Esélye az életben csak annak lehet, aki tanul. De hol tanuljanak a fogyatékosok? Speciális iskolákba járjanak, mert speciálisak az igényeik, vagy integrált oktatásban épp társaikkal együtt tanuljanak, hiszen az élet sem tesz különbséget? Mit kínál a távoktatás?

Dániában azt tapasztalták a kutatók, hogy a gyerekek csupán 0,9 százaléka nem képes normál iskolában tanulni. Nálunk, úgy tűnik, a fogyatékkal élő gyerekek számára nem ilyen egyszerű a helyzet.

Dr. Derera Mihály, a Mozgássérültek Országos Szövetsége távoktatási intézetének igazgatója erre az adatra azt mondja, hogy ahány ország, annyiféleképpen ítélik meg, hogy ki számít fogyatékosnak. Nálunk a statisztikák szerint sok a fogyatékos, de ez nem jelenti azt, hogy többen vannak, mint másutt. De akárhogy is van, mindenkinek joga van a neki megfelelő oktatáshoz.

A fejlett európai országokhoz képest nemcsak anyagi okok miatt nehezebb a helyzetünk, hanem azért is, mert a személet más. Van olyan ország, ahol egyszerűen felháborítónak tartják azt a gondolatot, hogy egy tolókocsis kisgyereket, például, ne a normális általános iskolában oktassák. A ló túloldala viszont, hogy minden gyereket normál iskolába kell járatni, azt is, aki valamilyen okból nem tudja követni az osztály munkáját. Nagy baj, ha valakit olyan iskolai környezetbe helyezünk, ami az ő képességeinek vagy fizikai, szellemi állapotának nem felel meg.

Nagy Géza a Student Szerviz vezetője maga is mozgássérült. Szerinte fontos a pénz, de legalább ilyen fontos a szemlélet. Amikor ő gyermek volt, és mozgássérültként átesett egy operáción, az iskola igazgatónője áthelyeztette az osztálytermüket egy olyan helyre, ahová könnyebben be tudott járni. Segítettek az osztálytársak is. Ez az ország gazdag még egy ideig nem lesz -mondja -, de ha jóindulatú a tanár, az igazgató, a diáktárs, a szülő és a többi, akkor sok olyan problémát lehet orvosolni, amit egyébként csak pénzzel lehetne megoldani.

Szerényi Viktor nemrégiben levelet írt a műsornak egy súlyosan mozgássérült barátja ügyében, akivel 20 éve ismerik egymást. Annak ellenére, hogy sem a kezét, sem a lábát nem tudja használni, az ép emberek fogalmai szerint, középiskolát, majd főiskolát végzett. Diplomamunkáját a saját számítógépén írta, úgy, hogy a szájába ceruzát fogva pötyögtette be a klaviatúrán, és azért aki már gépelt, az tudja, hogy nyolcvan oldalt így megírni fizikailag is nagy teljesítmény. Munkavállalási tanácsadó a végzettsége, sokat segíthetne fogyatékos társainak, de nincs rá lehetősége. Ugyanakkor lelkileg felőrli az a helyzet, hogy egy olyan otthonban él, ami nem mozgáskorlátozottaknak, hanem szellemi fogyatékosoknak és haldoklóknak a számára van fenntartva, és nem tud a helyzetén változtatni. Szerényi Viktor nem anyagi segítségért kilincsel, hanem munka- és életlehetőséget szeretne a barátjának.

Dr. Derera Mihály szerint is sokan laknak állapotuknak nem megfelelő intézményben. Van, aki egészségügyi gyerekotthonban lakik felnőttként, vagy szellemi fogyatékosok, akik idült alkoholistákkal élnek egy szociális intézetben, és ez rettenetes helyzet. Ő azt ajánlja, forduljanak a mozgássérültek szervezetéhez, 650 faluban, városban van helyi csoportja, 82 városban egyesülete. Ott tudnak ajánlani a közelben levő lakóotthont. Működik egy zöld szám is, ahol segítséget lehet kérni távmunkával és távoktatással kapcsolatban. Ez egy reggel nyolc és este nyolc között hívható szám: 06-80-204-233, ingyen hívható bárhonnan.

Derera Mihály tapasztalatai szerint az emberek azt mondják, hogy a fogyatékos ember pontosan olyan, mint a többi. Ugyanakkor, amikor tenni kellene valamit értük, sokan lesöprik az asztalról az ügyüket. Példának hozza, hogy a Parlament megszavazta az esélyegyenlőségi törvényt a határidőkkel együtt, utána meg megszavazta azt, hogy ezt a határidőt nem is kell pontosan betartani.

Nagy Géza, a Student Szerviz vezetője úgy véli, hogy Magyarországnak viszonylag jó törvényei vannak, melyek védenék a fogyatékos embereket. Akár az alkotmányból indulunk ki, akár utána a szaktörvényekből. Az, hogy ezeket nem tartják be, az egy általános probléma. Magyarország ott tart, hogy az ember nem vesz buszjegyet, azt gondolja, hogy neki joga van lógni a járműveken. Az épített környezet akadálymentesítéséről szóló törvényeket '84 óta elvileg mindenkinek kutya kötelessége lenne betartani. Ugyanakkor vannak nagyon jó példák.

Fonyódi Ilona, az Oktatási Minisztérium munkatársa, a fogyatékosok képzéséről beszélt. Az oktatási törvény '93 óta lehetőséget biztosít a fogyatékos gyerekek integrált és szegregált képzésére egyaránt. Attól függően, hogy a szakértői bizottság vizsgálata mit tart jobbnak. A szakmai vélemény is az, hogy nem minden gyerek oktatható integráltan, illetve nem minden élethelyzetben. Van olyan gyerek, akinek bizonyos ideig szegregált oktatás a célravezető, és utána integráltan jobban haladt. 1993 óta, először nagyon lassan, azóta kicsit gyorsabban haladt azon intézmények bővülése, akik vállalták a fogyatékos gyerekek integrált oktatását. Igaz, sok helyütt gyöngék a szakmai és tárgyi föltételek, ezt a képzést nem veszik bele az alapító okirat pedagógiai programjába, márpedig ennek hiányában az iskola nem jut hozzá az emelt szintű normatívához sem.

Jó példa a XI. kerületben működő Klébesberg Kúnó Általános Iskola tagiskolája, ahol nagyon régóta folyik integrált oktatás. Különböző típusú fogyatékos gyerekeket oktatnak együtt az ép gyermekekkel. Marcaliban a Hétszínvirág Iskola szintén integrált oktatást támogat a környező településeken. Tehát vannak az országban nagyon jó példák. Jó?

A szakiskolai, illetve középiskolai képzésben hasonló a helyzet. Ott is vannak gyerekek, akik könnyedén bejutnak az integrált oktatási intézménybe. Főleg az érzékszervi fogyatékosokra jellemző ez, de mozgássérülteknél is egyre többen jutnak be ilyen iskolába. Az értelmi fogyatékosok számára még többnyire a speciális szakiskolák azok, ahol a szakképzésüket biztosítják. A felsőoktatásban kevesen vannak, az összlétszámukhoz tekintve nagyon kicsi a fogyatékos hallgatók aránya, de az elmúlt néhány évben megduplázódott a számuk.


Kossuth Rádióban elhangzott műsor alapján: B. Király Györgyi