Mint a mesében: a kerekesszékes magyar fiú és a holland ápolónő szerelmeNem mindennapi történet a mórahalmi kerekesszékes fiatalember, Tanács Miklós és menyasszonya, a Hollandiából származó Helen Beets egymásra találása. Miki az orvosok szerint soha nem fog talpra állni, de ő nem adja fel: dolgozik, megszerezte a jogosítványát és most egy speciális autóra gyűjt, amit ő is vezethetne.
Joey, a labrador keverék boldogan csahol, amikor meglátja a kapuban Mikit és a kerekesszékes fiú menyasszonyát, Helent. Pedig ritkán látja őket, legutóbb egy éve jártak Miki szülőházánál, Mórahalmon. Hollandiában élnek, ott találtak egymásra. A kutyus azonban nem felejtette el Helennek, hogy megmentette az életét. Amikor a pár legutóbb Magyarországra jött, akkor találtak rá az út szélén egy másik kutyával egy szeméttelep mellett. Patkányméreggel etették meg őket, csak Joey élte túl a mérgezést. Helen volt az, aki gondoskodott róla.
Hinni kell a csodában!
Miki anyukája, Tanács Zoltánné, Enikő azt mondja, az a legnehezebb, hogy évente csak egyszer-kétszer láthatja a fiát. - Már a hollandiai rehabilitáció is nagyon megviselt bennünket, hogy nem tudtunk mellette lenni. Nagyon büszkék vagyunk a fiúnkra, hogy ilyen mérhetetlen nagy lelki ereje van. Nem adta fel: rögbizik, biciklizik és keményen dolgozik - sorolja az anyuka, aki majd minden nap beszél a fiával az internet segítségével. Négy éve történt a baleset, de Enikő amondó, hogy hinni kell a csodában!
|
A 26 éves
Tanács Miklósnak is a 31 éves holland lány,
Helen Beets viseli a gondját a hétköznapokban. Mesébe illő az ő történetük. Mikiről már megírtuk: egy szerencsétlen, ám annál súlyosabb balesetben három nyakcsigolyája is eltört és a gerincvelője is megsérült. Nyaktól lefelé azonnal lebénult. A szerencsétlenség idehaza történt ugyan, de a mórahalmi fiú akkor már négy éve Hollandiában dolgozott autófényezőként. Mivel az egészségügyi biztosítását is ott fizette, a rehabilitációt is ott folytatta.
- Hét nagyon hosszú hónap után kerültem le a második szintről az elsőre, ami számomra azt jelentette, hogy egy kicsit közelebb kerültem a hazajutáshoz. Itt már önállóbbnak kellett lennem, persze a körülményekhez viszonyítva. Helen ezen a szinten dolgozott, ő volt a főnővér a neurológián - magyarázza Miki. A kapcsolatuk nem éppen felhőtlenül indult: a kerekesszékkel a folyosókon száguldozó fiúra Helennek kellett rászólnia. Röviddel később aztán gyorsan elmélyült a kapcsolatuk: Miki nem volt hajlandó elmenni a pszichológushoz, úgy érezte, úgysem tud segíteni rajta, a szavaktól nem fog tudni újra járni. Helen próbálta meggyőzni az ellenkezőjéről, a másfél órás beszélgetés mély nyomokat hagyott a fiúban. Alig várta, hogy újra találkozzanak, máris randizni hívta: a rehabilitáció melletti étteremben kávéztak. Helen a beszélgetés végén azt találta mondani, hogy majd leméri az ajtót otthon, hogy Miki befér-e a kerekesszékkel. Itt gabalyodtak végképp egymásba.
2012 karácsonyán Miki szülei is Hollandiában voltak, akkor történt az eljegyzés, ám az is nagyon kalandosra sikerült. - Kaptam egy levelet, hogy menjek el a közeli virágboltba. Ott egy hatalmas csokor és rajta egy levél várt, amelyben az állt, hogy fél órám van egy sushi bárba érnem. Miki már ott várt. Nem igazán értettem, mi ez az egész. Nem iszom alkoholt, de Miki erre is gondolt, gyermekpezsgőt rendelt, majd elkezdett kotorászni a két lába között. Aztán kiderült, hogy oda rejtette el a jegygyűrűt, csak nem tudta előszedni az izgatottságtól - eleveníti fel Helen az eljegyzésük napját.
