A HÁZASSÁG nehézségekkel járhat, és ha az egyik fél krónikusan megbetegszik, akkor a gondok hatványozódhatnak. * A te házastársad is beteg, és gondoznod kell? Ha igen, talán téged is nyugtalanít ezek közül a kérdések közül valamelyik: Mihez kezdek, ha még rosszabbra fordul a házastársam egészségi állapota? Meddig leszek képes gondozni őt, amellett, hogy főznöm, takarítanom és dolgoznom kell? Miért gyötör a bűntudat amiatt, hogy én egészséges vagyok?

Másfelől, ha te vagy a beteg, talán ezek a kérdések foglalkoztatnak: Hogyan legyen önbecsülésem, ha nem vagyok képes ellátni a felelősségemet? Neheztel rám a házastársam, amiért beteg vagyok? Többé már nem is lehetünk boldogok?

Sajnos, voltak olyan házaspárok, amelyek nem tudtak megbirkózni azzal a helyzettel, hogy az egyikük krónikus beteg lett, és emiatt tönkrement a házasságuk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a ti házasságotok kudarcra van ítélve.

Sok házasságot nemhogy tönkretesz egy krónikus betegség, inkább megerősít. Vegyük például Josiaki és Kadzuko esetét. Josiaki gerincsérülést szenvedett, ezért segítség nélkül a legkisebb mozdulatra sem képes. Kadzuko ezt mondja: „A férjem mindenben segítségre szorul. Az ápolása miatt sajog a nyakam, a vállam, a karom, és kezelésre járok az ortopédiára. Sokszor úgy érzem, hogy a gondozása meghaladja az erőmet.” A nehézségek ellenére mégis ezt mondja: „Közelebb kerültünk egymáshoz a férjemmel.”

Hogyan lehetnek a házaspárok boldogok ilyen helyzetben? Egyrészt úgy, hogy továbbra is elégedettek a házasságukkal, és úgy tekintik a betegséget, mint ami mindkettőjüket sújtja, nem csak az egyiküket. Végtére is, ha az egyik  fél beteg, az mindkettőjüket súlyosan érinti, még ha nem is egyformán. Hogy mennyire függ egymástól a férj és a feleség, arról az1Mózes 2:24 ezt írja: „a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és egy testté lesznek.” Ezért ha a házastársak közül az egyiknek krónikus betegsége van, létfontosságú, hogy együtt vegyék fel ellene a harcot.

Továbbá a kutatások azt mutatják, hogy azok a házastársak fogadják el a helyzetüket, és tanulnak meg alkalmazkodni hozzá, akik a krónikus betegség idején szoros kapcsolatban maradnak egymással. Az, ahogyan megküzdenek a nehézségekkel, eszünkbe juttatja a Biblia néhány időtálló tanácsát. Figyeljük meg az alábbi három javaslatot!

A Prédikátor 4:9 kijelenti, hogy „jobb kettőnek, mint egynek”. Miért? A 10. vers szerint azért, mert „ha az egyik elesik, a másik fel tudja emelni társát”. Vajon te ’felemeled a társadat’ azzal, hogy kifejezed iránta az értékelésedet?

Észreveszitek, miben segíthetnétek egymásnak? Jong, akinek a felesége részlegesen lebénult, ezt mondja: „Próbálok mindig figyelmesen bánni a feleségemmel. Amikor szomjas vagyok, arra gondolok, hogy talán ő is az. Ha szeretnék kimenni és gyönyörködni a látványban, megkérdezem, hogy szívesen csatlakozna-e hozzám. Közös a fájdalmunk, és együtt vészeljük át a mindennapokat.”

Ha viszont téged ápolnak, vannak-e olyan teendők, melyeket te magad is el tudsz látni, anélkül hogy veszélyeztetnéd az egészségedet? Ha igen, az növelheti az önbecsülésedet, és hozzájárulhat ahhoz, hogy a házastársad továbbra is ápolni tudjon.

Ahelyett, hogy azt feltételeznéd, jól tudod, hogyan bánj figyelmesen a házastársaddal, miért ne kérdeznéd meg őt arról, hogy minek örülne a leginkább? A bevezetőben említett Noémi idővel elmondta a férjének, mennyire bántja, hogy nem tudja, hogyan állnak anyagilag. A férje ma már igyekszik beszámolni neki az anyagi helyzetükről.

