Karvai Sándor vakon született, de mindent kipróbál, amit egy látó tud: kerékpározik, autót vezet, látó családja csak a sárkányrepüléstől félti. Kőváry Barna autójában versenyez, egy pontra vannak a ralibajnoki címtől.

A 34 éves Karvai Sándor zöldhályoggal a szemén szülelett, soha nem látott. Ennek ellenére teljes értékű életet akar élni, mindent kipróbálni, amit egy jól látónak is lehet. A ralibajnokság utolsó három futamán mitfahrerként ült autóba.

Vak navigátor

Kőváry Barna 1993 óta autóversenyző, tartott előadást börtönben, kocsikáztatott autista gyerekeket is. Egy közös ismerősük mutatta be őket egymásnak, tíz perc után mint barátok beszélgettek.

Kőváry nem úgy kezelte, mint egy fogyatékost, Karvai sem sajnáltatta magát: „Sanyi már akkor azt mondta, ő már nem akar látni, jó ez így, ahogy van”.

„Életigenlése, az élethez való pozitív hozzáállása fogott meg. Rájöttem, nekem nincs is problémám, mert ami van, eltörpül amellett, ha valakinek nincs látása. Sok embernek jót tenne, ha eltölthetne ilyen emberekkel pár órát, másképp látná a világot.”

Karvai szerint nincs mit tenni, ezzel együtt kell élni. „Ennek ellenére igyekszem mindent kipróbálni, amit egy látó ember megcsinál. Van egy ikertestvérem, ő jól lát. A legrosszabb érzés, amikor meglátogat és kocsival megy el, én meg mehetek a kis fehér botommal”.

Tisztában van a helyzetével, húszévesen megmondták neki, elhaltak azok az idegsejtek, amik a látáshoz kellenek, össze van sorvadva a szeme belül, nem lehet műteni. „Lehet, hogy 30-40 év múlva erre is lesz megoldás, de én akkor már 70 éves leszek. Persze lehet, hogy heccből kipróbálom. Látni biztos gyönyörű, a napfényt, a csajokat, vagy az autókat. De én így is nagyon szeretek, és örökké szeretnék élni”.

Hajnali háromkor kel, este 7-re ér haza Hontra. Tizenöt éve egyszeri átszállással napi több száz kilométert utazik, hogy dolgozhasson – tollakat szerel, csomagol - havi 65 ezer forintért. „Engem a rali teljesen kikapcsol, ez ad erőt a szürke hétköznapokra.”

Az autók a gyengéi, már vezetett is, természetesen nem a forgalomban. Bárkit, bármit megfog, megjegyzi, mi volt az. De az autóvezetés más érzés, annál kevés jobb dolog lehet.

„Csodálatos érzés, amikor kipördül az autó. Az autókhoz egyébként semmi közöm, nem tanultam róluk semmit, de mindig is izgatott, érdekelt a közlekedés. A versenyeken megbízom Barnában, ő pedig vakon bízik bennem” – mondta nevetve, önmagát ironizálva Karvai.

Öt éve jár el forgatni az egyik kereskedelmi tévécsatornának is dolgozó Kőváryékkal, ott vezethetett először. Beszámozták neki a kormányt, így mondták, mikor mennyit kell tekernie. Természetesen zárt pályán, segítséggel ment, hiszen Kőváry keze is végig a kormányon volt és úgy helyezkedett, bármikor odanyúlhasson, segíthessen.

Havas volt a pálya, de így is tudta, mikor haladnak latyakos vagy csak vizes szakaszon. „Én voltam akkor a mitfahrer, Sanyi odafordult, megkérdezte, jól megyünk? Mondtam neki, fordulj már vissza, mire ő csak annyit mondott nevetve: Nem mindegy?"

A ralivilágban mindenki próbálkozik valami újjal, jönnek a cicababák, a playmate-ek, a cicis autómosások; Kőváryék úgy gondolták, legyen Karvai a hostjuk, hiszen benne van a rali világában, imádja az autókat. „Az első versenyen felvezető volt, a másodikon nem engedte a szervező, hogy induljon. A harmadikon viszont már ő ült mellettem a prológon az állandó partnerem, Tóth Zsolt helyén”.

Vak navigátor

A magyar ralibajnokság A 7-es kategóriáját vezetik, hat futamból négyet nyertek, már csak egy pont hiányzik az összetett bajnoki címhez. Az utolsó három futam pénteki prológjain egyaránt Karvai volt a mitfahrer. Kőváry szerint társa egyre fejlődik, ehhez a pályák is hozzájárultak, hiszen először oválison, majd szlalompályán volt verseny, míg a legutóbbi máriapócsi futam már egy rendes ralicross pálya volt.

Karvai csak a hallásából tájékozódik, mikor rátették a fülhallgatót, ez is megszűnt, csak a vezetőt hallotta. „Elvettük az egyetlen tájékozódási dolgot is tőle, innentől csak a derekára támaszkodhatott, ahogy mozog az autó. Bizalomra épül az egész, de senki ne gondolja, hogy ezeket a pályákat nem tudom fejből. Folyamatosan próbáljuk fejleszteni egymást. Vannak némi késések, sietések, mert nem tudja viszonyítani magát, hol tartunk, csak az autó mozgását érzi” – mondta társáról Kőváry.

Ha idén megnyerik az összetett bajnokságot (zárófutam az október 10-ei hétvégén), az évzáró bulin nem elképzelhetetlen, hogy a nagy ünneplésben Karvai is kipróbálhatja majd a Renault-t, megkoronázva versenyzői pályafutását. Természetesen csak zárt pályán, hiszen az autó még egy utcai forgalomban vezető embernek is furcsa lenne.

Karvai családja – felesége és lánya is jól látó – már volt versenyen, de ettől nem féltették annyira, mint a sárkányrepüléstől. „Az nekem is furcsa volt, mert fent nem tudtam tájékozódni, nem tudtam semmi alapján bemérni a távolságokat". Vakságán ő is sokszor viccelődik, barátait úgy köszönti: ezer éve nem láttalak, de jól nézel ki.

„Engem nem lehet a vaksággal megsérteni, csak baltával. Vak vagyok, sok mindent megtapasztaltam. Sok látó el se tudja képzelni, hogy beüljön egy ilyen autóba. Én imádom. Ha ennek az ára, hogy vak vagyok, ám legyen”.

Szeretné kipróbálni, milyen buszt, kamiont és (a hangja miatt) kombájnt vezetni. „Tankot már vezettem, és otthon is én állok ki a garázsból. A hajó viszont nem érdekel”.

Kőváryt gyerekkora óta mindig a guruló és motoros dolgok érdekelték, nem tudja, meddig versenyzik még, de szeretne topkategóriás autóval is indulni. „Ezt nem lehet olyan könnyen abbahagyni. Mindig jó megbízni a melletted ülőben, vagy legyőzni az előtted lévő pályát. Mi a versenyeken azt a stresszt oldjuk fel, ami stressz a versenyzéshez kell”.