Fiatalok kérdezik

Hogyan tudom túltenni magam azon, hogynem vagyok egészséges?

„AZ IFJAK szépsége az ő erejük” (Példabeszédek 20:29). Ha beteg illetvefogyatékossággal élő vagy, talán úgy érezheted, hogy ez a bibliavers soha nem lesz igaz rád. Pedig rád is igaz lehet! Az a helyzet, hogy sok fogyatékossággalvagy krónikus betegséggel élő fiatal küzdötte már le a legfélelmetesebb akadályokat is. Az Ébredjetek! interjút készített négy ilyen fiatallal.

Hiroki Japánban lakik, és születése óta cerebrális gyermekbénulásban szenved. „A nyakizmaim képtelenek egyenesen tartani a fejemet, a kezem pedig épp az ellenkezőjét teszi annak, amit akarok – mondja. – Teljesen mások segítségére vagyok utalva.”

Natalie és az öccse, James a Dél-afrikai Köztársaságban laknak, és a törpenövés egy ritka fajtájával születtek. Natalie-nak még gerincferdülése is van. „Már négy gerincműtétem volt – mondja –, és a ferde gerincem miatt gyenge a tüdőm.”

Timothy Nagy-Britanniában lakik, 17 éves korában krónikusfáradtság-szindrómát állapítottak meg nála. „Aktív és egészséges voltam, de két hónapba sem telt, és annyira legyengültem, hogy képtelen voltam megállni a lábamon.”

Danielle Ausztráliában lakik, és 19 éves korában megállapították, hogy cukorbeteg. „Mivel a cukorbetegségnek nincsenek látható tünetei – mondja –, némelyek nem is tudják, milyen veszélyes betegség ez. A cukorbetegségbe akár bele is halhatnék.”

Ha te is valamilyen betegségben szenvedsz vagy fogyatékossággal élsz, biztosan bátorítónak fogod találni Hiroki, Natalie, Timothy és Danielle szavait. Ha pedig jó egészségnek örvendesz, akkor a szavaik segíthetnek neked, hogy megértőbb legyél azokkal, akik betegséggel küszködnek vagy fogyatékossággalélnek.

Ébredjetek!: Mi a legnehezebb a te helyzetedben?

Natalie: Nekem az a legnehezebb, hogy feldolgozzam azt, ahogyan az emberek reagálnak, amikor rám néznek. Mindig kényelmetlenül érzem magam. Úgy érzem, folyton engem néznek.

Danielle: A cukorbetegségben az a legnehezebb, hogy tudnod kell, mit ehetsz, mennyit ehetsz, és mi az, amit nem ehetsz korlátlanul. Ha nem tartom meg az egyensúlyt az étrendemben, lesüllyedhet a vércukorszintem, ettől pedig kómába eshetek.

Hiroki: Van egy speciális kerekes székem, melyet az én fizikai adottságaimhoz alakítottak. Naponta úgy 15 órát vagyok egy testhelyzetben. Aludni sem tudok jól, a legkisebb zörejre felébredek.

Timothy: Először az volt a legnehezebb, hogy el tudjam fogadni azt a tényt, hogy beteg vagyok. Nagyon zavart az állapotom.

Ébredjetek!: Milyen más nehézségekkel kell szembenézned?

Danielle: A cukorbetegség miatt nagyon fáradt vagyok. Több alvásra van szükségem, mint a velem egykorúaknak. Ezenkívül a cukorbetegség olyan krónikus betegség, mely nem gyógyítható.

Natalie: Magától értetődő, hogy a magasság kérdése befolyásolja a mindennapjaimat. Komoly gondot jelentenek az olyan hétköznapi dolgok, mint például levenni valamit egy polcról az üzletben. Nagyon fárasztó egyedül vásárolnom.

Timothy: Meg kell küzdenem az állandó fájdalommal és a folyton visszatérő depresszióval. Mielőtt beteg lettem, nagyon aktív voltam. Volt munkahelyem és jogosítványom. Sportoltam is, például fociztam és fallabdáztam. Most meg kerekes székhez vagyok kötve.

Hiroki: Beszédzavarom is van, és ez teljesen letör. Nem nagyon merek beszélgetést kezdeni. Előfordul, hogy egy akaratlan kézmozdulattal véletlenül megütök valakit. A beszédzavarom miatt ilyenkor még azt sem tudom mondani, hogy „bocsánat”.

Ébredjetek!: Mi segített, hogy túltedd magad a helyzeten?

Danielle: Megpróbálok a jó dolgokra koncentrálni az életemben. Fantasztikus a családunk, kedves barátaim vannak a gyülekezetben, legfőképpen pedig ott van Jehova Isten, aki segít nekem. Arra is törekszem, hogy a cukorbetegség kezelésével kapcsolatos tudnivalókkal naprakész legyek. Felelősségemnek tekintem, hogy törődjek az egészségemmel, és a tőlem telhető legtöbbet megteszem, hogy vigyázzak magamra.

