Mindenekelőtt tisztázzuk, mit nevezünk diszlexiának, röviden: a diszlexia az olvasás zavara. Tehát az óvodákban megjelenő tünetek még csak a diszlexia veszélyeztetettségét jelzik (iránytévesztő, rajzaiban megjelennek a tükörírásos elemek, stb.), ez még nem diszlexia, hiszen a gyermek még nem olvas.

Az első osztályban sem ajánlatos diszlexiáról beszélni, itt még csak a betűk ismertének bizonytalanságával találkozunk. Az erőltetett tempó (karácsonyig megtanítják az összes betűt), a gyakorlás hiánya vagy a gyakorlás rossz technikája, a tankönyvek nem mindig felelnek meg a gyermek életkori sajátosságainak.

Második osztályban már egyértelműek azok a tünetek, amelyek a diszlexia kialakulására illetve meglétére utalnak. Ezek közül legfontosabb a betűk felcserélése, mert ez az alapvető oka a gyermek későbbi szenvedéseinek. Ez indítja el a diszlexia spirált:

• téveszti a betűket, így nem érti meg, amit olvas;
• olvasása lelassul, megpróbálja a mondat értelméből kitalálni a szöveget;
• észreveszi, hogy miközben betűzget, a többiek már több sorral lejjebb olvasnak, így megpróbál magán segíteni: kihagy, betold betűket, szavakat;
• emlékeire támaszkodva képes olyan mondatokat felolvasni, amelyek nem szerepelnek a szövegben;
• segítség nélkül egyre jobban lemarad, miközben nem érti, miért van ez, hiszen rengeteget gyakorol;
• végül feladja: én ezt nem tudom.

A javítás kezdete és lényege a betűk felcserélésének megszüntetése. Ha ezt nem tesszük, akkor csak javítgatjuk, de nem javítjuk a diszlexiát. Magyarországon a diszlexiásnak mondott gyermekek többségének olvasási zavara mögött nincs neurológiai háttér, nem örökletes, csupán az oktatás terméke. A napi gyakorlatban a bizonyíték az, hogy viszonylag könnyen és rövid idő alatt javítható.

A 2-3 hónapos terápia során ezek a gyermekek eljutnak a folyamatos olvasáshoz, a szöveg megértéséhez és javul a helyesírásuk.

A színszűrős szemüvegeket a Meares-Irlen szindrómában érintettek számára dolgozták ki. A Meares-Irlen szindróma egy olyan neurológiai alapú tünetegyüttes, amely nem az olvasást közvetlenül, hanem magát a látást nehezíti meg: a látott kép elmosódhat, zavaros lesz, ugrálni és vibrálni kezdhet, emiatt megnehezíti a koncentrálást, fejfájást, korai szemfáradást, összpontosítási zavart okozhat. A terápia alapja az, hogy a nagy kontraszttal rendelkező szöveget (fehér alapon fekete betűk) megpróbálják a szem számára könnyebben elfogadhatóvá tenni. A Meares-Irlen szindróma terápiás lehetőségeinek eredményessége és kapcsolata a diszlexiával meglehetősen vitatott a kutatók körében.

Angol nyelvű összefoglalók:
http://www.dyslexia-scotwest.org.uk/../meares-irlen-syndrome
http://www.essex.ac.uk/psychology/overlays/faq OC6.htm
http://en.wikipedia.org/wiki/Scotopic_Sensitivity_Syndrome

Treatment for Meares-Irlen

There are a number of treatments for Meares-Irlen syndrome and different people will have different outcomes from treatment. Some can gain significant improvements, some no more than a 5-10% correction. However, some improvement is better than none at all. Treatment for Meares-Irlen will not cure dyslexia, but may improve the ability to read.

Treatment involves the use of colour and simple eye exercises. Coloured overlays and glasses have been shown to lessen the effects of visual stress. Likewise, regular simple exercises to train the eye and increase coordination have had some success as well. Kivonat

A Meares-Irlen (szindróma) kezelése

A Meares-Irlen szindróma kezelésére számos módszer áll rendelkezésre és az egyes emberek különböző eredménnyel reagálhatnak ezekre. Néhányak számára jelentős javulást hozhatnak, néhányak számára csupán 5-10%-os javulást. Azonban némi javulás is több, mint a semmi. A Meares-Irlen szindróma kezelése nem fogja kijavítani a diszlexiát, de megnövelheti az olvasási képességet.

A kezelés magában foglalhatja a színek használatát és egyszerű szemgyakorlatokat is. A színezett fóliák és szemüvegek használata azt mutatta, hogy csökkentik a vizuális stressz hatását. Hasonlóképpen, azok a rendszeres, egyszerű gyakorlatok, amelyek megedzik a szemet és növelik a koordinációt, szintén segíthetnek valamennyire.

A kutatások szerint a Meares-Irlen szindróma előfordul a teljes népességben és csupán valamivel gyakoribb a diszlexiások között, azonban esetükben is a szindróma és a diszlexia kezelését külön kell végezni, azaz kezelni kell a szindrómát és kezelni kell a diszlexiát is.

Így, ha nem szüntetik meg a betűk felcserélését, ez továbbra is komoly gátja lesz a továbbhaladásnak. Azoknak lesz tehát igazuk, akik azzal nyugtatják a szülőket, hogy ez a probléma nem javítható. Tévedés. Lehet és kell javítani, csak az első lépcsőfokot nem szabad kihagyni.

A betűk felcserélését meg kell szüntetni. Erre azt a négy foglalkozást rá kell szánni.