Éjjel-nappal biztonságban
Miki Hollandiában egy speciálisan kialakított 70 négyzetméteres kertesházban él, amelyet az államtól bérel. Két párhuzamos utcában 12 átalakított, földszinti házat építettek. A fürdőszoba akadálymentesített, a csapokat ülőmagasságban helyezték el. A konyhai munkalap alá teljesen be tud gurulni a kerekesszékkel, mindenhez hozzáfér. Az ablakok is egy speciális szerkezettel nyithatóak, a szék magasságából eléri a karokat. Az ajtók távirányítással működnek, még a házhoz tartozó biciklitároló ajtaja is. A két házsor között, az utca végén található egy iroda, ahol a segítő személyzet tartózkodik - éjjel-nappal bármikor hívhatók. Két segítséghívót és két vészjelzőt szereltek a házba, utóbbiból az egyiket a nyakába tudja akasztani. Segítség híváskor maximum 10 perc, vészhelyzetben 60 másodperc alatt érkeznek meg az ápolók.
|
Helen igazán belevaló nő: bár korábban soha nem vezetett hosszabb távon, mégis vállalta, hogy ő lesz a sofőr az 1680 kilométeres úton Alkmaartól Mórahalomig. Egy tervezett ausztriai pihenővel számoltak, de Helen nem akart megállni, egyben levezette a 20 órát, csak háromszor álltak meg rövidebb időre pihenni. - Legutóbb repülővel jöttünk, de úgy sokkal kevesebb csomagot tudtunk hozni. Így nemcsak Miki kerekesszéke, de a handbike és az ellátásához szükséges más eszközök is befértek. Hegyeshalomnál volt egy kis holtpontom, mert szakadt az eső, alig lehetett látni, de Miki tartotta bennem a lelket - mondja Helen.
- A segítség abból állt, hogy elkezdtem énekelni a rádióban játszott dalokat. Ez annyira megdöbbentette, hogy meg sem állt hazáig - riposztozik Miki, aki végig a kerekesszékében utazott a speciálisan kialakított autóban. Az egyetlen problémája az volt az úton, hogy nem tudták megmozgatni a lábát, így egy nagy vízhólyag nőtt a lábára. - Semmi baj, majd egy hétig papucsozom! - zárja le nevetve a témát Miki.
Egyébként is ilyen az alaptermészete a mindig mosolygós fiúnak, a balesete után sem adta fel: sportol, dolgozik és nemrégiben jogosítványt is szerzett. Pedig az orvosok szerint arról végleg le kellett mondania, hogy valaha is talpra álljon. Ahhoz, hogy kikeljen az ágyból, az öltözködéshez, de még a tusoláshoz is segítségre van szüksége. Az ujjait nem tudja használni, de a tenyerét igen, bár felemelni nem tudja magát. Ennek ellenére a kerekesszékével, amihez a handbike-ot (kézzel hajtott bicikli) is csatlakoztathatja csak ebben az évben kétezer kilométert hajtott - ezt egy számláló is bizonyítja.
Miki három napot dolgozik a héten, ilyenkor reggel 6-kor kel, hogy 8-ra beérjen, 10 kilométert kell tekernie a munkahelyéig. Egy speciális autó megkönnyítené a dolgát,
ezért kezdett gyűjtésbe a nővére, Dóra. Sok segítséget kapott, több utalás érkezett már a számlaszámára és mire hazaért, ott is várták ismerősöktől borítékok. A mórahalmiak is segítették, a város polgármesterének közbenjárásával kedvezményesen kapták meg a szállást a Colosseum Hotelban, ahol kifejezetten kerekesszékesek számára is épült szoba. A napokban utaznak vissza Hollandiába, és ki tudja, legközelebb talán már Miki fog vezetni - a saját autójával.
Kommentáld!