Natalie: Az ima az erő forrása. Megpróbálok egyszerre csak egy problémámmal foglalkozni. Ha lefoglalom magam, az segít, hogy ne időzzek el a negatív gondolatokon. Csodálatos szüleim vannak, akikben megbízhatok.

Timothy: Még ha csak rövid ideig is, de mindennap foglalkozom szellemi dolgokkal. Például minden napot azzal kezdek, hogy elolvasom a napiszöveget. A személyes bibliatanulmányozás és az ima nagyon fontosak nekem, különösen akkor, ha érzelmileg mélyponton vagyok.

Hiroki: Igyekszem nem aggódni olyasmi miatt, amin nem tudok változtatni, mert ez csak időpocsékolás. Viszont minden tőlem telhetőt megteszek azért, hogy szellemileg építsem magam. A betegségemet nem használom fel ürügyként arra, hogy ne tanulmányozzam a Bibliát. Amikor nem tudok aludni, arra gondolok, hogy ez egy jó lehetőség az imádkozásra. (Lásd: Róma 12:12.)

Ébredjetek!: Milyen bátorítást kaptál másoktól?

Hiroki: A vének még azért a kevésért is mindig megdicsérnek, amit meg tudok tenni. A gyülekezetünkbe járó testvérek pedig elvisznek az újralátogatásaikra és a bibliatanulmányozásaikra. (Lásd: Róma 12:10.)

Danielle: Talán az esik a legjobban, amikor a gyülekezetből a testvérek őszintén megdicsérnek. Ettől úgy érzem, hogy értékelnek, és arra ösztönöz, hogy továbbra se adjam fel.

Timothy: Van egy idős testvérnő, aki mindig nagyon fontosnak tartja, hogy beszélgessen velem az összejöveteleken. A vének és a feleségeik is buzdítanak, és hasznos tanácsokat adnak. Egy 84 éves vén segít nekem, hogy ésszerű célokat tűzzek ki. Egy kisegítőszolga elhívott, hogy menjünk együtt a szolgálatba. Úgy intézte, hogy olyan helyre menjünk, ahol egyenes a terep, és kerekes székkel könnyen megközelíthető. (Lásd: Zsoltárok 55:22.)

Natalie: Ahogy belépek a Királyság-terembe, szellemi testvéreim kedves mosollyal üdvözölnek. Az idősebbeknek mindig van egy-két bátorító szavuk hozzám, annak ellenére, hogy nekik is megvannak a maguk problémái. (Lásd:2Korintusz 4:16, 17.)

Ébredjetek!: Mi segít megőrizned a pozitív szemléletmódodat?

Hiroki: Jehova Tanújaként olyan szervezethez tartozom, melynek tagjai előtt ragyogó jövő áll. Annak felismerése, hogy milyen csodálatos szervezethez tartozom, segít, hogy pozitív legyek. (Lásd: 2Krónikák 15:7.)

Danielle: Arra a kiváltságra gondolok, hogy megérthetem Isten szándékát. Vannak emberek, akiknek jó az egészségük, és mégsem olyan elégedettek az életükkel, mint én. (Lásd: Példabeszédek 15:15.)

Natalie: Fontosnak tartom, hogy pozitív gondolkodású emberekkel vegyem körül magam. Az is buzdító, ha azok tapasztalatait olvasom, akik a próbáik ellenére Jehovát szolgálják. Amikor pedig elmegyek a Királyság-terembe, tudom, hogy az összejövetel meg fog erősíteni, és emlékeztetni fog arra, hogy milyen nagy kiváltság Jehova Tanújának lenni (Lásd: Héberek 10:24, 25.)

Timothy: Az 1Korintusz 10:13 szerint Jehova nem fog többet megengedni, mint amennyit el tudunk viselni. Úgy érvelek, hogy ha a Teremtőm bízik abban, hogy túl tudom tenni magam ezen a megpróbáltatáson, akkor ki vagyok én, hogy kételkedjek ebben?

AMIN ELGONDOLKODHATSZ

▪ Hiroki is, és Timothy is kerekes székhez van kötve. Ha te is hasonló helyzetben vagy, milyen segítséget adhatnak a szavaik, hogy megőrizd a pozitív szemléletmódodat?

▪ Danielle megjegyzi, hogy „mivel a cukorbetegségnek nincsenek látható tünetei, némelyek nem is tudják, milyen veszélyes betegség ez”. Te is olyan betegségben szenvedsz, melynek „nincsenek látható tünetei”? Ha igen, mit tanulhatsz Danielle-től?

▪ Natalie azt mondja, hogy neki az a legnehezebb, hogy feldolgozza azt, ahogyan az emberek reagálnak, amikor ránéznek. Te mit gondolsz errol?