A házastársad nyers szavai és meggondolatlan tettei beléd égtek. Egyszerűen képtelen vagy elfelejteni őket. A vonzalom helyett már csak neheztelést érzel iránta. Úgy tűnik, nincs más választásod, mint hogy szeretet nélküli házasságban élj. Emiatt még inkább neheztelsz rá.

De hidd el, javíthatsz a helyzeten. Először is beszéljünk egy kicsit a neheztelésről.

A neheztelés megakadályoz abban, hogy előbbre jussatok

A neheztelés tönkreteheti a házasságot. Miért mondhatjuk ezt? Mert éppen azokat a tulajdonságokat rombolja, amelyek a házasság alapját képezik, köztük a szeretetet, a bizalmat és a hűséget. A neheztelés ezért bizonyos értelemben nem is egy házassági probléma következménye, hanem maga a probléma. Jó okkal tanácsolja azt a Biblia, hogy „minden rosszindulatú keserűség. . . távolíttassék el tőletek” (Efézus 4:31).

A nehezteléssel magadnak ártasz. Ha neheztelsz, az olyan, mintha pofon ütnéd magad, és arra számítanál, hogy a másiknak fájjon. „Lehet, hogy az a családtag, akire haragszol, jól érzi magát a bőrében, és mit sem sejt az egészből” – írja Mark Sichel a könyvében. Ezt a következtetést vonja le: „Sokkal többet ártasz vele magadnak, mint annak, akire haragszol” (Healing From Family Rifts).

Rajtad múlik, hogy neheztelsz-e. Egyesek kétlik ezt, mert úgy érzik, hogy a házastársuk tehet róla, hogy haragszanak. Csak az a baj, hogy aki így gondolkodik, az olyasmire koncentrál, ami felett nincs hatalma: a másik tetteire. A Biblia ehelyett azt javasolja, hogy „mindenki a saját tetteit vizsgálja meg” (Galácia 6:4, Újfordítású revideált Biblia). Azt nem tudjuk befolyásolni, hogy mások mit mondjanak vagy tegyenek, de azt igen, hogy mi hogyan reagáljunk. Nem a neheztelés az egyetlen lehetséges reakció.

Ne háríts át minden felelősséget. Persze könnyű a házastársadat hibáztatni. De ne feledd, rajtad múlik, hogy neheztelsz-e, mint ahogy az is, hogy megbocsátasz-e. Választhatod azt is, hogy megfogadod a Biblia következő tanácsát: „ne menjen le úgy a nap, hogy ingerültek vagytok” (Efézus 4:26). Ha megbocsátó vagy, könnyebb lesz megoldanotok a házassági gondjaitokat. (Bibliai alapelv:Kolosszé 3:13.)

Legyél őszinte magadhoz. A Biblia elismeri, hogy vannak „haragos” emberek, és olyanok, akik hajlamosak „dühbe gurulni” (Példabeszédek 29:22). Te is ilyen vagy? Kérdezd meg magadtól: „Hamar megsértődök? Haragtartó vagyok? Hajlamos vagyok a bolhából elefántot csinálni?” A Biblia kijelenti, hogy „aki. . . folyton felhoz egy dolgot, elválasztja egymástól a jó barátokat” (Példabeszédek 17:9; Prédikátor 7:9). Ez egy házasságban is előfordulhat. Ezért ha könnyen megharagszol, gondold át, hogy lehetnél-e türelmesebb a házastársaddal. (Bibliai alapelv: 1Péter 4:8.)

Döntsd el, hogy érdemes-e foglalkozni vele. A Biblia szerint „ideje [van] a hallgatásnak, és ideje a szólásnak” (Prédikátor 3:7). Nem feltétlenül kell minden sérelemről beszélni. Néha egyszerűen azt teheted, amit a Biblia javasol: „Beszéljetek csak szívetekben az ágyatokon, és hallgassatok” (Zsoltárok 4:4). Ha viszont mégiscsak jobb lenne megbeszélni a dolgot, várj vele, amíg lehiggadsz. Beatriz ezt mondja: „Amikor a férjem megbánt, először megpróbálok megnyugodni. Sokszor rájövök, hogy nem is volt olyan komoly az egész, és így több tisztelettel tudok beszélni vele.” (Bibliai alapelv: Példabeszédek 19:11.)

Értsd meg, hogy mit is jelent megbocsátani. A Bibliában egyebek közt egy olyan szót fordítanak a „megbocsát” igével, amely valaminek az elengedését sugallja. A megbocsátás tehát nem azt jelenti, hogy elbagatellizálod a sérelmet, vagy úgy teszel, mintha mi sem történt volna, hanem azt, hogy egyszerűen elengeded, mivel tudod, hogy a neheztelés többet árthat az egészségednek és a házasságodnak, mint maga a sérelem.