kiadása, amennyiben a fenntartó mindkét intézményi formára működési engedély kérelmet nyújt be. Véleményünk szerint ez egy értelmes, a jogalkotói szándékkal is alapvetően összhangban lévő és a fenntartók számára is érzékelhető könnyebbséget jelentő intézkedés lenne.

d.) az 55 év feletti fogyatékos emberek fejlesztő, felkészítő, illetve 62 év felett munka -rehabilitációs foglalkoztatásból történő kizárása (30. § (2),

Indok: Számunkra teljesen érthetetlen, hogy milyen indokok alapján lehet minden ide vonatkozó jogszabály ellenére, életkor szerint kizárni egyes embereket a foglalkozási rehabilitációnak ebből a formájából (különösen a munkaképes 55 éves korban). Ez alapvető emberi jogokat sért, bevezetése esetén, ez ellen első körben az Állampolgári Jogok Biztosához fordulunk, majd megfontoljuk Alkotmánybírósági eljárás kezdeményezését.

Ez a rendelkezés logikátlan, gazdaságtalan a társadalom számára, emellett teljesen embertelen és morálisan is súlyosan kifogásolható.

3.) A fenti tervezett intézkedések negatív társadalmi és szakmai hatásai:

a.) a fogyatékos emberek társadalmi aktivitásának csökkentését és nem növelését célozzák:

- dolgozzanak minél kevesebben,
- legyenek minél többek passzívak,
- vegyenek minél kevesebben részt a nemzeti jövedelem előállításában.

b.) a fogyatékos embereket ellátó szociális intézményhálózat visszafejlesztését célozzák, szöges ellentétben a Magyarország által is elfogadott ENSZ Konvenció és a hatályos magyar törvények, továbbá az Országos Fogyatékosügyi Program tételes rendelkezéseivel és vállalásaival szemben. Ez az intézményhálózat egyébként jelenleg is, eleve messze fejletlenebb mint bármely más, az emberi jogokra valamit is adó Európai országban.

c.) a fogyatékos embereket ellátó intézményrendszer fenntartásának ellehetetlenítését célozzák, mert az intézmény fenntartási normatívák folyamatos, az utóbbi években minden évben következetesen végrehajtott csökkentése mellett, igyekeznek megakadályozni az egyébként is végüket járó intézményeket abban, hogy többfajta forrás együttes felhasználásával fenn tudják tartani magukat.

4.) Összegzés:

A rendelet tervezet általunk elfogadhatatlan elemei a következő negatív gazdasági, morális, társadalmi és EU hatások elérésére alkalmasak:

1.) Társadalmi szinten az állami költségvetés összességében rosszabb helyzetbe kerül:

- A foglalkoztatásra fordított támogatási összegnek igen jelentős része adók és járulékok formájában eleve "visszafolyik" az államkasszába, - ennek mértéke: munkáltatói befizetések + munkavállalói befizetések + SZJA (az egyéb jövedelmek, pl. rokkantsági nyugdíj, stb. összeszámítása alapján) becslések szerint a támogatási összeg legalább 50 %-a. Ha helyette a fogyatékos ember szociális segélyt kap, akkor ebből egyetlen fillér adó és járulék bevétele nem lesz az államnak, ez teljes egészében kiadás.

- A foglalkoztatás alapján kapott jövedelemből a fogyatékos emberek árukat és szolgáltatásokat vásárolnak, - hiszen az ő összes jövedelmük mellett nincs esélyük a megtakarításokra - amelynek ÁFA tartalma 25 %

- a foglalkoztatás támogatására fordított összeg mentesíti a szociális ellátó rendszer más elemeit az ottani kifizetések alól - miközben a tervezet igyekszik ezeknek az embereknek az ellátását más - egyébként ugyanúgy forráshiányos ellátások irányába terelni.

A foglalkoztatás támogatására fordított összegből nemzeti jövedelem termelődik, míg a passzív szociális segélyekből nem.

2.) Negatív hatást érünk el a fogyatékos emberek és összességében foglalkoztatási ráta EU által is elvárt és a Konvergencia Programban is alapelvárásként megfogalmazott alakulásában. A fogyatékossággal élő emberekre jellemző, egyébként is példátlanul alacsony foglalkoztatási szint további csökkenését eredményezik a tervezett intézkedések.

Erre tekintettel nem igaz az előterjesztésnek az az állítása, hogy a tervezett intézkedéseknek nincs EU hatása.

3.) Igen jelentős negatív társadalmi üzenete van annak, ha akár csak támogatással is, de foglalkoztatható, munkaképes emberek otthon ülnek és aktivitásuk teljesen elveszik, mások és a társadalom eltartására szorulnak.

Számunkra eddig úgy tűnt, mintha a kormány más rétegek esetében éppen ez ellen akarna tenni - támogatások aktív irányba történő átcsoportosításával (pl Út a Munkához Program, stb.), a fogyatékos emberek esetében pedig éppen a passzivitás növelését célozza meg ezekkel az intézkedésekkel.

Határozottan tiltakozunk ellene és a magyar társadalom érdekeivel ellentétesnek tartjuk azt hogy a magyar Kormány aktivitást csökkentő, passzívitásra ösztönző intézkedéseket akar "takarékosságként" bevezetni.

Ez nem takarékosság, hanem pazarlás!

Fogyatékos emberként és magyar állampolgárként is kérjük a Kormányt, hogy ne hozzon a társadalmi aktivitás ellenében ható intézkedéseket.

Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a tervezett intézkedések ellen minden lehetséges eszközzel, szükség esetén a nyilvánosság segítségével is fel kívánunk lépni.

Véleményünket megküldjük a kormányzati és társadalmi egyeztetésben részt vevő partnereknek, az Országos Fogyatékosügyi Tanácsnak is segítséget és állásfoglalást kérve.

A véleményünkkel nem érintett módosítási terveket tudomásul vesszük, azokat elfogadhatónak tartjuk.

(2009.08.10.)