Ezen webcikk célja gyakorlati információt nyújtani arról, hogy miképpen kell a fogyatékkal élő dolgozók biztonságát és egészségét biztosítani Magyarországon, és elősegíteni munkahelyi integrációjukat és munkában tartásukat. A webcikk a következőket tartalmazza:

• Nemzeti kulcsstatisztikák
• Fontos hivatalos dokumentumok
• Tíz lépés a fogyatékos dolgozók munkavédelmének elősegítése érdekében szervezetek számára
• A téma nemzeti információ szolgáltatóira mutató hivatkozások
• Információ a jelenlegi magyarországi helyzetről a fogyatékos dolgozók munkahelyi integrációjával és munkában tartásukkal kapcsolatban

Számos további hasznos információ elérhető az Ügynökség fogyatékkal élőkről szóló webcikkén a http://osha.eu.int/good_practice/person/disabilitycímen. Ezen hivatkozások között sok jó gyakorlati útmutató és munkahelyi esettanulmány van. Lehetséges, hogy nem közvetlenül alkalmazhatóak, és az egyéni munkahely környezetéhez és igényeihez kell szabni őket.

A fogyatékkal élők munkahelyi veszélyek elleni védelmét szolgáló intézkedéseknek előzetes kockázatbecslésen kell alapulnia. A kockázatbecslés nem más, mint annak körültekintő vizsgálata, hogy a munka során mi okozhat kárt az embereknek, így ennek segítségével megítélhetjük, hogy elegendő óvintézkedést vezettünk-e be, vagy további lépéseket kell tenni a veszélyek megelőzése érdekében. A cél annak biztosítása, hogy senki ne sérüljön vagy betegedjék meg. A kockázatbecslés magában foglalja a jelenlévő veszélyek azonositását a vállalatban (akár a munkával kapcsolatos tevékenységekből, akár más tényezőkből, pl. az épületek elhelyezkedéséből adódóan), ezután a kockázat mértékének értékelése következik a már meglévő óvintézkedések figyelembe vételével. A kockázatbecslés során azonosítani kell a különösen nagy kockázat alatt lévő személyeket. Egy megfelelő és elégséges kockázatbecslésnek segítenie kell a felhasználókat annak kiválasztásában, hogy mely jó gyakorlati intézkedések a leginkább megfelelőek a kockázat megelőzésére általában és egyúttal melyek előzik meg azon személyek kockázatát, akiket mint különösen nagy kockázat alatt lévőket azonosítottak.

Az eljárásmódok és intézkedések bevezetését mindig körültekintően kell megtervezni, és a munkaerővel és annak képviselőivel való konzultációval kell bevezetni, ez a siker kulcseleme. Ebbe a tevékenységbe a fogyatékos dolgozókat is aktívan be kell vonni. Jó gyakorlat, ha az egészségügyi és munkavédelmi felelősséggel bírók és az esélyegyenlőség területén tevékenykedők ezen a téren együttműködnek.

Fogyatékosság: Mind a fizikai, mind a mentális károsodottságra értendő, és azon dolgozók összességére vonatkozik, akiknek munkateljesítménye korlátozott lehet. A hosszantartó és fokozatosan romló állapotokkal rendelkező és a viszonylag stabil rendellenességekkel élő emberek is ide tartoznak.

Lásd még: http://osha.eu.int/good_practice/person/disability

Az egyenlő bánásmód alapelve: a közvetlen vagy közvetett diszkrimináció hiánya a vallás, hit, fogyatékosság, életkor, nemi orientáció tekintetében a foglalkoztatást és a munkát illetően.

Közvetlen diszkrimináció: akkor történik, ha egy személy kedvezőtlenebb bánásmódban részesül, mint ahogy egy másik személy részesül, részesült vagy részesülne hasonló szituációban a vallás, hit, fogyatékosság, életkor, nemi orientáció alapján a foglalkoztatást és a munkát illetően.

Közvetett diszkrimináció: akkor történik, ha egy látszólagosan semleges rendelkezés, kritérium vagy gyakorlat bizonyos vallású vagy hitbéli meggyőződésű, bizonyos fogyatékossággal rendelkező, bizonyos életkorú vagy bizonyos nemi orientációjú embereket valamilyen hátrányos helyzetbe hoz más személyekkel szemben.