A nagyothallás fajtái

A hallásveszteség orvosi kifejezése a nagyothallás, melynek különböző típusai és tünetei vannak.

Vezetéses nagyothallás
Ennek oka hallásveszteség a külső vagy közép fülben, azaz a fül azon részeiben, melyek a hangok mechanikai átadásáért felelősek.

Idegi nagyothallás
A belső fül képtelenné válik a hangrezgések helyes ideg impulzussá alakítására. Ez a hallásveszteség típus a beszéd értést nehezíti: az érintett nem ismeri fel a hangokat.

Kevert típusú nagyothallás
Ebben az esetben a sérülés a közép- és a belső fülre is hat, így ez a hallásveszteség az előbb említett két típus kombinációja.

Központi vagy centrális nagyothallás
A központi hallás az agyban található. Amikor a hang eljut a fülbe, s azt a fül nem pontosan értelmezi, akkor ezt nevezzük központi siketségnek.

Fülzúgás
Olyan zavaró hangok és zajok, melyeket a páciens időszakosan vagy állandóan belülről hall. Ez a panasz többé-kevésbé kapcsolatban van a nagyothallással, habár nem hallásveszteség. Nehézséget okozhat azonban azoknak a szavaknak és hangoknak a megértésében, melyeket ezek a zajok elfednek.

A fül betegségeinek tünetei közt a betegek gyakran számolnak be halláscsökkenésről, mely tulajdonképpen csak egy tünet, ami mögött számos betegség állhat. Halláscsökkenés esetén minden esetben részletes fül-orr-gégészeti vizsgálatra van szükség mely segítségével megállapítható a háttérben álló betegség, a nagyothallás oka a külsőfül vagy a középfül betegsége, akkor vezetéses halláscsökkenésről beszélünk. Ilyen halláscsökkenést okozó betegség lehet a külső hallójárat, illetve a középfül gyulladása, valamint az itt elhelyezkedő daganat, de a panaszok hátterében leggyakrabban a fülzsírból és hámsejtekből álló lerakódás áll. A vezetéses halláscsökkenés egy másik gyakori oka az otosclerosis, azaz a fül meszesedése, amelynek oka a csontos csiga tokjában keletkező szabálytalan új csontos gócok. Ezek a gócok fokozatosan növekedve, a legbelső hallócsont, a kengyel elmerevedését okozzák, így a hang által keltett rezgés, melyet a dobhártyáról normál esetben a hallócsontok felerősítve továbbítanának a csiga és a belsőfül felé, nem tud tovaterjedni. A halláscsökkenés ezért alakul ki. A felnőtt lakosság kb. 1 százalékát érinti.

Ha a nagyothallás oka a belső fül vagy a hallóideg betegsége, akkor beszélünk idegi halláscsökkenésről. Veleszületett formájának oka lehet a terhesség első harmadában lezajló rubeola fertőzés. Ezen kívül egyéb fejlődési rendellenesség és anyagcsere-betegségek vezethetnek nagyothalláshoz.

Serdülő és fiatal felnőtt korban ugyancsak felléphet halláscsökkenés, melynek hátterében a hallóideg vírusos gyulladása okozhat. A betegség szédüléssel, hányingerrel, és hányással is társul. Kiemelendő a herpes zoster vírusfertőzés, amely a hallóideg mellett az arcideget és érinti. Ennek következtében az arcizmok bénulása is fellép.

A felnőttkori halláscsökkenés leggyakoribb oka a zajártalom. Minden erős zajforrás, mint például a famegmunkáló eszközök, nehézgépezet, erős robbanás károsíthatja a belsőfület. Minden 85 decibelnél erősebb zaj károsít. A zajártalom iránti érzékenység egyénekként változhat, de mindenki veszít a hallásából, ha hosszú ideig van kitéve erős zajnak.

Időskorban a normális öregedés természetes velejárójának tekinthető bizonyos fokú halláscsökkenés. Ennek oka az, hogy a belső fülben található, hallásban szerepet játszó membránok (milyen hártyák?! Közérthetőbb legyen) a kor előrehaladtával veszítenek rugalmasságukból, elmeszesednek. A halláscsökkenés változó mértékben jelentkezhet. Előfordul, hogy valakinél az első tünetek 60 éves kor körül már jelentkeznek, míg mások hallása 90 évesen is ép. A férfiak többnyire súlyosabban érintettek, mint a nők.