A bölcs Salamon király ezt írta: „mindennek meghatározott ideje van” (Prédikátor 3:1). Azonban egy krónikus betegség felboríthatja a család megszokott életvitelét, ezért szinte lehetetlennek tűnhet ragaszkodni egy ésszerű időtervhez. Mit tehettek, hogy legalább valamelyest kiegyensúlyozottak tudjatok maradni?

Ne engedjétek, hogy a súlyos egészségi gondok állandóan lekössék a figyelmeteket. Vannak olyan tevékenységek, melyeket a betegség előtt örömmel végeztetek, és most is időt szakíthatnátok rájuk? Ha nincsenek, miért ne próbálnátok ki valamit? Ez lehet egy egyszerű tevékenység is, mondjuk, hogy felolvastok egymásnak, és lehet nehéz is, például, hogy megtanultok egy nyelvet. Ha a betegség ellenére együtt tevékenykedtek, az szorosabbra fűzi a köztetek lévő kapcsolatot, és még boldogabbak lesztek.

Kiegyensúlyozottabbá tehetitek az életeteket, ha van közös hobbitok

Segít kiegyensúlyozottnak lenni az is, ha olykor együtt vagytok másokkal. A Biblia a Példabeszédek 18:1-ben a következőt jelenti ki: „Aki elszigeteli magát, az a saját önző vágyát hajszolja, és minden gyakorlati bölcsesség ellen kifakad.” Megfigyelted, hogy az elszigetelődés rossz hatással lehet a gondolataidra? Ezzel ellentétben, ha időről időre együtt vagytok másokkal, az jobb kedvre deríthet benneteket, és segíthet, hogy újra bizakodók legyetek. Hívjatok hát vendégeket az otthonotokba!

Előfordul, hogy az ápolást nyújtó házastárs elveszíti a kiegyensúlyozottságát. Vannak, akik túl sokat vállalnak magukra, majd  lassanként kimerülnek, és veszélyeztetik a saját egészségüket. Ez odáig fajulhat, hogy többé nem képesek gondozni a szeretett házastársukat. Tehát ne hagyd figyelmen kívül a saját szükségleteidet, miközben gondját viseled a krónikus betegségben szenvedő társadnak. Rendszeresen szakíts időt arra, hogy nyugodt körülmények között felfrissülhess. * Néhány feleség jótékony hatásúnak találja, ha megbeszélheti egy barátnőjével mindazt, ami aggasztja, és ugyanígy a férjek is, ha beszélgethetnek a gondjaikról egy jó barátjukkal.

A Biblia erre figyelmeztet: „Ne mondd: »Miért van, hogy a hajdani napok jobbak voltak ezeknél?«” (Prédikátor 7:10). Ne töprengj hát azon, milyen lenne az életetek, ha nem lenne ez a betegség. Ne feledd, ebben a világban nincs tökéletes boldogság. A lényeg, hogy elfogadjátok a helyzeteteket, és a lehető legjobbat hozzátok ki belőle.

Hogyan tehetitek ezt meg? Beszélgessetek arról, milyen áldásokban részesültök. A kicsi egészségi javulásnak is örüljetek. Legyenek olyan tevékenységeitek, amelyeket mindig örömmel vártok, és tűzzetek ki magatok elé elérhető célokat.

Egy házaspár, Sándor és Anikó megfogadták az előbbi tanácsokat, és ez jó eredményeket szült. Annak idején abba kellett hagyniuk a különleges teljes idejű keresztény szolgálatot, mert Anikónál fibromialgiát állapítottak meg. Vajon elkeseredtek? Igen, s ez nem meglepő. Sándor mégis ezt tanácsolja mindazoknak, akik hasonló cipőben járnak: „Ne keserítsd el magad azzal, hogy azon gondolkodsz, amit többé már nem tudsz megtenni. Maradj derűlátó! Még ha mindketten bíztok is benne, hogy egy nap az életetek visszazökken a normális kerékvágásba, összpontosítsatok a jelenlegi életetekre. Számomra ez azt jelenti, hogy odafigyelek a feleségemre, és segítek neki.” Ezek a tanácsok neked is segíthetnek, ha a házastársadnak különleges szükséglete van.