A lakóhely már önmagában eldönti a fogyatékkal élők elhelyezkedésének esélyeit, a fogyatékosok foglalkoztatását elősegítő támogatások pedig egyszerre orientálnak és félrevezetnek. Mindez annak a 230 interjúnak az egyik legfontosabb tanulsága, amelyet a RehabJob nemrég zárult országos szakmai programjának résztvevőivel készítettek.

A féléves program azt célozta, hogy szervezett tanácsadás és képzés keretében segítse a fogyatékkal élőket felkészülni az álláskeresésre és a munkahelyi környezetbe történő beilleszkedésre. A tréning az elhelyezkedéshez szükséges legfontosabb készségek, így az önéletrajz írás, az állásinterjúra való felkészülés és a munkatársakkal történő együttműködés elsajátításával segítette a felkészülést, ugyanakkor az interjúk révén országos képet igyekezett kialakítani a speciális helyzetű munkavállalók elhelyezkedési esélyeiről.
 
A megváltozott munkaképességűek szervezeteinek szakmai tevékenységét támogató program 2013. november - 2014. május között zajlott és 230 fogyatékkal élő személyt érintett. A tanácsadáson az ország minden részében élő érintettek részt vettek, a   RehabJob budapesti irodában személyesen, a vidéken élőknek, illetve a bejárásban korlátozottak pedig Skype-on tudtak a tréninghez és tanácsadáshoz csatlakozni.
 
“A résztvevőkkel folytatott interjúk tanulságai mindenképpen elgondolkodtatóak” - mondta Fischer Zoltán, a program tanácsadója. “Budapestet és néhány nagyvárost leszámítva kevés esélye van az elhelyezkedésre egy megváltozott munkaképességűnek. Nagyon sok olyan emberrel beszéltünk, akinek egyszerűen reménytelen a helyzete: nem a fogyatékossága miatt, hanem mert a fogyatékosságával azon a környéken nem lehet munkát kapni. Mindeközben a nagyvárosokban óriási túljelentkezés van a megváltozott munkaképességű munkavállalóknak hirdetett állásokra. A nyolc általánostól az egyetemi végzettségű kollégákig rengetegen pályázzák meg például ugyanazt a speciális raktárosi állást. A célzott álláshirdetések sokszor tévutat jelölnek ki, nem a képességeket, hanem a fogyatékosságot helyezik a középpontba. Meggyőződésünk, hogy jóval több állást kellene érdemben elérhetővé tenni mindenkinek, így a megváltozott munkaképességűek is végzettségük, nem pedig fogyatékosságuk alapján tudnának pályázni.” - mondta Fischer Zoltán.
 
“Tanulságos az is, ahogy a megváltozott munkaképességű társaim a vállalatokat látják.” - mondta Markos Ádám, a RehabJob szakmai vezetője. “Gyakran a cégek nem tudnak, vagy nem mernek informatív álláshirdetéseket írni, és így a pályázók sem tudják felmérni, milyen feladatokat is kellene ellátniuk. Így aztán mindenki söréttel lő és mindenre pályázik, hátha valamelyik interjúra behívják. Cégek munkatársaival beszélgetve azt tapasztaljuk, hogy többnyire nem a HR-es kollégák és nem is azok állítják össze az állás hirdetést, akik majd a megváltozott munkaképességű munkavállalók főnökei lesznek. A feladatot inkább odaadják például a pénzügyes munkatársnak, merthogy az elsődleges cél úgyis az, hogy a rehabilitációs hozzájárulást ne kelljen fizetni. Ez is egy példa arra, hogy a pénzügyi ösztönzés önmagában nem elég, sőt félrevezető. De ugyanígy hozhatnám azt a példát is, hogy sem a megváltozott munkaképességű pályázó, sem a munkatársat kereső vállalat nem tudja pontosan, hol és hogyan szerepeljen az önéletrajzban a fogyatékosság. Nem alakult ki a természetesség gyakorlata, ahol sem alul-, sem túlértékelésre nem kerül ez az egyébként lényeges információ.” - mondta Markos Ádám.
 
A megváltozott munkaképességűek munkaerőpiaci integrálásával foglalkozó RehabJob a hasonló jellegű programok folytatásában bízik. A cég szerint a speciális helyzetű munkavállalók ezreinek elhelyezkedését segítené, ha felkészítések és tanácsadások sora állna rendelkezésükre. A cégek számára is jónéhány területen lenne mód előrelépni. 
 
“Azt szeretnénk elérni, hogy a cégek ne kötelezettséget, hanem lehetőséget lássanak a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásában” - mondta Dobár Attila, a RehabJob ügyvezető igazgatója. “A cégek rendkívül leegyszerűsítően kezelik a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatását, ami persze abból is fakad, hogy az egészet a kevesebb járulék fizetése ösztönzi. De ha már úgy döntöttek a cégek, hogy foglalkoztatnak, akkor inkább várjanak el valódi teljesítményt, és ennek megfelelő fizetést is adjanak. Sem pozitív, sem pedig negatív diszkriminációra nincs szükség. Az elvégzett munka döntse el, hogy ki mennyit ér. Jelenleg talán az a leggyakoribb és egyben legrosszabb gyakorlat, amikor minimál bérért foglalkoztatnak speciális helyzetű munkavállalókat rugalmatlanul előírt feladatkörökben, márpedig félmunkaidőben 50 ezer forintos fizetésért még az egyébként jó munkaerő is elszegényedik és kiábrándul. Speciális munkaerő közvetítőként most azzal járulunk hozzá a szereplők jobb egymásra találásához, hogy a rehabjob.hu felületen speciális, a megváltozott munkaképességű munkavállalók igényeire szabott önéletrajz mintát tettünk elérhetővé. Ezek az önéletrajzok világosan és közérthetően feltüntetik, hogy melyek azok a speciális jellemzők és igények, amelyek a munkavégzést érintik.” - mondta Dobár Attila.

Ollózva:http://profitline.hu/hircentrum/hir/313737/Ne-a-fogyatekossagert-fizessenek