Hallászavarok esetén a hátterében ritkán központi idegrendszeri daganatok is állhatnak.

Tünetei, felismerése 

A vezetéses halláscsökkenésre jellemző, hogy a hallászavar mellett a kiváltó betegség tünetei dominálnak. Középfülgyulladás esetén a halláscsökkenés mellett magas láz, fájdalom, fülfolyás lehetnek a jellemzőek. Az otosclerosis esetén a betegség a 20 évekre válik egyértelművé, a betegség lefolyását terhesség gyorsítja.

Veleszületett süketség esetén a gyermek nem reagál a zajokra, hangokra. Már az egészen kicsi újszülöttek is hallják a hangokat, erősebb zajra, pl. a csengő hangjára felébrednek, összerezzenek három hónapos korban. Hathónapos korra a csecsemő odafordul a zajokra és elkezd gőgicsélni. Ha felmerül a halláskárosodás gyanúja, mindenképpen el kell végezni a gyermek hallásvizsgálatát, hiszen a beszédfejlődéshez elengedhetetlen a hallás megléte. Ezek a gyerekek kezdettől fogva speciális foglalkozást igényelnek.

Ha a nagyothallás hátterében herpes zoster fertőzés áll, akkor az érintett agyidegek ( a hallóideg és az arcideg) által ellátott területen, a fülkagylón és a hallójáratban apró, igen fájdalmas hólyagocskák láthatók, melyek tartalma víztiszta. Ezen elváltozások később pörkösödnek, majd leszáradnak. A betegség kísérő tünete az erős fájdalom, a fejfájás, szédülés és hányinger. Az arcideg érintettsége következtében az arcizmok bénulás is bekövetkezhet. Az idegrendszeri tünetek (nagyothallás, bénulás) lehetnek átmenetiek, néha azonban véglegesen megmaradnak. A zajártalom következtében kialakuló halláscsökkenés jellemezője, hogy a halláskiesés a magasabb hangoknál kezdődik, és innen terjed a mélyebb frekvenciák felé. E formát fülcsengés is kíséri. Az időskori halláscsökkenés tünetei is hasonlóak. Itt eleinte ugyancsak a magasabb frekvenciájú hangok hallása esik ki, majd később a mélyebb hangoké.

Amennyiben a betegség oka valamilyen központi idegrendszeri tumor, akkor számos egyéb idegrendszeri tünet kíséri a hallászavart, mint például szédülés, járászavar, fejfájás, hányás.

A hallászavarok kivizsgálása minden esetben fül-orr-gégész feladata. A hallás vizsgálata legegyszerűbben hangvilla segítségével történhet. E vizsgálat alapján a vezetéses és idegi halláscsökkenést már el lehet különíteni. További speciális audiológia vizsgáltok végzése is szükséges lehet. Bizonyos esetekben képalkotó. CT-, MRI-vizsgálat elvégzése is indokolt lehet.

Kezelése

A vezetéses halláscsökkenés esetén a kiváltó alapbetegséget kell kezelni, pl. középfülgyulladás estén antibiotikum-terápiát kell alkalmazni. Otosclerosisnál a megoldás mikrosebészi, hiszen a kengyel eltávolítása, valamint protézissel történő helyettesítése szükséges. Amennyiben a beteg nem fogadja el ezt a megoldást, a hallókészülék lehet az alternatíva. Hallókészülékek jelentenek megoldást az idegi eredetű maradandó halláskárosodás tüneteinek enyhítésében. Számos típusú készüléket forgalmaznak ma már. A zsebbe helyezhető hallókészülékeknél az eszköz egyik része a fülben van, az erősítő dobozt pedig zsebben hordják a betegek. Súlyos halláskárosodás esetén használhatók, ilyenkor a fülbe helyezett füldugó a készülékkel egy zsinóron keresztül kapcsolódik. Vannak fül mögé és a fülre szerelhető készülékek, ilyenkor a fülbe helyezett rész egy rugalmas csővel illeszkedik a fül mögötti részhez. A legmodernebb készülékek a hallójáratba illeszthetők, ez által kozmetikailag is jobban elfogadhatók a beteg számára.

Megelőzése

Megelőzésre csak a zajártalom által kiváltott nagyothallás esetén van mód. Fontos, hogy azok, akik zajártalomnak vannak kitéve munkakörülményeikből adódóan, munka közben viseljenek megfelelő védőfelszerelést. Káros hatása van a fülhallgatón keresztül hallgatott hangos zenének is (walkman, discman, MP3 lejátszók), ezek használata során kerüljük a nagy hangerőt.

Dr. Erlaky Hajna

A vak vagy gyengén látó ember érzékszervi fogyatékossága az utcán vagy közösségben fehér bot nélkül is szembetűnő, szinte mindenki ösztönös segítõkészséggel reagál. A nagyothalló ember problémája idegenek számára nem tűnik fel azonnal, még megszokott környezetében is legtöbben megfeledkeznek arról, hogy tekintettel legyenek rá. A nagyothallásnak igen sok fajtája ismert.

Amikor a nagyothalló nem reagál a hangokra, nem figyel fel arra, hogy hozzá szóltak, vagy csak részben érti, amit mondanak neki, könnyen azt a benyomást kelti, hogy figyelmetlen, vagy akár együgyü. A beszélgetőpartner hangjába türelmetlenség, ingerültség vegyül, ha újra meg újra meg kell ismételni mondandóját. Ezt a nagyothalló is érzékeli, és szeretné az ilyen helyzeteket elkerülni. Inkább nem kérdez vissza legközelebb, csak rábólint. Ha úgy érzi, választ is várnak, akkor megpróbálja a hangfoszlányokból "megfejteni" a kérdést, és válaszol valamit.

A probléma okai

A nagyothallás igen sok fajtája ismert. A veleszületett formák okai között genetikai meghatározottság, fejlődési rendellenesség, méhen belüli fertőzés, születéskor elszenvedett sérülés szerepelhet. A belső fül nagyon érzékenyen reagál a kiserek keringési viszonyaira, melyet kezeletlen magas vérnyomás, cukorbetegség, korszerűtlen táplálkozás és a dohányzás jelentősen ronthat. Ép hallással született egyén hallásának megromlását halláscsökkenésnek nevezzük. A receptorsejtek, a hallóideg, vagy a hallópálya magasabb, központi idegrendszeri részének betegsége idegi típusú halláscsökkenést okoz.

A halláscsökkenés legsúlyosabb foka a teljes süketség, mely mindenképpen feltételez idegi komponenst is. A vezetéses apparátusnak akár a teljes hiánya sem eredményez teljes süketséget, csak közepes fokú nagyothallást. A süketség lehet veleszületett vagy szerzett. Nagyon fontos az újszülöttek hallásszűrése, amely első ízben már az újszülött osztályon megtörténik. Később a házi gyermekorvosok és a védőnők feladata, hogy a csecsemő fejlődésének nyomon követése során az egész hallás szubjektív jeleit ellenőrizzék. A jól halló csecsemő reagál a hangokra, később édesanyja hangjának irányába fordítja fejét. Ezek hiányára fel kell figyelni, és ha szükséges, speciális műszerrel meg kell vizsgálni, hogy a hangingerek kiváltanake a nagyagy hallókérgében vagy az agytörzsben elektromos választ. Objektív hallásvizsgálatnak nevezzük ezt. Jelentősége igen nagy, mivel lehetővé teszi a hallássérültség korai diagnózisát, ami azért fontos, mert a beszédfejlődés elengedhetetlen feltétele a jó hallás.

Mûtéttel, vagy nélküle?

A pontos diagnózis birtokában eldönthető, hogy műtéttel vagy hallókészülékkel érhető-e el használható hallás? Teljes süketség esetén is fontos, hogy minél előbb a megfelelő gyógypedagógiai intézményhez irányítsuk a családot. Az orvostudomány jelenlegi fejlettségi színvonalán megengedhetetlen, hogy egy kisgyermek súlyos hallássérült voltára csak az elmaradt beszédfejlődés hívja fel a figyelmet. A gyermekkor gyakori hurutos állapotai sokszor okoznak fülészeti szövődményt. A nagy orrmandula idült fülkürthurutot tarthat fent, a dobüregben savó gyűlik meg, és vezetéses hallásromlást okoz. A gyermek orrlégzése gátolt, ezért száját folyamatosan nyitva tartja, ami jellegzetes, bamba kifejezést kölcsönöz. Mivel rosszul alszik, nappal fáradt, álmos, és mert rosszul is hall, minden tényező adott ahhoz, hogy az iskolában figyelmetlennek, lustának és butának gondolják. Egy orrmandulaműtét olykor a bizonyítvány rohamos javulását eredményezi.

Más vezetéses nagyothallások esetében a műtéti hallásjavítás gyakran összetettebb, mikrosebészeti rekonstrukciót igényel, melynek során befoltozható a lyukas dobhártya, pótolható a hiányzó hallócsont, vagy ismét rezgőképessé tehető a csontosan rögzült hallócsontláncolat.

A technika "csodái"

Az idegi típusú halláscsökkenések közül a leggyakoribb az időskori nagyothallás. A belső fül teljesítőképessége hasonlóan más szervekéhez az életkor előrehaladtával csökken. Először a magas hangtartományban emelkedik meg a hallásküszöb, majd az évek múlásával a mélyebb hangok érzékelése is romlik. Van, akinél már negyvenéves korban megkezdődik, míg mások csak hetven felé kezdik észrevenni, megint mások nem is érzékelik, csak a család figyel fel rá, hogy a nagymama az utóbbi időben bömbölteti a televíziót, vagy nem hallja meg a telefon csörgését. Később nehézségekbe ütközik a társalgás. Csak a kabaréban olyan tréfás, amikor rálegyintenek az emberre, hogy "á, nem érdekes, hosszú...". Sok idős ember ezért sértetté, zárkózottá válik.

Az időskori nagyothallás az öregedés természetes velejárója. Ennek ellenére a legtöbben szégyellik, sokkal inkább, mint pl. látásromlásukat. Míg régebben a gyakran Sokol rádió méretű készülékek, drótos fülillesztékekkel valóban kényelmetlenek és feltűnőek voltak, ma már egy hasonló teljesítményű készülék elfér a fülkagyló mögött, vagy akár a hallójárati bemenetbe illesztve. Kezelésük egyszerű, minimális karbantartást igényelnek. Idősebb emberek is hamar megszokják viselésüket és elkerülhetik a nagyothallással járó kellemetlenségeket. A közepes fokú idegi halláscsökkenésre pedig már egészen miniatűr, a hallójáratban teljesen eltûnő, füldugó nagyságú eszközök is kaphatók. A legkisebbek még oldalról betekintve sem vehetők észre, behelyezésük kézzel nem is lehetséges, külön kis eszközzel kell betolni. Ezek elsősorban aktívabb, dolgozó embereknek valók.

A vezetéses nagyothallás kezelésében tehát a műtéti hallásjavítás, az idegi típusú halláscsökkenésnél pedig a megfelelő hallásjavító készülék rendelése az elsődleges feladat, de ez utóbbi is javítható műtéttel. Ma már mód van arra, hogy a belső fülbe olyan mikroelektródát ültessünk, amely a hangingerrel szinkronban elõállítja az elpusztult receptorsejtek elektromos jeleit, és közvetlenül ingerli a hallóideg megfelelő rostjait, ami az agyban hallásérzetet vált ki.

Míg a hagyományos hallókészülékek csupán különlegesen finom hangerősítőként működtek, addig a belső fülbe implantált elektróda és a hozzá csatlakozó elektronika teljesen átveszi az elpusztult belső fül szerepét. Ez a csodálatos műtéti, technikai lehetőség az utóbbi idõben rohamos fejlődésen ment át, az elektronika és az operatív háttér is egyre tökéletesebb. Ennek ellenére ma még csak akkor vállalhatjuk a belső fül megnyitásának kockázatát, ha a beteg mindkét fülére teljesen, vagy csaknem teljesen süket, azaz hallókészülékkel már nincs lehetőség a hétköznapi életben használható hallás elérésére.

Forrás:
Dr. Rezek Ödön, Vital.hu